DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy most van száz éve annak a hatalmas világégésnek, amit egyszerűen úgy hívunk, hogy első világháború, az első világháborús megemlékezések során abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Lomnici Zoltánnal, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökével és Vejkey Imre képviselőtársammal elmehettem a Doberdó-fennsíkra, az Isonzó-völgybe, megnézhettem a Doberdón állított magyar kápolnát, és megnézhettem azokat az emlékeket, amelyekkel a magyarok méltán tisztelegtek az ott elhunyt hihetetlen mennyiségű magyar katonának. A Doberdó-fennsíkon nemcsak kápolnát épített Szunay Miklós elnök úr, hanem nagyon sok mindent hozatott rendbe. Ott nagy örömömre láttam, hogy Jeszenszky Géza külügyminiszter úr 1992-ben emléktáblát állíttatott a hősi halott magyaroknak.
Ezt követően elmentünk Pulába - azt csak megemlítem, hogy Pula volt az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének a központja -, ahol azzal a fura szituációval voltunk kénytelenek szembesülni, hogy már 1886-ban vagy 1860-valahányban az Osztrák-Magyar Monarchia, tekintettel arra, hogy az ő haditengerészetéről van szó, vásárolt egy temetőt a tengerészek és a tengerészettel kapcsolatos halottak számára. Ez a temető elkülönülten áll a mai napig Pulában. Bementünk ebbe a temetőbe, és azzal szembesültünk, hogy annak ellenére, hogy a temetőt az Osztrák-Magyar Monarchia vásárolta, hatalmas emlékművet állított az osztrák haditengerészeknek Ausztria, hatalmas emlékművet állított az olasz halottaknak Olaszország, és annak ellenére, hogy az osztrák-magyar haditengerészetnek közel 27 ezer tagja volt magyar, és abban a temetőben is ezret meghaladó számú magyar van, a magyar kormány nem állított semmilyen emlékművet az ott fekvő magyar hősöknek.
Akkor elhatároztuk és az első sajtótájékoztatón közzé is tettük, hogy országgyűlési határozatot fogunk kérni. Szeretném elmondani az emlékműállításon kívül a haditengerészek napjával kapcsolatban, hogy a második világháborúig a magyar haditengerészeknek megvolt az emléknapja a magyar történelemben. Ezt a második világháborút követő diktatórikus időszakban szüntették meg.
Tisztelt Országgyűlés! Az első világháború haditengerészetének a történetében talán a legnagyobb magyar veszteség volt az, amikor 1918. június 10-én egy olasz torpedónaszád megtorpedózta azt a Szent István csatahajót, amelyik akkor a Monarchia legnagyobb hadihajója volt, államalapító királyunk nevét viselte, és megpróbálta az olasz blokádot feltörni. Ennek az lett az eredménye, hogy megtorpedózták a hadihajót, és a hadihajó az Adria habjai között elsüllyedt.
Erre alapítjuk azokat a kéréseinket, amiket az országgyűlési határozatban megfogalmaztunk. Az első részben azt kérjük, hogy a magyar haditengerészek napját ünnepelje meg Magyarország, emlékezzen meg róla. Azt hiszem, hogy annál méltóbb dátumot, mint június 10-ét, amikor az a nagy veszteség történt, találni a magyar történelemben nem lehet. Az is egy elvárás, hogy Magyarország állítson végre emlékművet az ott fekvő magyaroknak.
Azért azt is meg kell említeni, hogy nem jeltelenül vannak ott a magyarok. Rendkívül szégyelltem egyszer, meg nagyon boldog voltam másodszor - s ezt ki kell emelni -, mert a Pulában élő kisszámú magyar közösség a saját erejéből, gyűjtés alapján egy kis emléktáblát állított. Legalább ők nyilvántartották és megemlékeztek a hősi halottakról.
(17.00)
Tisztelt Országgyűlés! Mi ezt az országgyűlési határozatot előterjesztettük, a kormányt kérjük arra, hogy emeljen emlékművet, mégpedig 2017. június 10-ig. Mert reményeink szerint akkor kerülhet első alkalommal megünneplésre a haditengerészek napja, és akkorra az emlékmű álljon, és az emlékmű előtt róhassa le a magyar köztársaság tiszteletét az ott eltemetett hősi halottak iránt. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
