DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hétről hétre napvilágra kerülő elemzésekből azt tapasztalhatjuk, hogy a kormányzatnak az oktatás területe egyáltalán nem fontos. A zárszámadások 2010 és 2015 közötti összehasonlításából kiderül, hogy reálértéken egyáltalán nem emelkedett ebben az időszakban az oktatásra fordított pénz, ugyanannyit emelkedett nominálisan, amennyi az infláció volt. Sőt, ez az összehasonlítás annak a ténynek az ismeretében különösen súlyos, hogy 2013-ban az OECD-országok közül senki nem költött olyan keveset oktatásra, mint Magyarország. A 29 tagország közül egyetlenegy sem volt, amely úgy gondolta volna, hogy GDP-arányosan 3,9 százalékot kellene költeni kizárólag erre a területre. Az átlag 5,2 százalék volt. Mindennek meg is lett az eredménye.
Ugyanakkor önök az állami fenntartásba vételt elsősorban azzal indokolták, hogy így fogják tudni biztosítani a kiegyensúlyozott és megfelelő finanszírozást az oktatási rendszernek. Most már ezekből az adatokból látjuk, hogy ez nem így lett. Az állami fenntartásba vétel legfontosabb alapköve, a finanszírozás biztosítása nem teljesült. Megérte, államtitkár úr, ezt a hercehurcát végigverni az oktatási rendszeren? Megérte létrehozni, majd megszüntetni a KLIK-et, napi szintű problémákat okozni az oktatás minden szereplőjének azért, hogy aztán ugyanannyi finanszírozást biztosítsanak, mint amennyit 2010-ben? Megérte ez, államtitkár úr?
De nemcsak a finanszírozás hibádzik, hanem a szakmai döntések is sorozatosan hibásak voltak, és ez a társadalmi mobilitás gyengülését eredményezte. A tanévkezdés 2016-ban drágább volt, mint 2014-ben. Egy átlagos család 12 ezer forinttal kényszerült többet költeni gyermekenként a tanévkezdésre, és az ősz folyamán több mint 80 ezer forintot kell költeniük az iskolával kapcsolatos kiadásokra.
A társadalmi mobilitás csatornái szűkültek a felsőoktatás tekintetében is. 2010-ben az állam 68 ezer férőhelyet finanszírozott a felsőoktatásban, 2016-ban mindez csak 57 ezer volt. Ez a csökkenés nagyobb mértékű, mint amit a demográfiával lehet magyarázni. De a felsőoktatás vonatkozásában az is nagyon súlyos, hogy az első generációs értelmiségi fiatalok aránya 47 százalékról 40 százalékra csökkent ebben a tekintetben. 2007-ben még a diákok 47 százaléka volt első generációs értelmiséginek tekinthető, 2015-ben már csak 40 százaléka.
De a szakképzés területén is problémák vannak, alig jelentkeznek szakképzésbe a fiatalok. A szakiskolákban a meghirdetett férőhelyek 38 százalékát, a szakközépiskolákban 56 százalékát sikerült feltölteni. Nem lehet sikerről beszélni az oktatás egyetlen intézménytípusát tekintve sem.
A tankönyvekről meg egy ilyen sorozat után talán már nem is érdemes szót ejteni, olyan silány minőségű tankönyveket hoztak létre az új rendszerben, amelyeket a tanárok nem szívesen használnak, és inkább a pad alól a régi könyvekből tanítanak.
Éppen azért, mert ilyen problémák vannak, ennyire súlyos a helyzet az oktatásban, a Jobbiknak a 2016-os és a 2017-es évben az egyik kiemelt területe, amivel foglalkozik, az oktatás. A valódi nemzeti konzultáció keretében előbb a szakmai szervezetekkel folytattunk egyeztetéseket, ezt zártuk le a mögöttünk lévő hétvégén egy konferencia keretében, mától pedig az emberek véleményét kérdezzük az oktatás, az egészségügy és a korrupció területén azért, hogy a programírásba és reményeink szerint a kormányváltásba is be tudjuk őket vonni. A kormányzásnak nem a szakma ellenében kellene működnie, nem az emberek ellenében kellene működnie, hanem ellenkezőleg, az ő érdekükben, az ő bevonásukkal, az ő véleményük figyelembevételével. Ezt szeretné biztosítani a Jobbik a valódi nemzeti konzultáció keretében, ezzel szeretnénk minél jobban felkészülni a kormányzásra, és szeretnénk jobban kormányozni az országot, mint ahogyan önök tették.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amit az elmúlt hat évben önök az oktatásban műveltek, arra egész egyszerűen nincs mentség. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
