DR. HADHÁZY ÁKOS,
DR. HADHÁZY ÁKOS,
DR. HADHÁZY ÁKOS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A fideszes vezérszónok úr felhívta a figyelmünket, hogy tudjuk-e, hogy melyik törvényről van szó. Tudjuk, hogy nem a közigazgatási bíróságokról szóló törvényről van szó, hanem a közigazgatási perrendtartásról. Ezt még akkor is tudjuk, ha én nem jogász vagyok, hanem állatorvos. De természetesen nem elválasztható a kettő, ugyanazokat az aggályainkat el tudjuk mondani vagy ugyanazokat az alapelveinket el tudjuk mondani, amit ott. Nagyon lényeges és nagyon fontos és alapvető, hogy kik fogják ezeket a szabályokat használni, azaz milyen szervezeti és kiválasztási garanciák lesznek ebben a rendszerben. Nagyon fontos alapvetés az ügyfeleknek a védelme és természetesen a korrupciós kockázatok csökkentése.
Pozitívumokat is mondunk, hiszen mindenképpen pozitívum, hogy a sok módosítással megváltoztatott törvény végre egységessé válik, pozitívum az, hogy egyszerűbb. Nyilvánvalóan ezt a törvényt nagyon sokszor nem jogász végzettségű emberek fogják használni, a hivatalokban sem. Mindenképpen fontos a nemes egyszerűség, a csöndes nagyság elve, illetve látjuk a törekvést arra, hogy ügyfélközpontúbbá váljon ez a törvény, illetve a közigazgatás. Annak nem örülünk, hogy ez a törekvés egyrészt nem mindig jó irányba mutat, másrészt pedig kevés az ilyen változtatás.
Örültünk volna, ha például az Olaszországban meglévő öncertifikáló eljárás itt is beépülésre kerülne. Ennek az a lényege, hogy a kevésbé bonyolult és időigényes engedélyezési ügyekben a hatóságok, megelőlegezve a bizalmat, automatikusan elfogadnak a kérelmező ügyféltől bizonyos igazolásokat, és azok valódiságát csak utólag ellenőrzik. Ez egy nagyon előreható dolog lenne. A magyar közigazgatásban az utólagos ellenőrzés sehol sincsen, pedig mindenképpen gyorsabbá tenné a dolgot, ha egy bizonyos bizalmi elv azért megvalósulna, és nagyon sok tekintetben ez lenne az igazi forradalmi változás ezen a téren.
Az sem lenne baj, ha az ellenőrzések során az ügyfelek nagyobb segítséget kapnának, és akár az ellenőrzésekből nekik előnyük is származhatna. Mindenképpen jó lenne, ha a hatóságok az ellenőrzési terveikben közzétennék előre konkrétan azokat a dokumentumokat, amelyek meglétét majd az ellenőrzés során vizsgálni fogják, és így az ügyfél fel tud készülni az ellenőrzésekre. Jómagam mint állatorvos el tudom mondani, hogy néha egészen meglepő dokumentumokat kérnek különböző ellenőrzéseken. Ezt nem lenne baj, ha előre tudná az ügyfél. Illetve, ahogy mondtam, akár ezekből az ellenőrzésekből előnye is származna egy ügyfélnek, hiszen nem lenne baj, ha például akkor is kaphatna hatósági bizonyítványt a jogszerű működéséről, ha az ellenőrzés a hivatalból indult ki.
Összességében tehát azt, hogy a közigazgatási perrendtartásról külön törvény legyen, ezt nem tartjuk természetesen elvetendőnek, különösen azért, mert a polgári perrendtartásból önök kiszedik, tehát függetlenül attól, hogy lesz-e külön közigazgatási bíróság vagy sem, erre szükség van. A kritika fő iránya természetesen továbbra is az, hogy kikre vonatkozik, kik fogják majd alkalmazni ezt a közigazgatási perrendtartást, illetve el tudjuk mondani azokat a dolgokat, amiket a közigazgatási bíróságokról szóló törvénynél is elmondtunk, nem tartjuk jónak, hogy a jogorvoslati rendszer gyakorlatilag a belső közigazgatási szinten megszűnik. Tehát belső közigazgatási jogorvoslat nem lesz, hanem egyből bíróság elé kell állni. Ez természetesen problémás abból a szempontból, hogy az átlag állampolgár, adott esetben Mari néni jóval nehezebben tud egy fellebbezést összehozni. Most még csak-csak be tud menni a hivatalba, és ott segítséggel ezt meg tudja írni, ezentúl nyilvánvalóan ehhez is ügyvédre, jogászra lesz szüksége.
Azt mondtuk, hogy ügyfélközpontúbb ez a törvény, azért az, amikor azt feltételezzük, hogy itt a megyeszékhelyekről, sok megyeszékhelyről elmegy a közigazgatási per, ezt semmiképpen sem hívjuk ügyfélközpontú, ügyfélbarát cselekedetnek. Ahhoz ragaszkodunk, és ez az LMP által összeállított módosító-javaslat-csomagban, a 12 pontban is benne van, hogy a megyeszékhelyeken legalább három ügykörben, a magánszemélyek bizonyos meghatározott értékhatár alatti bírságügyeiben, szociális támogatási és nyugdíjügyekben, illetve a lakáscélú ingatlanok ügyeiben megyeszékhelyeken járhassanak el. Nem tartjuk azt életszerűnek, hogy egy nyugdíjügyben vagy egy szociális támogatási ügyben egy fellebbezés miatt adott esetben egy pécsi embernek el kelljen mennie Zalaegerszegre bíróságra. A fellebbezésekhez tartozik, hogy az elképzelések szerint nem lenne helye a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvántartott ügyekben egyáltalán a közigazgatáson belüli fellebbezésre. Van még egy elméleti veszély, amiről én azt gondolom, hogy azért mindenképpen beszélni kell. Akkor, amikor a fellebbezést kivesszük a felettes szervek kezéből, akkor tulajdonképpen a felettes szervek ezáltal formálisan is levehetik a kezüket a helyi szervezetről. Tehát mondhatják, hogy őket ez nem érdekli, majd a bíróság eldönti. Ezt nem tartjuk szakmailag jónak; az nem feltétlenül baj, ha egy szervezeten belül van egy rátekintés az alsóbb szintekre. Ez nem diktatúra, hanem ez egy jó ellenőrzés. Természetesen megmarad a felügyeleti jogköre a felettes szerveknek, de ugye úgy fog majd szólni, hogy hivatalból gyakorolhatja, és nem gyakorolni kell, és nem hiszem, hogy feltétlenül nagyon rajongani fog azért, hogy ezt meg kell tennie.
Azt gondoljuk, hogy a közigazgatási eljárásoknak, közigazgatási bíróságoknak elméletben lehet olyan szerepe, hogy a korrupciós kockázatokat csökkenti, hiszen a bírói jogorvoslat lehetőségének szélesítése elvben megadja ezt a lehetőséget, azonban ahhoz, hogy ez valóban bekövetkezzen, és ne rontson a helyzeten, az LMP 12 pontja, a módosítási sarokpontok - amiket magához a közigazgatási bíróságokról szóló törvényhez beadtunk - mindenképpen fontosak lesznek. Köszönöm szépen.
(15.30)
