TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarok azoknak az idegein táncolni, akik a további napirendek megtárgyalására várnak, ezért igyekszem röviden megfogalmazni mondandómat. Először is, az államtitkár úrnak köszönöm, hogy részt vesz a vitában, ellentétben néhány más államtitkártársával, aki végigvárja a vitát, majd vagy reagál, vagy talán még nem is reagál az elhangzottakra.
Elfogadva azt, hogy ön felsőoktatási, képzési szempontból vizsgálja és védi az előterjesztést, mégis meg kell hogy értse, államtitkár úr, hogy egészségügyi ügyekre is muszáj kitekintenünk akkor, amikor erről a napirendről beszélünk. Én két elemben szeretnék ellenvéleményt megfogalmazni azzal kapcsolatban, amit ön elmondott.
Tehát az, hogy az engedélykérők száma, mármint azoknak az orvosoknak a száma, akik külföldre távozáshoz kérnek engedélyt, számszerűleg egy adott évben csökken, nem azt jelenti, hogy a kint lévő és praktizáló orvosok száma csökken. Bizonyára nagyon könnyen belátható, hogy egy idő után a rendszerből fogynak azok az orvosok, akik alkalmasak arra nyelvtudás, mobilitás, családi helyzet alapján, hogy külföldön dolgozzanak, tehát én ezt a képet változatlanul nem látom jónak.
A másik, amit meg szeretnék önnek fogalmazni, az az, hogy örülök neki, hogy a klinikai kifizetetlen számlák - kezdjünk akkor óvatosan fogalmazni - nem nőnek, tehát valamilyen szinten maradnak, de a kórháziak meg folyamatosan visszatermelődnek egy adott szintre, tehát felkúsznak százig, akkor történik valamiféle konszolidáció, visszaesnek, majd újramennek. Ez újra a finanszírozás kérdéseit veti fel, mert akkor nem arról van szó, ha ez az adósságállomány folyamatosan újratermelődik, hogy az adott vezetők gazdálkodási szempontból analfabéták, hanem akkor nagy valószínűséggel arról van szó, hogy a finanszírozási rendszerrel valami baj van, és ezt a bajt az egyetemi rendszerbe való integrálás ezeknél az intézményeknél nem fogja megoldani. Tehát mindenképpen azt gondolom és erősítem, hogy látnunk kell előbb vagy utóbb valamiféle speciális - és ebben az esetben elfogadom, hogy speciális - finanszírozási hátteret ezeknél az intézményeknél.
Azt gondolom Harrach képviselőtársammal együtt, hogy ez nemcsak oktatási, hanem egészségügyi kérdés is, és az alapos egyeztetést megéri, ebben természetesen egyetértünk. Én bérkérdésekben nem vagyok ennyire optimista. A szakdolgozóknak volt egy általános bérkövetelése, ez a most 50 százalék a ciklus végéig érje el felkúszva a 100 százalékot. Nem ez történt, és információim szerint sajnos néhány intézmény meg különféle átsorolási játékokkal még ebből a bizonyos huszonvalamennyi-ezer forintnak mondottból is folyamatosan farigcsál, tehát nem azt találják a bérkifizetési lapokon, amiről a hírek szólnak.
Összességében én azt gondolom, hogy az előterjesztéssel kapcsolatban legyen az jó reményünk, hogy jó orvosképzést fog szolgálni, de legyen az reményünk szintén, hogy ebben az orvosképzésben nem akarunk drága orvosképzéssel máshol praktizáló orvosokat kiképezni. A világban folyik ez a játék, mert mindenhonnan csábítgatják a jól képzett orvosokat, hiszen ez egy drága mulatság, és nem minden ország engedi meg magának, hanem inkább a szakma elcsábítja magas fizetéssel. Ebbéli reményemet is szeretném kifejezni, hogy az itthon tartásuk a jó képzés után elsődleges stratégiai célja lesz nem a szaktárcának, hanem az összkormányzatnak minden időben. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
