DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Onnan folytatom, ahol Gyüre Csaba képviselőtársam abbahagyta. Annál is inkább, mert nem jó gyakorlat, hogy bizonyos részeit idehozzák egy csomagnak, és arra való hivatkozással, hogy ebben nincsenek olyan vészesen nagy problémák - de ez részben igaz csak, hiszen már ebben is felmerültek nagyobb gondok, de ezek még orvosolhatóak az Országgyűlés előtt -, úgy gondolják, hogy ez elfogadásra kerülhet, utána majd behozzák a feketelevest, és utána már mondhatják azt, hogy nincs mit tenni, a csomag egy része elfogadásra került, kollíziót, jogszabályi problémát jelentene, ha nem kerülne az Országgyűlésben elfogadásra a csomag többi része.
Felmerül az a kérdés, hogy egyáltalán a közigazgatási bíráskodás gyakorlata el van-e maradva esetleg a polgári és a büntető bíráskodás mögött, a hatékonysága, az elérhetősége, a szakértelem olyan rossz, hogy itt aztán rögtön és hirtelen beavatkozás szükséges, különben vége lesz a világnak. Azt kell mondjam erre, hogy nem, egyértelműen nem. Nyilvánvalóan lehetne elemzéseket végezni, hogy mondjuk, a polgári, a munkaügyi, a büntető bíráskodásnál mik az előnyök, hátrányok, miben vannak előrébb, miben hátrébb a különböző ágak, de az egyértelmű, hogy nem jó kiemelni és csak egy területen a problémákat megpróbálni orvosolni.
Annál is inkább igaz ez, mivel, ha a bírósági rendszer működését és a függetlenségét nézzük, akkor önök azért egy-két olyan törvénnyel, amit nemzetközi nyomásra már módosítani kellett, illetve kellene még a jövőben is meggyőződésünk szerint, elérték azt, hogy jelentősen csorbították a bíróságok függetlenségét. Felállították az Országos Bírósági Hivatalt, ahol az egyszemélyes bírói vezetőnek, az Országos Bírósági Hivatal elnökének olyan horribilis hatalmat összpontosítottak a kezében, ami gyakorlatilag demokratikus országokban ritka. És hangsúlyoznám, hogy ez a mindenkori vezetőre is igaz, válassza meg akármelyik parlament.
(15.10)
És egyes jogköröket természetesen már nemzetiségi nyomásra kicsit meg kellett csorbítani, de vannak még olyanok, amelyek komoly problémát okoznak. Ilyen például a pályázatok eredménytelenné nyilvánítása. Továbbra is gyakorlat, hogy megteheti azt az OBH elnöke, hogy amikor több pályázat érkezik, akár adott esetben több alkalmas pályázó is jelentkezik, mondjuk, egy bírósági vezetői posztra, de mondjuk, valami miatt az OBH elnökének senki nem felel meg, és nem akar a ranghelycserével sem pepecselni, akkor mondhatja azt, hogy az egész pályázat eredménytelen, és megbíz valakit az adott pozícióra. Természetesen, amikor eltelnek az évek, és egy megbízott vezető betölti a pozíciót, akkor utána már könnyebben ír egy olyan pályázatot, ami megfelelő lesz, és könnyebben fogja az azon a bíróságon dolgozó bíróknak a támogatását is megszerezni.
Ez óriási probléma, és önök gyakorlatilag az egyeztetéseken elismerték, hogy igen-igen, látják a problémát, és milyen jó ez a javaslat, hogy a közigazgatási bíróságok tekintetében kiküszöböli. Ez lehet, hogy részben kiküszöböli, egyébként meg más problémákat megnyit, de ha ez baj, és ezt nemcsak mi látjuk, hogy baj, vagy nemcsak az ellenzék látja, hogy baj, akkor az egész bíróság tekintetében orvosolni kell. Ez egyébként egy olyan apró módosítás, amit mi egy kezdő - és nemcsak mi egyébként, ahogy hallottam, az LMP-nél is hasonló a vélekedés, hogy ez egy kezdő origója az egész módosításnak, hogy az OBH mindenkori elnökének a pályázatok eredménytelenné nyilvánítási jogát ebben a formában megváltoztatjuk, elvesszük.
Önök erről hallani sem akartak, viszont mindenféle szép ígéretekkel és mindenféle korszerű közigazgatási bíráskodásra való ígérettel azt mondták, hogy most ezzel kell foglalkozni, ne foglalkozzunk a többi bírósággal. Az a baj, hogy ezt csomagban kell kezelni, főleg, ha törvényalkotókról, az Országgyűlésről beszélünk, illetve a kormány szándékáról. Én is tudom, hogy látják, hogy ez így problémás, hogy miért akarják meghagyni. Megmondom, miért: a közigazgatási bíráskodást ki akarják emelni. Az fontos, hiszen a kormányzati döntéseket vagy a területi államigazgatás döntését érintheti; aztán hogy a büntető- meg polgári ügyekkel mi lesz, az önöket kevésbé foglalkoztatja, és ez elég problémás.
Egyébként ebben is Gyüre Csabához csatlakozom. Igen-igen, meg fogják találni azokat a lehetőségeket, hogy külön kezeljék a rendszert. Egy egyszerű példa: a felsőoktatásban is megtalálták, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem külön soron szerepel például Magyarország költségvetésében. Sokkal könnyebben, hatékonyabban tudja az érdekét képviselni, és már ez is egy hasonló út volt, hogy önök azért megtalálják a lehetőséget, amikor támogatni akarják az önök által kedvezményezett szervezeteket.
Hogy rátérjek egy kicsit, mert vannak azért fontos pontok az általános közigazgatási rendtartásban is, bár ahogy elmondtam, azért itt egy csonka vitát folytatunk, és bízom benne, hogy az ellenzék egységes lesz abban, hogy nem lehet egy-két látszatmódosítással, vagy itt a kvóták, amelyek a közigazgatásból jövő bírákra vonatkoznak, kiiktatásával, csupán ezzel a támogatást vagy a kétharmados támogatást megszerezni, de egy-két pontban kiemelném az általános közigazgatási rendtartásnak is a problémáit vagy egyes pontokban a felmerülő problémákat.
Az új közigazgatási rendtartás egyszerűbb, átláthatóbb rendszert ígér - ez sok esetben nem valósul meg. Például nagyon sok pontban nem világos, hogy mit szerettek volna leírni, vagy amit leírtak, az a magyar jogszabályoktól egy kicsit idegen. De ugyanúgy idegen például az, hogy a jövőben önök félmilliós bírságot is kiszabnának egy magánszemélyre, egymillió forintot a különböző jogi személyekre, ha nem határidőben, nem megfelelő módon gyakorolják a jogaikat, vagy elmulasztják a különböző nyilatkozatokat vagy cselekményeket. Itt alapvetően úgy gondoljuk, hogy a rosszhiszeműséget kellene büntetni, és nem ilyen komoly bírságokkal fenyegetni az állampolgárokat.
Azt is el kell mondjam, hogy olyan hibák maradtak a rendszerben, mint például a zár alá vételnél az a kritérium, hogy akkor mentesítenek egy dolgot a zár alá vételtől, ha annak a birtokosának a létfenntartása szempontjából a dolog szükséges. Itt nem gondolnak arra, hogy ha mondjuk, a gyermekének vagy a hozzátartozójának a létfenntartásához szükséges, akkor mi van.
Ez a végrehajtási törvény egy elhibázott passzusának az átemelése vagy egy hasonló passzus. Hiába nyújtottam be azt a törvénymódosítást, hogy ha például a végrehajtás nem az adott…, mondjuk, valaki a gépjárművét nem a saját testi fogyatékossága miatt, hanem mondjuk, a gyermekének van egy fogyatékossága, és a gyermekének az érdekében használja, akkor ma a végrehajtási törvény alapján azt a gépjárművet le fogják foglalni, hiszen nem ő az, akinek az érdekében meg kellene ezt tartani, hanem a gyermeke az. Egyébként pont tavasszal elutasították ezt a javaslatot, semmiféle szakmai indoka nem volt, emberileg és morálisan sem gondolták át, vagy ha átgondolták, akkor azt hiszem, hogy szégyellnivaló, hogy még ezt az apró módosítást sem voltak képesek a végrehajtási törvénybe átemelni, és még a gondolat se jutott el önökhöz annyira, hogy legalább itt a zár alá vételnél is figyelembe vegyék.
Aztán visszatérő probléma az is, hogy az adott hatóságok csak hivatalból észlelve javíthatnak-e hibákat, egy döntést, vagy az ügyfél kérelmére is, ráadásul ezt véleményünk szerint úgy kellene megtenni, hogy ezt nem kellene fellebbezésnek tekinteni. Ha a cél a minél gyorsabb és minél rugalmasabb problémamegoldás és a különböző fellebbviteli fórumok tehermentesítése, akkor ezt sem így kellett volna megoldani.
Ami meg egy régi vesszőparipánk - önöknek is az volt még ellenzékben, hozzáteszem -, ez a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások ügye, ami szépen hangzik, de tudjuk, nem az a kiemelt, nemzetgazdasági szempontból fontos beruházás, amely valóban az, hanem amelyet önök annak tartanak, és az ilyen beruházásoknak gyakorlatilag bármit megengednek, és a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóak azonnal ezek a döntések. Értem én, ellenzékből még kritizálták az MSZP-t, aki ennek az anyatörvényét meghozta, de úgy tűnik, hogy kormányon ezt nagyon jól tudják alkalmazni, és úgy tűnik, hogy ide is be akarják építeni.
Aztán nem érezzük teljesen pontosnak vagy indokoltnak, ha egy lakcímet, mondjuk, zártan kezelnek a hatóságok, illetve a zártan kezelését kéri az ügyfél, ez még rendben is van, akkor az adott esetben miért jelenti azt, hogy egyébként, mondjuk, egy iratbetekintésből vagy a tanúmeghallgatásból is ki van zárva az ellenérdekű fél. Tehát attól még, hogy valakinek a lakcíme nem kerül az ellenérdekű fél tudomására, igenis jelen lehetne a legtöbb esetben a különböző eljárási cselekményeknél.
Aztán az eljárási határidőket is sikerült egy kicsit bizonytalanul meghatározni önöknek - illetve ellentmondásosan, talán ez a jobb szó -, hiszen bizonyos esetekben egy napot írnak elő, ami nagyon rövid, tehát sok esetben még le se lehet írni egy határozatot, más esetben hatvan nap generális határidőt használnak, ami meg sokszor túl hosszú. Tehát azt hiszem, itt a végleteket el kellett volna kerülni ebben a helyzetben is.
Aztán nagyon sok a pontatlan megfogalmazás, erre most minden esetben nem térnék ki, de egyet-kettőt azért megemlítek. Az, hogy leírják, hogy az eljárás a kérelemnek az eljáró hatósághoz való megérkezését követő napon indul, ez egy pontatlan megfogalmazás, mert ha mondjuk, pénteken érkezik, akkor szombaton maga az eljárás nyilvánvalóan nem fog elindulni, hacsak nem dolgoznak szombaton is, hiszen az ügyintéző nem veszi fel a munkát, ha nem kényszerítjük erre, nyilvánvalóan - ne tegyék, mert szombaton pihenőidő jár az önkormányzatnál, állami szerveknél dolgozóknak is. De gyakorlatilag értjük, hogy mit akarnak önök megfogalmazni, hogy az eljárási határidő elindul, azt viszont nem pont így kellett volna megfogalmazni, hanem helyesen.
Aztán a jogerő kérdése, véglegessé válás szintén egy olyan pont, ami elég nagy baj, hogy eddig nemhogy az ügyfelek, mert az ügyfeleknek el kell mondani, nem jogászok, de egy ügyintéző, aki habár nem is jogász, de azért tudnia kell, hogy attól, hogy valami jogerős és másodfokra került a közigazgatásban, és utána bíróság által felülvizsgálható a törvények alapján, az nem jelenti azt, hogy másodfokon attól még azt jogerősnek ne kellene tekinteni. És arra hivatkozással, hogy ezt mindenki összekeverte, egy ilyen „véglegessé válás” teljesen tájidegen fogalmat próbálnak bevezetni.
(15.20)
Inkább az ügyintézők képzésére kellett volna energiát fordítani, ha ezt valaki elrontja.
Aztán furcsa, amikor a hatóságok saját döntésük szerint úgy járhatnak el más hatóságok illetékességi területén, hogy nem látjuk ehhez a törvényi vagy kormányrendeleti felhatalmazást, illetőleg az illetékes hatóságoknak az értesítési kötelezettségét. A 30. §-ban szerepel egy olyan kritérium - itt egyébként szintén az adatok zárt kezelése és az iratbetekintési jog korlátozásáról van szó; elmondtam már, hogy nem jó, ha az adatok zárt kezelését és az iratbetekintést egy kalap alá vesszük, ezt elkülönítetten is lehetne kezelni -, egy „megfigyelt személy védelme érdekében” kritérium is megjelenik. Itt őszintén szólva, a törvényben máshol nem szerepel, hogy mi az, hogy megfigyelt személy, nem határozza meg a törvény. Én ezt inkább valamiféle nemzetbiztonsági törvényben tartanám pontos megfogalmazásnak vagy hasonló tárgykörben; lehet, hogy önök tudták, hogy mire gondolnak, de ez így ebben a formában elég homályos, illetőleg ahogy elmondtam, az iratbetekintési jogot nehezebben kellene hagyni, hogy korlátozásra kerüljön.
Természetesen lehetne még sorolni a problémákat ezzel a törvénnyel. Ezek alapvetően még javíthatóak is lennének, de amit Gyüre képviselőtársammal elmondtunk, azt szeretnénk, ha ez a három törvény egyben kezelődne, a kormány is egyben tekintene rájuk, és nem úgy, hogy egyfajta szalámitaktikával megpróbálják az Országgyűlést arra rábírni, hogy elfogadásra kerüljön az egyik, vagy egy feles többséggel elfogadásra kerüljön a másik, és utána már kényszerbe kerüljön az Országgyűlés a többi elfogadásával. Azt kell mondjam önöknek, hogy ha az általunk, Gyüre Csabával elmondott problémák nem kerülnek kiküszöbölésre - nem nagy dolog, egy apró törvénymódosítás, ami az OBH elnökének hatáskörét illeti -, akkor nem tudunk rábólintani ezekre a törvényekre. Részmegoldásokhoz nem tudjuk a hozzájárulásunkat adni. Ha problémát észlelnek, akkor ne az egyik részét oldják meg, hanem oldjuk meg közösen az egészet. Csak egy ilyen szemlélettel lehet tenni valamit, hogy a bíróságok egyrészt hatékonyan, másrészről függetlenül tudjanak működni. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiból.)
