DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most tulajdonképpen két törvény áll előttünk, de talán jobb lenne, ha három lenne. Ezt már az előttem felszólaló képviselők is jelezték, illetve mindenki utalt arra, hogy ennek a háromlábú széknek még hiányzik egy lába.
Rubovszky György képviselőtársam a vezérszónoki felszólalásában elmondta, hogy azt a két törvényjavaslatot, amely előttünk fekszik, az előző ötpárti megállapodások, egyeztetések során senki sem támadta. Ez igaz, valóban így van, valóban nem volt ennek támadása. De miért nem volt? Azért nem volt, mert számunkra egy egységet képez a három törvény, mint ahogy álláspontom szerint mindenki számára is. Rubovszky György képviselőtársam is elmondta, hogy ez egy egységet képez, és azt is, hogy ez a két törvényjavaslat ugyan hamarabb került benyújtásra, de a döntés szempontjából minden valószínűség szerint meg fogja várni a harmadik javaslatot, hiszen ez egy egység.
Mi is ez a három törvény? Ami most előttünk fekszik, az az általános közigazgatási rendtartás, az Ákr., a közigazgatási perrendtartás, amely most van előttünk, s ami még hiányzik, az a közigazgatási bíráskodás felállításával összefüggő módosításokról szóló törvényjavaslat.
Miért képez ez egységet? Azt gondolom, mindennek az alapja az a törvényjavaslat, amelyik ma kimaradt. Minden azon alapul, hogy az elfogadásra kerül-e, annak az elveiben sikerül-e az ötpárti egyeztetések során megállapodnunk vagy nem sikerül, hiszen tudjuk jól, hogy ez a szervezetátalakítás kétharmados többséget igényel, de egyáltalán nem biztos, hogy jelenleg keresztülmegy, hiszen legalább valamelyik ellenzéki frakció támogatására lenne szükség, hogy ez átmenjen. Nekünk leginkább ott vannak a problémáink. Persze nyilván beszélhetünk külön a perrendtartásról vagy külön az eljárásjogról, de azt gondolom, hogy ennek nem sok értelme van úgy, hogy nem fogadtuk el az alapkoncepciót: ez meg fog-e valósulni vagy nem fog megvalósulni? Feláll-e az új közigazgatási bírósági rendszer Magyarországon vagy nem áll fel ez a rendszer?
Nagyon eltérőek ezzel kapcsolatban az álláspontok. Az ötpárti egyeztetések elején leszögeztük, mi nem vagyunk annak kategorikus ellenzői, hogy Magyarországon legyen közigazgatási bíráskodás, de azokat az indokokat sem tudjuk maradéktalanul elfogadni, amelyek a kormányzat részéről elhangzottak. Jelen pillanatban úgy érzem - s Trócsányi miniszter úr expozéjából is ez tűnt ki számomra -, hogy a közigazgatási bíráskodás jelenlegi rendszerét a kormány leírja, nem tartja kielégítőnek, azt eleve rossznak tartja. Az elhangzó indokok, amelyek ezzel kapcsolatban mindenütt megszövegeződnek, azt mondják, hogy specializálódott bírókra van szükség, akik csak egyfajta ügycsoportokat tárgyalnak, olyanfajta ügycsoportokat tárgyalnak, amelyekben profik, amelyekben szakmailag nagyon benne vannak, nagyon jól ismerik azokat a problémákat, amelyek a szakterületükön előfordulnak. Az Országos Bírósági Hivatalnak az ezzel kapcsolatos észrevételében van egy nagyon érdekes mondat, amely azt mondja, hogy az Igazságügyi Minisztérium tulajdonképpen nem ismeri a jelenlegi közigazgatási bíráskodás módszerét, amikor ezt ideteszi az asztalunkra, és annak a rendszerét sem ismeri, hiszen jelenleg is kitűnően működik Magyarországon a közigazgatási bíráskodás. Ahogy elhangzott, valóban húsz bíróság illetékes - azon el lehet vitatkozni, hogy sok-e a húsz bíróság -, és ezen a húsz bíróságon specializálódottan 120 közigazgatási bíró az, aki ellátja ezeket az ügyeket. Tehát nem a családjoggal foglalkozó bírák, nem a büntetőjoggal foglalkozó bírák, nem a gazdasági ügyekkel foglalkozó bírák fognak itt ítélkezni, hanem azok, akik specializálódtak, már jó ideje specializálódtak, amióta végrehajtotta az Országgyűlés, illetve a kormány a korábbi közigazgatási bírósági reformot, amikor a közigazgatási és munkaügyi bíróságok felállításra kerültek, s ennek vannak bizonyos előnyei a jelenlegi rendszerrel kapcsolatban.
Mik ezek az előnyök? Ezért nem tudom, meggyőzhetők vagyunk-e abban, hogy érdemesebb-e ezt az új rendszert felállítani. Most valóban húsz helyen van közigazgatási és munkaügyi bíróság. S miért jó ez a rendszer? Azért, mert sokkal közelebb van az igazságszolgáltatás a lakossághoz, az igénybevevőkhöz. Abban az esetben, ha leszűkül az elsőfokú bíróságok száma hétre, akkor bizonyos megyékből át kell utazgatni másik megyékbe, s ez azt jelenti egy ügyfélnek, hogy adott esetben nem 50, hanem 150 vagy 180 kilométert lesz kénytelen utazni, ami sok esetben azt is jelenti, hogy ez megoldhatatlan akkor, ha valakinek nincs személygépkocsija. Aki nem tudja megoldani a személygépkocsival történő beutazást, annak kétséges, hogy egy napjába belefér-e az, hogy tömegközlekedéssel eljusson oda-vissza. Ez tehát egy fontos alapelvet érint, a lakosságnak az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés elvét.
Más kérdés, hogy a mérleg másik serpenyőjébe a kormány beleteszi azt - nem is indokolatlanul -, hogy ha kevesebb helyen van, akkor specializálódottabbak a bírók, jobban értik a szakterületet. S bizony itt azt mondja, hogy a mennyiségelv és a minőségelv ütközik. Én azt gondolom, és az országos bírósági hivatali észrevétel is azt támasztja alá, hogy nem jelenthetne olyan minőségi eltérést, javulást az, ha hétre szűkítjük le ezen eljáró bíróságoknak a számát, hiszen az OBH szerint jelenleg is magas színvonalon történik a közigazgatási bíráskodás Magyarországon. Az OBH elnöke által jegyzett észrevétel számadatotokat is felhoz, amelyben bemutatja, hogy 2012-höz képest három év alatt viszonylag jelentősen, 20 százalékkal nőtt meg a közigazgatási és munkaügyi bíróságokon a beérkező ügyek száma. Ehhez képest az ügyirathátralék ezen időszak alatt csökkent, sőt a két éven túli hátralék az egyharmadára esett vissza, ami azt mutatja, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróságokon a munka hatékonysága elég jelentősen megnövekedett az elmúlt időszakban. S az Országos Bírósági Hivatal ki is fejti azt a véleményét, hogy ez alapján nincs szükség az eltérésre az eddigi rendszertől, az eddigi rendszer megfelelően el tudja látni ezeket a feladatokat.
Ehhez képest nem kapjuk meg azt a pluszt szakmailag, amivel viszont kétséget kizáróan el tudnánk dönteni, hogy valóban jobb ez a rendszer. Tehát, ahogy elmondtuk, nem tartjuk ördögtől valónak a közigazgatási bírósági rendszer felállítását, azonban nem vagyunk meggyőzve arról a kormányzat részéről, hogy ez bizony szükséges.
(15.00)
És van egy másik ok, ami miatt szintén elbizonytalanodunk, hogy érdemes-e ezt a kormányzati előterjesztést támogatnunk. Nagyon szép elveket fogalmaz meg az általános indokolása az előttünk heverő perrendtartási résznek, ami kimondja azt, hogy a jogállamiság, a hatalommegosztás alkotmányos elvei, továbbá az európai jog megköveteli ezeket a változásokat, a perrendtartás újbóli szabályozását a közigazgatásban. Tehát mit is mond: a hatalommegosztás alkotmányos elvére hivatkozik.
Nekem pontosan ez a bajom, és ezt az ötpárti egyeztetésen is kifejtettem, hogy miért van problémám nekem ezzel. Azért, mert a harmadik törvény, amelyik most nincs előttünk, éppen az, amelyik a közigazgatási bíróság rendszerének felállításáról szól, és ott vannak azok a részletszabályok, amelyek kihatnak mindhárom jogszabály egységére. Mire is gondolok, amikor erről beszélek, és miért beszélek a hatalommegosztás elvéről? Azért, mert abban a jogszabályban benne van elvi szinten, hogy a közigazgatásból célszerű lenne feltölteni ezeknek a bíróságoknak az egyik részét. Sőt, egy kvótát is hoz a tervezet, mégpedig a közigazgatási felső bíróságok vonatkozásában, és ez a kvóta bizony 50 százalékot jelent.
Sőt, elvi szinten még az is lehetséges, hogy ha nem a közigazgatási felső bíróságot, hanem a közigazgatási alsó bíróságot, az elsőfokú bíróságot nézzük, hogy akár nagyon sok százalékban, jóval több mint 50 százalékban bekerülnek a közigazgatásból jövő szakemberek a bíráskodásba. Miért probléma ez? Ezen nagyon sokat vitatkoztunk, mind az ötpárti egyeztetésen, mind azon kívül, a folyosón is, ahol a kormányzat részéről elhangzott, milyen jó, hogy a szakmailag leghozzáértőbb emberek is bekerülnek, beülnek a bírói pulpitusra, és szakmailag tudják eldönteni ezeket az ügyeket, hiszen nekik nagyon nagy speciális tapasztalatuk van. Ezt hallottuk az egyik részről.
Míg a másik részről én azt mondom, hogy ugyanúgy megvan ez a szakmai tapasztalat a jelenlegi 120 közigazgatási bírónál is, akik jelenleg ezen a területen működnek; már nekik is nagy tapasztalatuk van. Miért probléma, ha hirtelen, egyik napról a másikra meghozunk egy dátumot, és azt mondjuk, hogy 2018. január 1-től beülnek a közigazgatási szakemberek a bírói pulpitusra? Hát, pontosan itt van az általános hatalommegosztási elv sérülése, amiről itt beszél a törvényjavaslat. Pontosan az nem valósul meg ezzel, hiszen maga végrehajtó hatalom fogja egyik napról a másikra megváltoztatni. Mert 2017. december 31-én még a végrehajtó hatalom alkalmazottai, január 1-jé-től pedig a közigazgatási bíróság alkalmazottai lesznek. Tehát akár az is lehetséges, hogy a végrehajtó hatalom mintegy elfoglalja a közigazgatási bíráskodás rendszerét egyik napról a másikra. És bizony én azt mondom, hogy ebben elég nagy veszély van. Itt a hatalommegosztás elve alapvetően sérül. Azt gondolom, ez alapvetően a demokratikus értékrend válságához is vezethet. Ezen komoly vitákat folytattunk le az ötpárti egyeztetések során, és kaptunk is azzal kapcsolatban ígéretet, hogy ebben bizony változás lenne. Ami nekem ezzel gondom, Répássy Róbert képviselőtársam is kiemelte és hangsúlyozta, hogy itt, amik ma kerülnek tárgyalásra, ezek a törvények 50 százalék plusz 1-es törvények, tehát nincs szükség ahhoz kétharmados többségre, hogy ezek megszavazásra kerüljenek. Ez igaz.
Éppen ez a félelem, hogy ha most elfogadásra kerül akár egységesen a három törvény, akkor a későbbiek során, akár hatáskörváltozással ezeket, ami 50 százalék plusz 1, tehát egy többségi parlamenti döntés esetén megvalósul, ebbe a törvénybe bele lehet tenni azokat a csapdákat, amelyeket most még elkerülünk. De a későbbiek során ezek visszatételre kerülnek, amikről többpártin megállapodunk, hogy nem kerülnek be, ezek bármikor bejöhetnek újra, és akkor bizony sajnos ott fogunk állni, hogy nagyon rossz helyzetben vagyunk, és valóban súlyos alkotmányos alapelvek fognak sérülni, és az alapvető magyarországi demokratikus értékrend kerül veszélybe.
Tehát önmagában az, hogy van egy új közigazgatási perrendtartás, nem probléma. Valóban elvitatkozgathatnánk a részletszabályozásokon, hogy mi tartozzon a közigazgatási felső bíróság hatáskörébe, mi az elsőfokú bíróság hatáskörébe. Részletkérdéseken elvitatkozhatnánk, valószínűleg önök engednének is nagyon sok mindenben. Csakhogy nem itt van a probléma gyökere, hanem a bírósági rendszerben; abban, hogy lesz-e egy teljesen elkülönülő jogi személyiségű bíróság, lesznek-e olyan bírák, akiknek teljesen elkülönült bírósági státuszuk lesz. Nem fog rájuk vonatkozni ugyanaz a törvény, nem ugyanazt a fizetést fogják kapni, még ha önök most határozott ígéretet is tesznek arra, hogy márpedig ez így lesz.
De nagyon jól látjuk, és tudjuk jól azt, hogy bizonyos esetekben hogyan oldják meg azt, hogy másképp kapják a fizetésüket. Hiszen itt azt mondják, hogy itt bérmegtakarítás van. Ezért például most látjuk, hogy hiába vonatkozik ugyanaz a törvény a bírákra, ugyanaz a törvény az ügyészekre jogállás szempontjából, fizetés szempontjából, a bíróságoknál sajnos nincs költségvetési keret, mondják önök, ezért nem tudnak pluszokat adni, míg az ügyészségen a 13. havi, a 14. havi fizetés is megvan, még ha nem is így nevezik, hanem ruhapénznek nevezik, Erzsébet-utalványnak, szállásutalványnak és egyébnek fogják nevezni. De mégis összegszerűen megkapják azt. Ezt önök ugyanúgy meg tudják oldani ezeknél a bíróságoknál is, ha felállításra kerülnek.
Na, ezek azok a pontok, amiről Bárándy képviselőtársam beszélt, hogy a bizalom nincs meg az eddigi hat és fél év tapasztalata alapján. Ezért most úgy látjuk, hogy ezeket a törvényjavaslatokat mi nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
