TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a napirend újra a parlament előtt van, azért is, mert akármennyire sokszor beszélünk erről a témáról, mégsem veszi komolyan a kormány ezt a kérdést, mert azok az ajánlások, amiket az ombudsman megtett a 2015-ös beszámolójában és az az előtti években is, komoly problémát vet fel, hogy az ajánlások megvannak, viszont a végrehajtásban nincs semmilyen koherencia, nincs semmi olyan finanszírozási költségvetés hozzárendelve, ami tudná azokat a problémákat kezelni, amit az ombudsman úr jelent, jelzésében lead vagy éppen a munkatársai.
Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert a szószóló asszony jelezte azt, hogy a telepprogramok milyen nagy problémát jelentenek. Én is szeretném felhívni a kormánypárti képviselők figyelmét és a kormányét is, hogy több mint 650 cigánytelep van még mindig Magyarországon, és közel 100-110 ezer ember él méltatlan körülmények között.
Ez azt jelenti, hogy a kormánynak oda kellene figyelni nemcsak azért, mert az állandó segélyezettek körét ebben a helyzetben erősíti, hanem azért is, mert akár az oktatásban, akár a foglalkoztatásban, akár az egészségügyben nem tudnak előrelépni azok az emberek, akik ilyen körülmények között vannak, és hiába van az ombudsmani jelentés évről évre leadva és bemutatva, hogy mennyire jó lenne ebben a kérdésben előrejutni, semmi nem történik. Ezért tehát innen is szeretném azt üzenni, hogy a kormány fontolja meg, hogy továbbra is fenntartja-e azt a helyzetet, amit láthatunk a romatelepek ügyében, vagy éppen valamit kíván ebben tenni.
Az elmúlt négy évben nem látjuk a költségvetésben azokat a sorokat, ahol külön soron megjelenne, hogy a romatelepekre valamilyen forrást szánnának rá, vagy éppen szeretnének rászánni; ezért tehát azt gondolom, hogy nemcsak az európai forrásokra kell gondolni, hanem a hazai forrásokat is be kell vetni annak az érdekében, hogy valami változás történjen.
A másik nagyon fontos kérdés, hogy a foglalkoztatást is taglalja a beszámoló, és ott is azt lehet látni, hogy egyetlenegy dologban kegyetlen jól próbálják meg eltussolni a kormány oldaláról, hogy probléma van, az pedig a közfoglalkoztatottak adminisztrációs felduzzasztásával történik meg. Tehát a számok kegyetlen jól mutatnak mindenhol, mert a közfoglalkoztatottak létszáma valóban magas, viszont a tartós foglalkoztatásban ezeket az embereket nem lehet látni, és erre szintén kitér a beszámoló, hogy a tartós foglalkoztatást valamilyen szinten kezelni kellene. Persze ahhoz, hogy tartósan foglalkoztatni lehessen ezeket az embereket, mindenképpen fontos lenne, mondjuk, az oktatásban elindítani egy olyan dolgot, ami nem kizárja a romákat az oktatási helyzetből, hanem megpróbálja integrálni. Azért mondom, hogy kizárja, mert gondoljanak bele, most már lehet statisztikákat is látni, hogy azóta, mióta 18 évről 16 évre levitték a tankötelezettséget, mennyien kerültek ki 16 évesen a nagyvilágba, és minden felkészültség, iskolai végzettség nélkül, tudás nélkül kerültek ki. Kódolva lehet látni és kódolatlanul is, hogy ezek a fiatalok nem lesznek másra, mint segélyre ítélve.
Én tehát azt gondolom, hogy az oktatásban ott kellene elsőként hozzányúlni az oktatási kérdésekhez, hogy ezzel a kérdéssel akarnak-e valamit kezdeni, mert ha kellőképpen ezt a kérdést tudják kezelni, akkor azt gondolom, sokkal kevesebb lesz, aki segélyre fog rászorulni. Az oktatás másik része: nagyon sokszor lehet látni, és nem ide tartozik, a 2015-ös beszámolóhoz, de azért ’16-ban láthattuk az Európa Tanács egy bizottságának a jelentését, ahol leírták azt éppen az elmúlt hetekben, hogy rendszerűvé vált a diszkrimináció Magyarországon a romákat illetően.
Innentől kezdve, ha az Európa Tanács egy szakbizottsága ezt leírja, akkor azt gondolom, hogy már megvolt ez 2015-ben vagy még előtte is megvolt ez a rendszerszerű diszkrimináció. A kérdés az, hogy az oktatásban, amire egyébként akár az ombudsmani jelentés, akár pedig ez a bizonyos Európa tanácsi beszámoló is rámutat, mit kívánnak tenni azzal a helyzettel, ahol az oktatási szegregáció direkt vagy indirekt módon létrejön; akarnak-e vele valamit kezdeni, vagy ott hagyják ebek harmincadjára azt a kérdést, és majd el fogja dönteni az élet, hogy mi lesz azokkal a gyerekekkel.
Most mondom: ha azok a gyerekek továbbra is ott lesznek hagyva, akkor szintén tanulatlan népcsoporttá válhat a roma közösség nagy része, és segélyezetté fog válni. Ezért tehát azt gondolom, mindenképpen hozzátartozik az, hogy ebben a kérdésben is kell valamit tenni, és az ajánlás ebben is mutatja a maga problémáit, és az ombudsman úr teljes mértékben rávilágít, illetve az említett nemzetközi szervezet is.
Utolsó észrevételem a Roma Koordinációs Tanácsra vonatkozik, amiről szó volt itt: szeretném jelezni, hogy nem független koordinációs tanácsról van szó, ami működik, mert abszolút össze vannak válogatva azok a civil szervezetek, akik beköthetőek a Fideszhez, és innentől kezdve nem tudnak olyan igazán konstruktív és jól megfogalmazott kérdéseket feltenni, mert a kormányzat megmondja, hogy mit kell mondaniuk.
Tehát ezért a társadalmi kontroll és a civil kontroll szerepe nagymértékben hiányzik a különböző programok kapcsán, ezért tehát nagyon fontosnak tartanám azt is, hogy az ombudsmani jelentés mellett a civil kontroll szerepét is próbáljuk meg erősíteni, mert a civilek támogatása is egyre rosszabb és egyre kaotikusabb, ezért tehát ebben is mindenképpen a kormányzatnak kell valamit tenni, mert ha nem tesz, akkor a jelentések hiába születtek meg, és hiába van ombudsmani tájékoztató, soha nem fogunk igazán ezekkel a problémákkal megküzdeni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
