SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP az ÁSZ tevékenységét nem ugyanúgy látja, ahogyan Czomba Sándor úr összefoglalta. Az Állami Számvevőszék a közpénzt felhasználó vagy kezelő állami szervezetek és önkormányzatok legfőbb pénzügyi, gazdasági ellenőrző szerve, szervezete. Ebbéli minőségében a rá vonatkozó törvényeknek megfelelően és mindenféle külső befolyástól mentesen kellene működnie. Ez a függetlenség azonban az Állami Számvevőszéknél, úgy látjuk, hogy hiányzik. Az ÁSZ a közvélemény érdeklődését leginkább felkeltő ellenőrzései során 2015-ben főként politikai megrendeléseket teljesített; említhetném: NAV, erdőgazdaságok, egyetemek, kórházak.
Ilyenkor mindig olyan szervezetek kerülnek az ÁSZ érdeklődésének a homlokterébe, amelyekkel a kormányzatnak valamilyen rövid távú politikai céljai vannak. Ilyenek jellemző módon személyi döntéseknek, magas szintű vezetők eltávolításának az előkészítése, ugyancsak említhetem a NAV-ot, erdőgazdaságokat vagy egyetemeket, vagy szervezeti változások igényének az alátámasztását, vagy bizonyos állami szervek működésével kapcsolatban felmerült botrányok, visszaélések kapcsán alibi ellenőrzések lefolytatását.
Külön érdemes kiemelni azt a közelmúltbeli ÁSZ-javaslatot, ami az állami vezetők bérplafonjának a megemelését indítványozta. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt magasabb politikai szintről kérték az Állami Számvevőszéktől, mert nehezen tudták volna önmagában megmagyarázni, hogy most miért kell hirtelen gyökeresen szembefordulni a korábbi álláspontjukkal, amikor is az elmúlt 8 év urizálását és magas állami fizetéseit kritizálták.
Így azonban az ÁSZ teljesen önálló szakmai javaslatai alapozták meg az intézkedést. Ez nagyon jó példa az ÁSZ jelenlegi szerepére. Az ilyen jellegű vizsgálatokra egyébként jellemző, hogy a nem átfogó pénzügyi, gazdasági ellenőrzések sokszor eleve behatárolják azokat a területeket, amit az ÁSZ vizsgálni kíván. Nemritkán kihagyják azokat a területeket, ahol kínos eredmények születhetnének, és gyakoriak közöttük a szimpla szabályszerűségi ellenőrzések. Ez utóbbi keretein belül belső szabályzatok határidőben történő meghozatala, szabályzatok aktualizálása, nyilvántartások előírásszerű vezetése, számviteli hiányosságok és mostanában slágertémaként a belső ellenőrzés, a belső kontrollrendszer kisebb hiányosságai vonatkozásában tesznek megállapításokat. Azért jó ez a kormányzati megrendelőknek, mert így hírbe lehet hozni szervezeteket. A nem túl jelentős működési hibákat tetszés szerint felnagyítva bármiféle későbbi intézkedést alá lehet támasztani, ugyanakkor meg lehet őrizni annak a látszatát, hogy itt az érintett szervezetek fenntartói vagy felügyeleti szervei is hibásak lennének. Az ÁSZ javaslatai ilyen esetekben leginkább a munkajogi felelősség megállapítására irányulnak, amit a vizsgált szervezet vagy figyelembe vesz vagy nem.
Az utóbbi években azt is meg lehet figyelni, hogy bármilyen típusú állami szervet is vizsgál az ÁSZ, egyre inkább egy kaptafára készülnek a megállapítások, ami az ÁSZ, úgy gondoljuk, szakmai színvonalának a csökkenésére, illetve a politikai befolyásoltság növekedésére utalhat. A politikai befolyás növekedése egyébként szükségszerűen vonja maga után a belső szervezetrendszer szakmai leépülését. A NAV-ot érintő 2009-es és 2015-ös ÁSZ-jelentések összehasonlító elemzését elvégezve például az is kitűnik, hogy míg az előbbi esetben az akkori ÁSZ egyértelműen rendszerszintű problémákra is rámutatott a működésben, addig a legutóbbi jelentésben ilyet csak nagyon halványan lehet felfedezni. És ennek nem az az oka, hogy a NAV hirtelen minden probléma nélküli szervezetté vált.
Ami még lényeges, hogy Polt Péter mellett Domokos László az, aki leginkább felelős azért, hogy a magyarországi korrupcióellenes harcról álságos, hamis kép alakulhatott ki. Itthon és külföldön is félrevezető beállítások jelennek meg arról, hogy milyen kiváló a magyar államigazgatási szervezetrendszer korrupcióval szembeni ellenálló képessége. Sajnos, ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk meg. Köszönöm a figyelmet.
