KÓNYA PÉTER

Teljes szövegű keresés

KÓNYA PÉTER
KÓNYA PÉTER (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! E salátatörvény kapcsán jó volt hallani kormánypárti képviselőtársaimtól azokat a szavakat, amik arra vonatkoztak, hogy a Magyar Honvédség katonái milyen jól helytállnak a haza védelmében, milyen jól helytállnak adott esetben a nemzetközi missziókban, és hogy ezek a katonák minden megbecsülést megérdemelnek.
Tudják, én voltam bajtárs, voltam elvtárs, voltam úrkatonaként, szolgáltam a Varsói Szerződés tagállamának katonájaként, szolgáltam egy olyan Magyar Honvédségben, amely független volt, nem volt egyetlen nemzetközi szerződésnek sem tagja, aztán voltam a NATO katonája is. Azt gondolom, hogy a magyar katonák minden időszakban becsülettel helytálltak és szolgálták a hazájukat, függetlenül attól, hogy éppen milyen időszakban szolgáltunk.
Éppen ezért én azt gondolom, hogy a jövő tekintetében, hiszen a múlt kerekét nem tudjuk visszafordítani, de nekem az a 2010-es időszak és a 2010-es év vége és a 2011-es év eleje a mai napig bántó, amikor én még aktív hivatásos katonaként kellett hogy végighallgassam azokat a szavakat, amik a kormánypárti képviselők száját elhagyták itt a parlamenti patkóban akár a katonákra, akár a rendőrökre, akár a tűzoltókra, akár a börtönőrökre vonatkozóan, általában a fegyveres és rendvédelmi testületeknél szolgáló hivatásos és nyugdíjas kollégákra vonatkozóan.
Azt gondolom, hogy a honvédelem és a biztonság ügye soha nem lehet pártpolitikai kérdés, és éppen ezért a jövő tekintetében nagyon bízom abban, hogy egy-egy kormányváltást követően az újra kormányra kerülő erők nem fognak visszamutogatni a tekintetben, hogy a katonák vagy éppen a rendőrök hogyan szolgálták a hazájukat, ha ők egyébként becsülettel megtették a feladatukat. Remélem, hogy a jövő tekintetében elgondolkodnak ezen jelenlegi kormánypárti képviselőtársaim.
Amit e salátatörvénnyel kapcsolatban szeretnék elmondani: én azt gondolom, hogy igen, fontos a gondoskodás, és ez a törvénycsomag számos olyan elemét tartalmazza, ami előremutató. Ugyanakkor, ha végiggondoljuk, akkor egy távlati cél lebegjen a szemünk előtt, és én is tudom, hogy addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér, azonban messze nem elegendő ez a törvénymódosítás. Mégis azt kell hogy mondjam, hogy lépés előre, és fontos minden kis lépést támogatni. Üdvözítőnek tartom azt a kormányzati szándékot is, hogy javítsanak a különféle gondoskodásokon, akár az aktív állomány tekintetében, akár a hozzátartozók tekintetében, akár a hadiárvák, hadiözvegyek tekintetében.
(16.40)
Mindenképpen pozitívnak tartom ezt a csomagot, nem elegendőnek, de mindenképpen azt gondolom, hogy minden egyes lépés, ami abba az irányba mutat és abba az irányba viszi ezeket a dolgokat, hogy tovább becsüljük meg akár anyagi, akár erkölcsi értelemben a hazájuk fegyveres szolgálatát vállaló embereket, támogatandó.
Külön kiemelném a közalkalmazottak jubileumi jutalmára vonatkozó passzust. 25 évet leszolgáltam hivatásos katonaként, tehát elég jól ismerem a Magyar Honvédséget és az ott szolgálatot teljesítő hivatásos állomány és közalkalmazotti állomány helyzetét. A Magyar Honvédségnél dolgozó közalkalmazottak olyan speciális közalkalmazottak, akik semmilyen módon nem hasonlíthatók össze a civil szférában dolgozó közalkalmazottakkal. Számos olyan terület van a Magyar Honvédségen belül, ahol bár közalkalmazotti státuszt látnak el és abban dolgoznak emberek, tulajdonképpen olyan munkát végeznek, mint ha hivatásos katonák lennének, olyan rezsimintézkedések vonatkoznak rájuk, olyan szigorítások vonatkoznak rájuk, amelyek egyetlen civil közalkalmazottal sem összehasonlíthatók. Ugyanakkor évtizedeken keresztül küzdöttünk, mert ezen közalkalmazottak bérezése, illetménye jelentősen elmarad egyébként az adott helyzetben hasonló munkakörben dolgozó hivatásos kollégák bérétől. Én minden egyes olyan intézkedést támogatni tudok, ami a Magyar Honvédségnél dolgozó közalkalmazottak jövedelemhelyzetén, bérhelyzetén javítani tud és fog a jövőben. Azt gondolom, ez a módosítási javaslat is ebbe az irányba hat, ezért mindenképpen támogatandó.
Ugyanez vonatkozik a hadiárvák, hadiözvegyek ellátására, hiszen olyan alacsony ez a juttatás, hogy örömteli az a kormányzati szándék, hogy van erre vonatkozó elképzelés, és javítani akarnak ezen a helyzeten. Különösen jó az, hogy egyfajta inflációs indexálást is tartalmaz ez a törvénytervezet, amely valamiféle garanciát nyújt, hogy tovább nem inflálódik az ő ellátásuk.
Fontosnak tartom a hozzátartozókról való gondoskodást, az azon elhunytak hozzátartozóinak járó ellátás egyfajta kiterjesztését, akik a Magyar Honvédségben teljesítettek szolgálatot. Én magam is olyan gyermekként nőttem fel, katonai árva gyermeke voltam, és tudom azt, hogy mit jelent, amikor a Magyar Honvédség gondoskodik az elhunytak hozzátartozóiról.
Amiről nem esett szó, és azt gondolom, fontos, hogy erről szót ejtsünk, miután egy salátatörvényről van szó: az állománymegtartó képességgel indokolta a törvény gazdája azt, hogy a szerződéses katonák szolgálati viszonyának vagy a megköthető szerződésnek az időtartamát felemelik öt évre; öt évről tíz évre, bocsánat, tehát a felemelése megtörténik öt évről tíz évre. Ez egy régi gondolat és régi elképzelés volt egyébként a honvédelmi tárcánál és a Magyar Honvédségnél. Fontos az, hogy ne csak öt év legyen, hiszen számos olyan katona vállalta a szerződéses katonai szolgálatot, aki bizonyította egy-két év után, hogy egyébként alkalmas lehet a hosszabb szolgálati időre.
Ugyanakkor viszont hiányolom e törvénytervezetből - nem mindegy, azt gondolom, a polgári életben sem mindegy, hogy valakivel öt évre vagy éppen tíz évre kötnek szerződést, nem mindegy, hogy valakivel egy évre vagy két évre kötnek szerződést. Azt gondolom, ezt ki kell egészíteni, és nem találtam erre utalást, de ha van ilyen elképzelés, akkor szívesen meghallgatom az államtitkár úrtól. Ha én bejövök a Magyar Honvédséghez, és szeretnék szerződést kötni, akkor nem mindegy, hogy öt évre kötelezem el magam vagy tíz évre kötelezem el magam, milyen pluszjuttatások járnak azzal, hogy én nem öt évre kötelezem el magam a Magyar Honvédségnél, hanem tíz évre, illetve le kell szabályozni - és nyilvánvaló, hogy nem lehetnek ugyanazok a feltételek, ha valaki adott esetben öt évre köt szerződést, tíz évre, hat évre, nyolc évre, kilenc évre - az egyoldalú szerződésfelmondás feltételeit is. Ez ugyanígy van akkor, ha én kötök egy szerződést egy civil szolgáltatóval, mondjuk, egy tévészolgáltató céggel, nem mindegy, hogy fél évre kötök vele szerződést, vagy éppen két évre kötelezem el magam annál a szolgáltatónál, annál nagyobb kedvezményeket nyújt a szolgáltató, minél hosszabb időre kötök szerződést. Azt gondolom, hogy ugyanez vonatkozik a szerződéses katonákra is, nem mindegy, hogy öt évre, hét évre, nyolc évre, tíz évre kötelezik el magukat a Magyar Honvédségnél.
Azt gondolom, hogy egészen más juttatásokat, illetve kötelezettségeket kell alkalmazni az esetben, ha mondjuk, egyoldalúan felmondja a Magyar Honvédséggel kötött szerződését a szerződéses katona, de ugyanennek kell vonatkoznia a tekintetben is, ha a Magyar Honvédség mondja fel egyoldalúan a katonával a szerződést. Ezt ki kell dolgozni, hogy akkor mik vonatkoznak rá, és nyilvánvaló, hogy egyfajta motivációs tényezőt is be kell vezetni e mögé, hogy minél hosszabb időre kössenek szerződést, hiszen az a cél, hogy állománymegtartó eszközként használja ezt a honvédség.
Ami akár az önkéntes műveleti tartalékos, akár egyéb önkéntes szolgálattal kapcsolatos dolgokat illeti, azt gondolom, nem a rugalmasságra kellene törekedni, államtitkár úr, bár én értem a rugalmasság fontosságát, de sokkal fontosabb lenne konkretizálni ezen szolgálatok tartalmát. Önkéntes műveleti tartalékosok tucatjai írnak nekem levelet és panaszkodnak azzal kapcsolatban, hogy ők nem ezt vállalták, miközben most megkapták a behívóparancsukat, és viszik le őket a határra szolgálni. Számos olyan önkéntes műveleti tartalékos van közöttük, akik amikor vállalták és szerződést kötöttek, akkor az egészségügyi felmérésen és az egészségügyi vizsgálaton megállapították, hogy milyen jellegű szolgálatra alkalmasak; számos olyan van közöttük, akik koruknál, egészségi állapotuknál fogva egyébként nem alkalmasak arra, hogy a határra levezényeljék őket, és ott a határnál szolgálatot lássanak el. Hiába írnak adott esetben ezzel kapcsolatban a behívóparancsnokuknak levelet és jelzik ezt, vagy azt kapják vissza, hogy megfenyegetik őket, hogy akkor azonnal leszerelik őket, ha elkezdenek panaszkodni, vagy egyszerűen nem foglalkoznak a beadványukkal.
Ezen emberek számos része, önök is tudják, egyfajta kényszerből vállalta az önkéntes műveleti tartalékosi szolgálatot, mert egyébként a szolgálati járandóságukból levonásra került 16 százalékot így nem vonják le tőlük, ha vállalják ezt a szolgálatot. Ugyanakkor ők korábban behívásra kerültek különböző laktanyákba, ott adminisztratív vagy éppen irodai feladatot láttak el, amit a jövőben is szívesen ellátnak, de van, aki egyébként egészségileg alkalmatlan arra, hogy mindezt megtegye.
Maximálisan egyet kell értenem egyébként Demeter Márta képviselőtársam felszólalásával, aki azt mondta, hogy igen, szükség van tartalékos szolgálatra, de valóban akkor van értelme tartalékos szolgálatot fejleszteni és bővíteni egy országban, ha egyébként rendbe van téve a hivatásos szolgálat, és az ott lévő feltételek biztosítottak, legyenek ezek a katonák ellátásával kapcsolatos, de akár technikai feltételek is, és az állomány maximálisan fel van töltve az igényeknek megfelelően. Amíg ez nincs meg, addig a forrásokat nem szabad a tartalékos szolgálat bővítésére fordítani, mert nincs meg az alap, amire építkezünk. Ez olyan, államtitkár úr, mint ha elkezdenénk a házat a tetőnél építeni: semmi értelme nincs; először az alapot kell stabilan lefektetni, és arra kell fordítani a forrásokat, majd azt követően lehet építkezni. Ez ugyanúgy vonatkozik erre is, mint amit az előbb elmondtam, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Ha nem ér el addig a takarónk, hogy az önkéntes tartalékos szolgálatot tudjuk fejleszteni, akkor ne fejlesszük, addig fejlesszük a Magyar Honvédséget, és rakjuk bele a pénzt, a szükséges mennyiségű forrásokat. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem