SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Megvizsgálva a jogszabályt, azt látjuk, hogy ez a törvénymódosítás a két érintett joganyag több helyén is szükséges lépéseket próbál orvosolni. Helyére teszi az eddigi hiányos szabályozás kérdését a hegyközségeknél éppen úgy, mint a föld elővételi jogosultságánál, ami lehet, hogy már korábban is indokolt lett volna. Ez utóbbinál különösen jó, mert eddig nem volt megfelelő, és mint azt az előterjesztésekből hallottuk, visszaélésekre adott lehetőséget.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A módosítás alapvető irányai véleményünk szerint jók, bár nyilvánvalóan felmerül bennünk a kérdés - amit fel is teszek Font Sándor képviselő úrnak, aki gyakorló gazdálkodóként szakértője ennek a témának -, hogy ez a módosítás megoldja-e a borágazat problémáit.
(11.00)
Igazából az lenne a jó, ha az ilyen jellegű kezdeményezések együtt járnának azzal, hogy egy átfogóbb újragondolással hozzájáruljon az ágazatban tapasztalható problémák és anomáliák megoldásához, nem pedig csak részletszabályokkal egy-egy kis problémát kezeljen. Ha Font képviselőtársamnak az a véleménye, hogy igen, ezzel most minden probléma a borágazatban kezelve van, akkor örömmel fogjuk támogatni ezt a javaslatot, viszont ha elismeri, hogy még számos probléma megoldásra vár, jó lenne, ha ezekről is tárgyalhatnánk.
Valóban nem engedhető meg a szőlőültetvényekben a művelés nélkül hagyott parcella, hiszen a többiek munkáját teszi tönkre a fertőzés veszélyével, tehát ez egy teljesen legitim felvetés. Ezek a fertőzésgócok eddig is sok gondot okoztak. Ezt megoldja a törvényben javasolt szankciórendszer, amely végső soron az ültetvény kivágásával végződik. Ugyanakkor azokban az esetekben, ahol a felhagyott és veszélyessé váló ültetvény egy nagy tábla része, ott lehetővé kell tenni a 60 napnál gyorsabb beavatkozást, és lehetővé kell tenni a hegybíróknak a kényszer-nö-vényvédelmet, természetesen az érintett terület nyilvántartott használójára terhelve az összes költséget.
Ez ügyben szeretném bejelenteni az előterjesztőknek, ha nem veszik ezt tolakodásnak, akkor pont az érintett bortörvény 13. §-ának helyébe lépő rendelkezések kapcsán, ami most a javaslatban 4. §-ként szerepel, két-három apró pontosítást szívesen megtennék. Ez ugyanis véleményem szerint a jelenlegi szöveget esetleg javíthatja. „A hegybíró felszólítja a borültetvény tulajdonosát” a módosítás szerint. Lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha csak a „felszólíthatja” kifejezés lenne, hiszen nem minden esetben kizárólagosan ilyen probléma jelentkezik, hanem sok más, helyben ismert probléma, egészségügyi például, mert egy gazda távolmaradása nem feltétlenül csak a teljes felhagyást jelentheti.
Ugyanúgy a (3) bekezdésnél is lehetne pontosítani, ha esetleg megfontolásra alkalmasnak találja Font képviselő úr, akár az előterjesztő. Ha ugyanis a borszőlőültetvény tulajdonosa a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségeknek nem tesz eleget, a mostani szabályozás szerint a hegybíró a művelés elmulasztása miatt hektáronként 200 ezer forint bírságot szab ki; tehát nincs mérlegelés, hanem kiszabja. Ezt esetleg érdemes lenne finomítani, hogy a szomszéd területek védelmében, azok használóinak kérelmére kény-szer-növényvédelmet rendel el, aminek a költségét a hegyközség megelőlegezi, és az adók módjára történő behajtását a terület nyilvántartott használójától beszedi, ezen felül kiszabhatja a bírságot. Ez esetleg kicsit rugalmasabbá teheti a jelenlegi szöveget. Kérem, esetleg fontolják meg, hogy lehet-e esetleg ez ügyben tenni.
Ugyanakkor probléma az is, hogy Magyarországon a szőlőtermő-terület nagysága már a kilencvenes évek elejétől folyamatosan csökkent, és látható, hogy sajnos ez a tendencia 2015-ben tovább folytatódott. Ennek ez a javaslat csak egy nagyon-nagyon pici szegmensére reagál, jó lenne, ha a szakértő országgyűlési képviselő és a szaktárca összedugnák a fejüket, és gondolkoznának azon, hogy milyen további lépéseket és lehetőségeket látnak e probléma kezelésére.
Az azonosítható területen belül az egyéni gazdaságok részesedése is csökkent, a gazdasági szervezeteké kismértékben ugyan, de növekedést mutat. Magyarország szőlőtermesztése több évszázados múltra tekint vissza, és a szőlő- és borágazat még napjainkban is jelentős hazánkban, noha erősen visszaesőben van. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa idei háttértanulmánya szerint 2003 óta 15,1 százalékkal fogyatkoztak meg a hazai szőlőtermő-területeink. Ez a visszaesés elsősorban a fehér szőlőfajták ültetvényeinek területén jelentkezik, amely 18,6 százalékkal csökkent, de a kék szőlő termőterülete is 5,8 százalékkal redukálódott. Ezeknek a kezelésére és nemzetgazdasági, mezőgazdasági, agrárpolitikai értékelésére, a helyzet kezelésére irányuló javaslatoknak véleményünk szerint van szükségessége és tere, és nagyon jó lenne, ha ezekben is látható lenne a jogalkotói szándék akár a szaktárca felől, akár pedig a szakterülettel foglalkozó kormánypárti országgyűlési képviselők felől, hiszen nagyjából az adópolitika, támogatáspolitika és a jogalkotás eszközeivel ezen problémáknak egy jelentős része azért kezelhető lenne.
Ha figyelembe vesszük az egy hektár szőlő átlagos élőmunkaigényét, ez a szakértői álláspontok szerint 714 munkaóra egy hektár esetében, azt, hogy egy ember évi munkaidőalapja nem egészen 3 hektár szőlő művelését jelenti, belátható, hogy csak az utóbbi 13 évben több ezer munkahely szűnt meg a lecsökkent területtel csak a szőlőtermesztésben. Ezek olyan vidéki munkahelyek voltak, amelyeknek az alternatívája többnyire a közmunka vagy a külföldi munka, ezért ez ügyben az ágazat fejlesztése, rekonstrukciója, rehabilitációja jócskán teremt feladatokat a kormányzat számára. Ehhez csatlakozik még az, hogy a kiegészítő termékek eltűnése is kieséssel jár a termelőknek, amit jelentős mértékben tudna orvosolni egy stratégiai szemléletváltás.
A törvényjavaslat tehát megkönnyíti a felhagyott és a szomszédos szőlőkre veszélyessé vált ültetvények kivágását, ugyanakkor a szőlőkivágás és szőlőtermesztés felhagyása főleg azt a területet érintette, ahol nincs szövetkezés, ami a kisgazdaság hátrányát kiküszöbölné. Mindezeknek alapja sajnos az a Fideszes-KDNP-s szövetkezetellenes politika, amely nagyjából gátolja, hogy ilyen jellegű gazdálkodói összefogások legyenek. Ezen érdemben és strukturálisan kellene változtatni, valószínűleg nem csak a sző-lő- és borterületen. Szavakban ugyan ezt nem mondja ki a kormány, de tevőlegesen a jogszabályok rendszerével és támogatásokból való kizárással ’92 óta az aktuális kormány valóban sokat tett az EU-konform szövetkezeti modell hazai adaptációjának megakadályozására. Habár nincs kimondva, hogy nem akarják ezt megcsinálni, de az összes eddigi tapasztalat azt mutat-ja, hogy erre a valós szándék nyilvánvalóan nincs meg, pedig talán megoldást jelenthetne néhány gondra. A nemzeti vidékfejlesztési stratégiában az van, hogy ez irányú előrelépések történnek. Ezt pont a héten egy interpellációban kérdeztem meg, ez is azon indikátorok között van, amiben semmi érdemi előrelépés nem tapasztalható, és úgy tűnik, hogy a kormányzat ez irányú feladatát az egyébként kormánypárt által elfogadott határozatban és stratégiában nem kívánja megvalósítani.
A törvénymódosítás végül tovább erősíti a központosítási törekvéseket, noha a hegyközségek önállósága már évek óta a múlté. A Lehet Más a Politika szerint a Fidesz-kormány központosítási mániája a magyar szőlő- és borágazatot is elérte 2010 óta. Itt csak a hozzá közel állókat, a sztárborászokat emelte fontos pozíciókba, nagyrészt csak az ő véleményük fontos a kormánynak.
A nagyon-nagyon sok kis borász véleménye elsikkad, az esetek jelentős részében, ha meg is hallgatja őket a termőterületek egy jelentős részében, a gazdálkodók érintettségének számában túlnyomó többségében sajnos a jogalkotás nem veszi figyelembe a borászok mindennapi véleményeit. Minden bizonnyal nem véletlen az ezzel kapcsolatos társadalmi aktivitás, hiszen a borászok ez irányú fellépésére akár számíthatunk is a közeljövőben.
Az LMP szerint a szőlőtermesztés, borkészítés a jelenleginél sokkal többet segíthetne a magyar vidék fejlődésén, felzárkózásán, még erősebb irányban hozzájárulhatna a vidéki munkahelyek létrehozásához, azok megtartásához és megteremtéséhez. Ehhez egy bölcsebb értékesítéspolitikára, helyi termékrendszer kiépítésére és mindenképpen az ágazat megerősítésére és támogatására lenne szükség. Ha ehhez a kormány partnerként tekint az LMP-re és a többi ellenzéki pártra, akkor szívesen működünk együtt az ezen való további gondolkodásban, és egyéb irányban pedig a módosító indítvánnyal akár elfogadhatónak is találnánk a benyújtott jogszabályt.
Kérem, hogy ennek a módosításnak az esetleges megfontolását érdemben mérlegelni szíveskedjenek. Köszönöm a szót, elnök úr.
