MAGYAR ZOLTÁN,
MAGYAR ZOLTÁN,
MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Én is azzal kezdeném, hogy egy normálisan előkészített tervezetről van szó, mind a szakma, mind az ellenzéki pártok véleménye ki lett kérve, s ahogy észrevettem, azok java része be is került az előttünk fekvő javaslatba. Jó lenne, ha minden jogszabály hasonló módon kerülne előkészítésre. Akkor talán nem is feküdne itt előttünk ez a javaslat, hiszen akkor a korábbi módosítások kapcsán már megtörténhetett volna ezeknek a problémáknak a kijavítása.
Nagyon örül a Jobbik, hogy végre a borászatok tekintetében is különbséget tudunk majd tenni érdemben - adminisztrációs területen mindenképpen - a kisebb és a kevesebb hektolitert előállító borászatok és a nagy, mondhatom azt, hogy multinacionális borászatok között, hiszen ez a gyakorlatban komoly konfliktusokat szült eddig, és érthetetlen volt, hogy egy családi borászatnak miért kell ugyanannak a feltételrendszernek megfelelnie, mint egy olyan borászatnak, amelyik gyakran, mondjuk, Olaszországból jelentős mennyiségű bort behozva, azt keverve gyakorlatilag elárasztja az asztali kategóriával a boltok polcait.
A Jobbik ezt támogatja. De a lényeg igazából majd a végrehajtási rendeletben lesz látható, hogy a törvény betűjét mennyire tudják lefordítani a gyakorlatban, pontosabban, mennyire szeretnék és mennyire akarják megkönnyíteni ezen borászok mindennapjait. Remélem azt is, hogy majd mindegyik érintett értékeli ezt a lehetőséget és nem visszaél vele, hiszen ebben a szakmában is megvannak azok a szereplők, akik majd biztos lehetőséget látnak ezekben a könnyítésekben. De bízunk abban, hogy minimális ezek száma, és sikerül majd kordában tartani az ő mozgásukat.
Mi is támogatjuk a kétharmados részt, legalábbis eddig ellenkező információm nincs, hiszen én is úgy gondolom, hogy szükséges volt lépni. A jogalkotónak sem lehetett az a szándéka, ami végül is a földforgalmi törvénnyel összefüggésben a gyakorlatban megmutatkozott, hogy akár egy állattartó elővásárlási joga is előrébb való volt, mint, mondjuk, a szomszéd hegyközségi tagnak. Azt hiszem, ebben nem lesz probléma. Mindenképpen egy pozitív módosításról van szó. Sajnálom, hogy ez csak most került elénk.
Fontosnak tartom elmondani, hogy azokat az újabb módosítási szándékokat, amelyekről Font Sándor bizottsági elnök úr is beszélt, én is pozitívnak és előremutatónak tartom, mind a 60 nap 30 napra csökkentését a nem művelt területek esetében, hogy ennyi reakcióideje legyen az érintettnek. Én is úgy gondolom, hogy a 60 nap túl hosszú idő, és gyakorlatilag azt eredményezi, hogy egy teljes év érdemben kiesik az adott ültetvény és legfőképpen a szomszédok tekintetében, hiszen valóban komoly negatív hatást gyakorol a földművelésre egy-egy elhanyagolt terület.
Az, hogy az összeg helyi pénztárba kerüljön és helyben lehessen felhasználni, szintén azt az irányt erősíti, hogy a helyben képződő döntések, problémák, bevételek ott megfelelő súllyal megjelenhessenek, és mindenképpen érdekelt legyen a hegyközség abban, hogy rendben tartsa a saját területeit.
Az egyéb apró módosító javaslatainkat be fogjuk nyújtani a holnapi határidőig, de összefoglalva azt tudom mondani, hogy támogatandó az előttünk fekvő javaslat.
Ami mégis hiányérzetet okoz, az megint az, mint az előbb tárgyalt jogszabálynál, ami nincs benne. A szőlészek az ország néhány régiójában komoly nehézségekkel küszködtek ebben az évben is, és az ő megoldási javaslataik bizony nem jutottak el az önök füléig, vagy legalábbis nem kerültek ide, a Ház falai közé. Az azért mégiscsak abszurd, hogy vannak olyan területek, ahol évek óta veszteségesen dolgoznak, és szinte már az önköltséget sem fedezi a tevékenységük. Lássuk be, hogy normális szőlésztársadalom nélkül - aki önfenntartó, aki látja a jövőjét, és akar is ebbe befektetni - nem nagyon képzelhető el az, hogy a magyar bor már-már visszanyert régi hírneve tartós legyen, és mindenki számára üdvözítők legyenek az ott történtek, hiszen, ahogy említettem, a magyar bor hírneve valóban visszatérőben van, de ez magyar szőlő nélkül nem fenntartható, márpedig a szőlészek nagyon sokat panaszkodnak. Nagyon sok olyan megoldási javaslat került el hozzánk, amiket igyekeztem írásbeli kérdés vagy határozati javaslat formájában eljuttatni önöknek is.
Nem csodálkozhatunk tehát azon sem, hogy olyan hangokat hallani, hogy ismét tüntetéseket szerveznek, mert szeretnének a saját igazuknak nagyobb teret engedni és nagyobb figyelmet kieszközölni a kormánynál. Én csak biztatni tudom őket e tekintetben, mert hiába voltak meg a tavalyi és tavalyelőtti tüntetések, nem érték el a céljukat. Itt legfőképpen az olasz bor lehetőségeiről van szó. Nem tudom, hogy a szőlészek miért nem kaphattak érdemben válaszokat ezekre a felvetésekre. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy európai uniós keretek között a kereskedelem korlátozása finoman fogalmazva is nehézkes, már-már lehetetlen, de érdekes módon sok európai uniós ország képes ezt a problémát megoldani hatósági eszközökkel, illetve olyan egyéb megoldásokkal, amelyeket felvázoltak a hazai szőlészeket képviselők is.
Szeretném, ha a borszőlő témában legközelebb egy olyan jogszabály kerülne a Ház elé, amely velük is foglalkozik, és akkor azt hiszem, teljes lehetne a kép, és minden ellenzéki frakció megnyugodhatna, hogy olyan irányba mennek a dolgok ezen a területen, ami elvárható lenne. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
