MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Bizonyára észrevették, hogy a Jobbik frakciója a mai napon az oktatást helyezte a középpontba, és a legtöbb felszólalásunk a hazai oktatással kapcsolatos problémákat igyekezett feltárni, illetve ezekre megoldási javaslatokat is kínálni. Így a napirend utáni lehetőséget én is arra szeretném felhasználni, hogy a saját szakterületemmel, az agrároktatással foglalkozzunk, és felhívjam néhány dologra, kisebb-nagyobb problémákra a figyelmet. Igyekszem ezt konstruktívan megfogalmazni. Itt elsődlegesen nem a politikai haszonszerzés nyilvánvalóan a Jobbik célja, hanem hogy ezen területekre felhívva a figyelmet, felkínáljuk a kormány számára azt a lehetőséget, hogy lépjen és megoldja ezeket a problémákat.
Kezdeném azzal, hogy nyilván köztudott, ezt nem kell hosszasan ecsetelni, hogy hazánk természeti adottságai kifejezetten jók a mezőgazdaság legtöbb ágazata számára, bár azt is el kell mondani szomorú tényként, hogy a birtok- és támogatáskoncentráció nem a versenyelőnyünket növelte ezen a területen. Jól nyomon követhető sajnos egyébként a vidék megtartó erejének drasztikus csökkenése is. Erről Ander Balázs képviselőtársam rendre megemlékezik napirend utáni felszólalássorozatában, úgyhogy erre sem kell itt bővebben kitérnem.
De hogy minek is köszönhető? Többek között annak, hogy a mezőgazdasági szakképzés az állam részéről messze nem kap elég figyelmet. Egyre kevesebb a diák, és az intézményekből is ennek következtében egyre kevesebb jó szakember kerül ki. Fontos hangsúlyozni azt, hogy egyébként néhány apró lépés a kormányzat részéről jelentősen javíthatna ezen a helyzeten. Itt nem az aranykalászos gazdatanfolyamokra gondolok, amelyeknek természetesen megvan a szerepe, de jól emlékszünk, hogy a földprivatizációval összefüggésben milyen hírekben került elő ez a tanfolyam. Tehát semmiképpen nem tudja a szakképzést helyettesíteni.
Több igazgató által jelzett probléma, hogy a földművelésügyi tárca alá tartozó intézmények esetében, amikor az adott intézmény, mondjuk, bevételt termel, és ez bizony a saját iskolájukhoz mérten jelentős bevétel is lehet, a teljes összeget a minisztérium fenntartási költségekre fordítja, és így magának az intézménynek a számára ez semmilyen előnyt nem jelent, sem beruházásokra, sem állagmegóvásra, sem karbantartásra így nem marad többletlehetőségük. Ezt egyébként a kulturális bizottsági ülésen nemrég elmondtam, hiszen egy beadványom ezt kívánta orvosolni, amelyet Dúró Dóra és Vágó Sebestyén képviselőtársammal jegyeztünk, amiben azt szerettük volna elérni, hogy a gazdálkodásból befolyó összeg legalább 25 százalékáról szabadon maga az intézmény dönthessen.
Indokolja ezt a változást véleményünk szerint az is, hogy a megfelelő minőségű mezőgazdasági oktatás, a jó szaktanári gárda és az intézményi adottságok mellett, úgy gondoljuk, elképzelhetetlen a XXI. századi technológiák bemutatása, megismertetése nélkül. Ezek pedig gyakran követelnek olyan szintű beruházásokat az intézmények részéről, amelyek megvalósításához bizony pluszforrást kell csoportosítani. Így könnyen belátható, hogy sokszor a több tízmillió forintos gépek, eszközök, technológia már középtávon egyébként megtérülne, de mondjuk, az általunk vázolt módon ezt meg kell előlegezni az intézmény számára. Így kíváncsian várjuk, hogy várható-e ebben előrelépés, a Földművelésügyi Minisztérium átveszi-e egyébként a más minisztériumokban jellemző gyakorlatot, és az ilyen formában keletkező bevétel legalább egy részét hajlandó-e visszaforgatni az adott intézmény számára.
A felsőoktatásról is néhány gondolatot meg kell említenünk. Itt már sokat beszéltünk arról, hogy komoly finanszírozási problémák vannak, és a bolognai folyamat különböző káros, az agrár-felsőoktatásra gyakorolt káros hatásait is érdemes megemlíteni. Nagyon nagy kihívás a felsőfokú intézmények számára az, hogy a gyakorlatorientáltság csak szavakban hangzik el, de a gyakorlatban vajmi kevés esélye van megismerkedni a már említett XXI. századi technológiákkal az idejáró hallgatóknak.
Óriási probléma egyébként a fiatal oktatók kiáramlása az ágazatból. Egy kisebbnek mondott vidéki intézményből jött a mai adat: csak az elmúlt egy évben 7-8 tehetséges fiatal oktató, doktorandusz, tanársegéd, adjunktus mondott fel, és a többi karról is ugyanezek a hírek jutottak el hozzám, ami minden egyéb probléma mellett az oktatói struktúra felhígulását is elővetíti.
Még sok hasonló probléma jutott el hozzám. Itt szeretném felhívni ebben a napirend utániban is a kormányzat figyelmét arra, hogy foglalkozzon sokkal többet ezzel a területtel, mert enélkül nem lesz minőségi mezőgazdaság Magyarországon. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
