SZABÓ ZSOLT
SZABÓ ZSOLT
SZABÓ ZSOLT nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Mintha nem ugyanazt a törvényt olvasnánk. Ha szabad, egy hangos gondolatsorral próbálok segíteni, hogy ez a törvény miről szól és ezek a módosítások miről szólnak. Ha nekem döntenem kell, akkor én négy dolgot fogok mérlegelni. Egy: a fluorkibocsátás esetében a rákkutatást mentesítjük, nem kell képesítés, külön papír. Kettő: METÁR témájában eddig volt a KÁT. Ez egy kötelező átvételi rendszer, járt mindenkinek a támogatás. December 31-gyel jön a METÁR. Hogy átmenetileg segítsünk a megújulóenergia-tele-pí-té-sen, -beruházásokon és menjen minden folyamatosan, ezért leszabályozzuk, hogy az átmeneti időszakban, amíg az EU nem hagyta jóvá a METÁR-t, ami egyébként a német METÁR-ral megegyező METÁR, csak ezt szeretném mondani, akkor ebben az esetben ez történjen meg. Folyamatos jogi szabályozást hozunk a KÁT és a METÁR közé. Támogatjuk a megújuló energiát. A harmadik, amivel mindenképpen foglalkoznék, az ingyenes nemzeti energetikusi hálózat. Ingyenes! Mindenki számára elérhető, vállalkozásnak, lakosságnak. Én ennek örülnék. Segítünk energetikában. Bevállaljuk az Európai Unió felé, hogy ezt létrehozzuk.
A negyedik, ami számomra a legérdekesebb, hogy az önkormányzatok, amelyek megkeresnek napi szinten, hogy az új beruházásoknál a víz- és csatornadíjak szakmai véleményezésében hadd vegyenek részt, hogy mennyi ez a díj, erre kérnek lehetőséget - ezt adjuk meg. Az önkormányzatok szakmailag megmondhatják, egyetértenek-e azzal, amit a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal kiad, és erről szól ez a törvény, hogy több lehetőséget adunk, az önkormányzatiságot növeljük, az önálló döntési jogköröket növeljük az önkormányzatok esetében. Én ezeket nézném.
Akkor néhány részletről hadd beszéljünk és nézzük át! Mindig előjön az energiahatékonyság kérdésköre mintegy 100 milliárd forint értékben. Csak szeretném jelezni, hogy több mint 100 milliárd forint értékben kerül kiírásra vissza nem térítendő és visszatérítendő pályázat, amiből a lakosság tud pályázni. Egy számot hadd mondjak! Úgy gondoltuk, hogy a lakosság részére vissza nem térítendő formában kiírt „Otthon melege” programból a családi házaknál nagyon sok jelentkező lesz. Igazából 15 milliárd forinttal készültünk, az 5 milliárd forintot értük el, ugyanis nagyon sokan úgy gondolkodnak, hogy ők nem vágnak bele egy ilyen nagy fejlesztésbe, beruházásba. Emellett most jelenik meg a visszatérítendő forma. A kormány kiírta a családoknak, a fiataloknak az otthonteremtési pályázati támogatás formáját, így jelen pillanatban úgy néz ki, hogy a piacon, a placcon nagyon sok választási lehetőség van, bárki tud pénzhez, bárki tud ingyenpénzhez jutni. Kérdés, hogy ha az emberek nem akarják, akkor ki megy oda hozzájuk, és mondja el minden családnak személyesen, hogy ez neki milyen jó. Ha az emberek úgy döntenek önálló döntési jogkörben, hogy nem kívánnak ilyenben részt venni, akkor meddig lehet ezt mondani itt a tisztelt Házban, hogy mert ezt és ezt nem tesszük meg, holott megtesszük?
Felvetődött az a kérdés - a METÁR gyorsítására az előbb már válaszoltam -, ami a szén-dioxid-ki-bo-csátásra vonatkozik, 1990. Nyilván valamihez viszonyítani kell ezeket a mutatószámokat. De ha választani kell aközött, hogy mondjuk, nulla szén-dioxid-kibocsátás legyen, vagy teremtünk munkahelyet, működtetünk egy gazdaságot és fenntartjuk ezt a szintet, nem nő a kibocsátásunk, csökken, már most elértük a 2030-ra kitűzött mintegy 40 százalékos szintet, ha ez így elfogadható, hogy egy működő GDP-pozitív gazdaságot tartunk fenn, és működő ország, működő gazdaság, működő adóbevételek, működő kormányzat, ha ezt el tudjuk így fogadni, akkor én úgy gondolom, ha a szén-dioxid-ki-bo-csá-tásban 1990-hez mérten előrehozunk ilyen érdekeket, akkor jó úton járunk.
A klímapolitika nyilván minden tevékenységet erősít, ami ez ellen szól, a gazdaságpolitika meg minden tevékenységet erősít, ami emellett szól. A kettő közt kell a harmóniát megtalálni, ezt próbáljuk most. Itt egy köztes gondolat: Marrakeshben a 2020 és 2030 közötti időpontról fogunk tárgyalni. Európai Unió, közös klímapolitika, az Európai Unió még nem alkotta meg a saját gondolatmenetét, és az országokra szóló szabályokat még nem alkotta meg.
(14.20)
Mi 2020-ig bevállaltuk a 20 százalékot energiahatékonyságban, 14,65 százalékot megújuló energiában, és bevállaltuk a szén-dioxid-megtakarításban a 20 százalékot. Most jön a következő időszak, várjuk az EU-egyeztetéseket. Marrakeshben ezt az elvet fogjuk képviselni és ezt az elvet fogjuk továbbvinni.
Hulladékkérdés: mondok számokat, sarokszámokat. Az EU azt szeretné, hogy 10 százalék alatti települési szilárd hulladék kerüljön lerakásra, 50 százalék kerüljön szelektíven gyűjtésre, válogatásra. Mi történik a 40 százalékkal? Valamit kell vele kezdeni. Nem viszem lerakóba, nem éri meg kiválogatni belőle, mert nem hozok ki belőle annyit. Egyetlenegy dolog van, és én nem égetést, hanem hő-hasznosítást mondanék, olyan technológiát, ami a környezetet nem szennyezi, amiből az elmúlt időszakban például Ausztriában több mint tízet építettek, és például Németországban jóval nagyobb mennyiségűt, ha jól emlékszem, 15-16 ilyen jellegű erőművet építettek. A NÉS-2 folyamatban van, dolgozunk rajta. Van néhány olyan kérdés, amit szeretnénk jól megoldani, amíg ezt szakmailag pontosan nem látjuk, és nincs leegyeztetve például európai uniós szinten, addig ebben nem tudunk továbblépni, de igyekszünk minél előbb behozni.
Megújulótámogatások: csak jelzem, megjelenik a GINOP 8.4.1., megjelent a GINOP 8.3.1. visszatérítendő, nulla százalék kamatozású, energetikai fejlesztésekre, például a napelemre fölhasználható pénz. A nagyságrend, csak jelzem, hogy több mint 100 milliárd forint vagy közel 100 milliárd forint. Megjelent a KEHOP, a KEHOP adott prioritásán szintén megújuló energiára, ez biomassza, biogáz, illetve mellette nagyobb tételben naperőművek, napelemek. Megjelent a TOP, szintén teli megújuló energiával. Megjelent a KEHOP-on belül az az épületenergetika, ami kimondottan napelemrendszerek, úgynevezett kis, nullszaldós vagy szaldós elszámolású napelemrendszerek felépítésére és megteremtésére vonatkozik, például intézmények részére. Tehát a megújuló energiában azt az irányt követjük, hogy a 14,65 százalékot tartjuk. Jelen pillanatban az EU vizsgálata megállapította: mintegy három év előnyünk van, tehát a megújuló energiában folyamatosan ez a fejlesztés történik, ezt nem adjuk föl. És komoly pénzeket fordít a kormány arra, részben saját forrásból, részben pedig európai uniós forrásból, hogy ezeket a problémákat meg tudja oldani.
Fölvetődik mindig a szélerőmű kérdése. Utalhatok Németországra, Skóciára, Portugáliára. Az a baj a szélerőművekkel, hogy az a többletteher, ami ebből kijön, azt valahol föl kell használni, és vagy a lakosságot terhelem - Németország most gondolkodik azon, hogy hogyan lehetne csökkenteni a lakosságra jutó, ebből eredő többletterhet -, vagy pedig a cégekre teszem, az viszont a termékek költségeit fogja növelni, megint ez a gazdasági életben rosszul jön ki.
Az, hogy egy ország az energiaportfólióját hogy készíti össze, hogy rakja össze - hogy például a lengyelek szénre alapozva gondolkodnak, hogy Lengyelországban is még jelentős szénalapú erőműrendszerek vannak; vagy hogy Skócia szélerőművekre gondolt, és nem igazán jött be neki a gondolatmenet; vasárnap támogatják a lakosságot, ha az elektromos gépeiket bekapcsolják és használják ezt az energiát - ezt minden ország maga dönti el. Nekünk egy dolog a nagyon fontos: sem a lakosságot, sem a közületet, sem pedig a vállalkozásokat nem kívánjuk túlterhelni az ebből eredő költségekkel.
Még egyszer azzal szeretném folytatni vagy bezárni a gondolataimat, amivel elkezdtem: ha nekem dönteni kellene, én azon pozitív, javító elemek miatt megszavaznám ezt a törvényt. Hangsúlyozom: a rák, a megújuló energia kérdése, az ingyenes energetikusi hálózat és a csökkenő víz- és csatornadíj. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
