DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is reagálni szeretnék Dunai Mónika képviselő asszony felszólalására, aki a nap viccét mondta el akkor, amikor azt mondta, hogy a média független ma Magyarországon. Azért legyünk egyenesek, a valóság az, hogy egy XXI. századi diktatúrának az állami médiája és annak sóhivatalának a költségvetése az, amit most itt tárgyalunk. Tehát a valóság ez. Mindazonáltal köszönöm, hogy válaszolt a felvetésekre, persze már amelyikre.
Visszatérek arra, hogy mi a tartalmi kifogásunk. A tartalmi kifogásunk, képviselő asszony, az ahogy mondtam, hogy egy XXI. századi diktatúra állami médiáját felügyelő sóhivatalnak szerintem sok a 122 milliárd forint. Ez az alapvető problémánk. Szerintünk a nulla forint lenne a megfelelő, mert ha már diktatúrát működtetünk, akkor ahhoz elég egy állami média, teljesen fölösleges elbábozni azt, hogy azt valami felügyeli, mert úgyse felügyeli. Arra viszont kár pénzt költeni, akkor már azt gondolom, egy diktatúrán belül is jobb helye lenne ennek a 100 milliárd forintnak máshol. Ez a tartalmi kifogásom ezzel kapcsolatban.
A másik az, hogy a kormány tudatosan jelen van vagy nincs jelen. Tisztelt képviselő asszony, én az inverzét kérdezem: akkor a kormány a Kúria elnökének a beszámolójánál, az ügyészségi beszámolónál, az ombudsman beszámolójánál azért volt jelen, mert ezeket az intézményeket befolyásolni akarja? Mert ha azt mondja, most azért nincs jelen, hogy még a látszatát is elkerülje ennek, akkor ott meg nyilván azért volt jelen, mert befolyásolni szeretné a magyar igazságszolgáltatást. Azt gondolom tehát, hogy ez az érv elég gyenge. Abban egyébként egyetértünk, hogy tudatosan nincs jelen, csak az oka más, az oka az, hogy nem kívánja ezt a botrányt végigélni, és adott esetben nem kívánja azokat a kérdéseket megválaszolni, amiket ellenzéki képviselők föltesznek ennek a napirendnek a kapcsán.
A másik, hogy ki mit tud bezáratni és mit nem. Nyilvánvalóan nem a kormány rendeli el, ott még nem tartunk - bár lehet, hogy egy fél év múlva nagyjából itt fogunk -, hogy a kormány hatóságai révén zárat be sajtóorgánumokat. Közel jártunk egyébként ehhez, amikor a miniszterelnök személyesen rendelte el a civilek zaklatását egy hivatalos papírban, de a média vonatkozásában még nem járunk itt. Ott járunk, hogy a Fideszben ez a feladat az oligarchákra hárul, ők vásárolják meg, majd teszik tönkre, illetve formálják át kormánypárti médiummá azt a sajtóorgánumot, amely azelőtt kormánykritikus volt. Egyébként ez is egy jól bevált módszere a XXI. századi diktatúráknak. Van egy remek könyv erről, amely végigelemzi a putyini, a chávezi diktatúrát, ázsiai diktatúrákat elemez a XXI. században. Ezekkel a módszerekkel élnek, tisztelt képviselő asszony. Ott sem a kormány záratja be a médiákat, hanem megveszi egy oligarcha, aztán az átformálja vagy tönkreteszi. Magyarországon is ez megy, csak ezeknek az embereknek a neve itt Andy Vajna, Habony Árpád vagy más, Garancsi István, és még sorolhatnám, vagy éppen Matolcsy György jegybankelnöknek valamelyik unokatestvére a száz közül. Ez a helyzet ma Magyarországon.
(12.30)
Arról beszélni, hogy független itt a média, azt gondolom, nemhogy egy átlagembert, de még egy átlaggyereket is megmosolyogtatna ez ma Magyarországon.
Aztán arról, hogy itt van-e, nincs itt - és ez helyes vagy helytelen - a médiahatóság elnöke: hát, tisztelt képviselő asszony, azt tudom erre mondani, hogy én teljes jogú parlamenti képviselő vagyok, mögöttem is több tízezer állampolgár támogatása áll, már ha a választásokat tekintjük, és én például nem vagyok tagja a Költségvetési bizottságnak. Tehát nem tudok odamenni, és nem tudom ott megkérdezni és felelősségre vonni képviselőként a médiahatóság elnökét, azért nem, mert nem vagyok tagja a bizottságnak. De az ön fölszólalását meghívásnak értelmezem. Tehát kedden, őszintén remélem, nem néztem meg még a naptáromat, de ha módom lesz rá, akkor oda fogok menni, és nyilván az ön fölszólalása kapcsán a Fidesz-frakció meg fogja szavazni azt, hogy nekem szót adjanak, és ezeket az érveket el tudjam mondani majd az NMHH elnökének is, amikre itt most nem volt hajlandó válaszolni, és ott is meg tudjam tőle kérdezni azt, hogy ugyan már, miért nem volt itt az általános vitán.
Azt gondolom, hogy neki azért is lenne ez a kötelessége, mert ha már megint csak független állami szervek vezetőiről, vagy akár független hatalmi ágak vezetőiről beszélünk, ezek, még egyszer mondom, a legfőbb ügyész, a kúriai elnök, az Állami Számvevőszék elnöke megjelenik a bizottsági ülésen meg a plenáris ülésen is. Ezt a két programot beiktatja valahogy a naptárába, szokott sikerülni még egy oly elfoglalt vezetőnek is. Bár a médiahatóság elnökének, nem tudom, még egyszer mondom, hogy mi dolga van, mert egyébként a dolgát nem végzi, ami lenne neki.
Végül, tisztelt képviselő asszony, azt szerettem volna csak jelezni, hogy ezek fontos kérdések voltak, amiket itt fölvetettünk, és amiről vitatkozunk. Még egyszer mondom, becsülöm azt, hogy a vita közben is válaszol a felvetésekre, de olyan kérdésekre például, hogy az MTI-nél miért nem jár el a médiahatóság, amikor szerintem el kéne járnia, hogy egyébként az állami médiában hogy lehet az, hogy egy népszavazási eredményt két kormánypárti politikus elemez, hogy lehet az, hogy rólunk csak rosszat, önökről csak jót mondanak egy elvileg független médiában, ugye, hogy lehetséges az, hogy vezető ellenzéki politikusok évek óta nem kapnak meghívást se köztévébe, se közrádióba, hogy itt a médiahatóság vajon miért nem figyeli ezt árgus szemekkel, ha már ilyen sok pénzt fizetünk nekik ezért - ezekre szívesen kapnék választ.
Tehát, ha képviselő asszony még azt megteszi, hogy ezeket megválaszolja, azt megköszönöm. És még egyszer mondom, ha időm engedi, akkor ezt felkérésnek és felhívásnak veszem, és megyek a bizottsági ülésre a részletes vitára. Köszönöm szépen a figyelmet.
