DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr és a kormánypárti képviselőtársaim által elmondottakat nem kívánom megismételni, azokat teljes mértékben osztom. Kétségtelen, hogy hosszú-hosszú idő után ez a kormány az, amely először gondolt arra, hogy bizonyos olyan változtatásokat hajtson végre, amelyek nemcsak tartósak, kiszámíthatóak, hanem magának az állománynak a számára is egy határozott előrelépést jelentenek.
Közvetlen tapasztalatok alapján mondhatom, hogy ma az állomány döntő része kifejezetten úgy érzi, hogy törődik vele a kormány, hogy a kormány bizonyos területeken olyan lépéseket tesz, amely hosszú távon is biztosítja a szakmán belül való maradásukat. Ez nagyon fontos. Azt gondolom, hogy ezt ma talán még az ellenzék sem vonhatja kétségbe.
Olyanfajta változtatások történtek, elsősorban a javadalmazások területén, ami tényleg azt jelenti, hogy a pályán meg lehet maradni, és nem utolsósorban ez a pálya ma már magához vonzhat olyan felkészült, azt kell mondanom, magas iskolai végzettségű embereket is, akik korábban ezt a pályát elkerülték. Ennek pedig az egyik oka az anyagi megbecsülés, de a másik az, hogy jelentősen változott - és erről ma még nem szóltunk, pedig ez alapvetően fontos - a társadalmi megbecsülése is. Ez egy alapvetően fontos kérdés. Ma a rendvédelmi szervekhez tartozni, ma rendőrnek lenni nem ugyanaz, mint 8-10 évvel ezelőtt vagy még korábban volt, amikor ócska kabarétréfák áldozatai voltak, amikor folyamatosan annak voltak kitéve, hogy az egyébként értünk dolgozó rendőrök esetében olyan kereszttüzekbe kerültek, amelyeknél védekezni se lehetett. Ma ez a helyzet alapvetően megváltozott.
Szólni kívánok azonban érdemben arról is, ami itt most ellenzéki oldalról, független képviselőtársunktól is erőteljesen fölmerült, és ez a nyugdíj helyzete. Az én álláspontom az, hogy egy életpályamodell lezárásához egy olyan nyugdíjlehetőség hozzátartozik adott esetben, amely kiszámítható, ugyanakkor messze nem azonos azzal, mint ami megszüntetésre került. Abban, én azt hiszem, minden gondolkodó embernek egyet kell értenie, hogy a korábbi nyugdíjrendszer, amely a rendvédelmi szervek dolgozói számára fennállt, az tarthatatlan volt. Ott olyanfajta helyzetek és visszaélések alakultak ki, amelyek magukat a bent lévőket, a rendszerben bent maradókat is irritálták. Ez tehát így nem volt fenntartható.
Ez azonban nem azt jelenti az én számomra, hogy amikor annak a lehetősége adott, akkor ne kerüljön sor arra, hogy egy olyan nyugdíjrendszeren is gondolkodjunk, amely nyugdíjrendszer, még egyszer mondanám, magának az életpályamodellnek a lezárását jelenti. Valamennyiünknek az az érdeke, hogy az ezen a területen dolgozók megmaradjanak pályán, lehetőleg egészen addig, amíg dolgozni tudnak, munkaképesek. De ott kell legyen egy garancia is, hogy ha bekövetkezik egy olyan helyzet, amikor ez már nem lehetséges, akkor egy biztonságos életpálya legyen még utána a számukra garantált.
Az, amit most a kormány előterjesztett, egy jelentős lépés, tehát támogatni fogom és támogathatónak tartom. Hogy ez mennyire fog jól működni vagy kevésbé jól működni, államtitkár úr, ez döntően azon fog múlni, hogy milyen lesz ennek a végrehajtási rendszere, hogy miként jut el valaki odáig, hogy azt a bizonyos lehetőséget, amelyet a törvény garantál a számára egyébként, el is érheti. Ehhez meggyőződésem szerint jelentős feladatok vannak a minisztérium előtt, amelyet a minisztérium reményeim szerint meg is fog oldani. Ezek lehetnek azok a garanciák, amelyek ha beépülnek akár egy miniszteri, akár egy kormányrendeletbe, az elkövetkezendő időben nagyobb biztonságot adhatnak az ott dolgozók számára.
Mindez azonban nem zárja ki, amit elmondtam, nevezetesen, hogy érdemes gondolkodni azon is, miként lehet majd egy olyan nyugdíjhelyzetet teremteni, ahol figyelembe tudjuk venni azt, hogy milyen munkakör az, amit el kell látni, mi az a feladat, amit el kell látni, mik azok a rendkívüli feladatok, amelyeknek most már szemtanúi vagyunk. Az elkövetkező évek nem arról fognak szólni, hogy ezek könnyebbek lesznek.
Meg vagyok róla győződve, akár tetszik, akár nem - és ez most nem migránskérdés elsősorban, bár az is -, hogy arról van szó, hogy az a nyomás, amely a rendvédelmi szervekre nehezedett, az kívülről-belül-ről egyaránt nem csökkenni, hanem inkább nőni fog. Az a fajta európai helyzet, amely a szemünk előtt játszódik le, nem teszi lehetővé, hogy Magyarország ebből kivonja magát, Magyarország sajnos itt védelemre szorul. És ezt a védelmet innen kell elsősorban várnunk, azoktól a szervezetektől, amelyek már bizonyítottak.
Igen, én is láttam azokat a képeket, láttam azokat a filmeket, amelyek a határnál előfordulható nehézségekre mutattak rá. Meggyőződésem, hogy a kormány minden erővel azon dolgozik, hogy ezek ne következzenek újra be, különösen ne télen. Nagyon fontos dolog, hogy ott egy biztonságos helyzet legyen. És még inkább látom ennek a lehetőségét, hogy ez meg fog valósulni, hiszen egy nagyon határozott lépésnek tartom azt, hogy a kormány olyan irányban lépett, hogy növeli az állomány létszámát, és ez a növelés meggyőződésem szerint a határon lévő biztonságot is növelni fogja. Következésképpen az ottani nyomás, az ott jelentkező időnkénti nehéz és súlyos helyzet valamelyest enyhülni fog és talán meg is szüntethető.
Én ebben a reményben is a magam részéről támogatom a kormány-előterjesztést. (Taps a Fidesz, az MSZP és a függetlenek soraiban.)
