KÉSZ ZOLTÁN
KÉSZ ZOLTÁN
KÉSZ ZOLTÁN (Független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt az elmúlt hónapokban megtanultuk, hogy ha népszavazásról van szó, óriási nemzeti egységről beszél a kormánypárt. Én bíztam benne, hogy most, amikor két népszavazást is tárgyalunk itt a Házban, egy nagy egységben itt fognak ülni a kormánypárti képviselők, és beszélhetünk Gőgös Zoltán kollégámmal hozzájuk, de úgy látszik, ez a nemzeti egység inkább a helikopterezésben merül ki, és most egységesen talán helikoptereznek is a kormánypárti képviselők. Köszönöm még egyszer a szót, elnök úr.
Manapság, ugye, sajnos újra sokat kell beszélnünk arról, hogy van-e Magyarországon demokrácia.
(14.20)
Ki-ki politikai hovatartozása, vérmérséklete és személyes tapasztalata alapján bizonyítja igazát vagy a másik állításának ellenkezőjét. Hogy milyen is az orbán-habonyi rezsim, arra itt, e ház falai között is bőven találunk példát. Magam szinte kivételes helyzetben kellene hogy érezzem magam most, amikor független képviselőként megszólalhatok, mert bár egy választókerület lakói megtiszteltek azzal, hogy egyéni képviselőjüknek választottak, az Országgyűlés független tagjaként sokkal kevesebb lehetőségem van megszólalni, mint frakcióban ülő kollegáimnak. Ez az egyértelmű igazságtalanság három választókerületet is érint a 106-ból, ezzel közel 250 ezer embert diszkriminálnak.
Pedig lenne miről beszélni, például Veszprém 1. számú választókerületét érintő dolgokról is. Ha tehetném, minden héten megkérdezném, hogy mikorra kapja meg Veszprém azt a forrást, amelyet miniszterelnök úr lassan már két éve ígér annak érdekében, hogy a városunkban egy versenyuszoda épüljön. Vagy megkérdezném, hogy az elmúlt tíz évben többször is megígért források mikor állnak majd rendelkezésre ahhoz, hogy a 8-as főút Veszprémet elkerülő déli szakasza megépülhessen, hogy több halálos áldozatot ne követeljen az életveszélyes útszakasz. Javasolnám, hogy az EU-ból érkező forrásokat például erre a beruházásra fordítsák, ne pedig arra, hogy a helyi Voldemortok és csókos párttitkárok kényük-kedvük szerint osztogathassák saját maguknak vagy felesleges beruházásokra a közpénzeket, mintha legalábbis a sajátjukból tennék.
Tiszteletben tartva azt, hogy most egy népszavazási kezdeményezés kapcsán tart a vita, a további lobbizás helyett magam is a népszavazás intézményéhez szólnék hozzá inkább. Annál is inkább, mert a megválasztásomkor azt ígértem, hogy a választókerületemben élők mellett a civilek hangja is leszek a parlamentben. Miután az általam is kezdeményezett lopásgátló népszavazáshoz több tucat civil szervezet és közel 200 ezer ember csatlakozott, bátran ki merem jelenteni: Magyarország többségével helyezkednek szembe abban az esetben, ha nem támogatják a népszavazás kiírását.
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök saját kormányuk kezdeményezésére Magyarországra erőltettek egy végül kudarcba fulladt népszavazást. A szépen hangzó hazug szavakkal szemben tisztán politikai döntés volt, hogy egy valós probléma, ugyanakkor nem létező rendelkezések kapcsán állami közpénzből gyűlöletkeltő propagandával hergeljék fel az országot. Politikai döntés volt, amelynek az volt a célja, hogy a Fidesz népszerűségvesztését megállítsa, ugyanakkor EU-ellenes hangulatot teremt-sen. Ténykérdés, és már az önök Nemzeti Választási Bizottsága is kénytelen volt kimondani: a kvótareferendum érvénytelen volt. Érvénytelen, mégpedig az önök által megalkotott új választási törvény miatt, amely az érvényességhez minimum 50 százalék plusz egy fős részvételt követel meg. Érvénytelen, mert milliószámra voltak olyan emberek, akik átláttak a szitán, és bár egyetértenek azzal, hogy Magyarországra ne jöjjenek illegálisan bevándorlók, milliók félnek sokkal jobban a Fidesz hatalmától, mint néhány ezer menekülttől. Igen, kétségük ne legyen afelől, azért lett érvénytelen a népszavazás, mert azt a kormány kezdeményezte, és ma a magyar kormánynak nincs többsége ebben az országban. Többen vannak, akiknek nem tetszik, amit az orbán-habonyi rezsim művel, mint azok, akiket 15 milliárd forintos hecckampánnyal fel lehet hergelni.
Egy mondat erejéig kitérnék erre az irgalmatlanul nagy összegre, amelyet propagandára fordítottak, amelyből - korábbi veszprémi példámat újra előhozva - akár három versenyuszodát is építhettünk volna. Másfél évig hergelték különböző plakátkampányokkal Magyarországot. Üzentek Brüsszelnek; mint valami kisiskolást, vizsgáztatták a magyar lakosságot, hogy tudta-e vagy sem a maguk hazugságait. Csak a kampányidőszakban több mint 8,5 milliárd forintnyi marketingköltséget ismernek el, nem beleértve az azt megelőző egy esztendő hasonló témájú költéseit, a népszavazás 4 milliárd forintos költését, a több mint 80 milliárd forintból eltartott közmédia egyperces agymosásáig és az állami pénzekből felvásárolt tévécsatornák PR-anyagaiig. Tehát a 15 milliárd forintos becslés még kifejezetten szerénynek is minősíthető.
Azt kétségtelenül elérték vele, hogy az állami hirdetésekkel, a közvagyont hűtlenül kezelve ugyan, de legálisan feltőkésítették Habony Árpád szennymédiáját és Andy Vajna televízióját. Ez Habony Árpád népszavazása volt, a kormány nevében kiírva. Csak hogy senkiben ne maradjon kétség, hogy ma a kettő szinte ugyanazt jelenti Magyarországon. Elérték, hogy az érvénytelen népszavazásra költött milliárdjainkból tovább gazdagodjanak a haverok. Lassan eljön az idő, ha még nem történt meg, hogy ezeknek a haveroknak nem kell bérelniük helikoptert, hanem vesznek helyette egyet. Nem kell 110 ezer forintot leperkálni egy kúria lakosztályában egy éjszakáért, hanem megvehetik az egész szállodát. Folytathatják, amit hat éve tesznek, a tőlünk ellopott pénzből bulibárókként élhetnek, miközben felülről közönnyel nézik a magyar nyomort. Ezt érték el az újabb 15 milliárd forint eltapsolásával, és azzal, hogy még ezt a pénzt is ellopták ahelyett, hogy a leghatékonyabb kampányra törekedtek volna, amellyel érvényessé teszik a népszavazást.
Ehelyett az érvénytelen népszavazás minden egyes nem szavazatára kidobtak 4500 forintot a közös kasszánkból. Emésszük: 4500 forintba került egy szavazat. Ennyire rossz hatékonyságú kampány még nem volt a magyar történelemben. Még akkor is mindenki jobban járt volna, ha minden, a népszavazáson részt vevő állampolgár készpénzben megkapja ezt az összeget, mindenki, kivéve mondjuk, Habony Árpádot, Andy Vajnát meg a többi csókos sajtógazdát. Ehelyett mit csináltak? Összetrombitáltak egy érvénytelen népszavazást, amelynek farvizén újra módosítani kívánják a gránitszilárdságú Alaptörvényüket.
Tisztelt Képviselőtársak! Civil magyar állampolgárok segítségét kérve 2016 tavaszán népszavazási kezdeményezéssel éltünk két kérdésben. Az egyik az állami földek ellopásának megállítására, a másik az állami cégvezetők 2 millió forintos havi bérpla-fon-já-ra vonatkozott. A Magyar Szocialista Pártnak mindeközben volt egy harmadik kezdeményezése a vasárnapi boltzár kapcsán, amely ügyben gyáva módon megfutamodtak, és nem voltak kíváncsiak a nép véleményére, inkább gyorsan visszavonták eszement javaslatukat. Csak zárójelben: arra hivatkoztak, hogy az emberekkel együtt kívánnak kormányozni, és megértik, hogy az emberek döntő többségét nem sikerült meggyőzni. Minimum 15 milliárd forintot spó-rolhattunk volna, ha ugyanígy tesznek a kvótakérdés kapcsán: érvénytelen, amúgy szinte teljesen egyöntetű eredményt hozó népszavazás helyett már fél éve Alaptörvénybe foglalhatták volna mostani döntésüket.
Az állami bérplafon és a földügy is szimbolikus ügyek. Az egyik a kormány alapvető hitelességéről szól, a másik pedig évtizedekre előre hazánk sorsát is meghatározó ügy. Az állami cégvezetők bérplafonja azért szimbolikus, mert 2010-ben az önök miniszterelnöke, Orbán Viktor kampányolt ezzel, és követelte, hogy legyen bérplafon, és állami cégvezetők ne keres-hessenek ennél többet. Aztán amikor a saját haverok kerültek oda, hirtelen eltörölték. Ha nem érzik ennek a cinizmusát, akkor menjenek ki az emberek közé, és kérdezzék meg őket, hogy egyetértenek-e a kérdéssel, és szeretnék-e, hogy újra legyen bérplafon. Amikor erről egy felmérés készült, 85 százalékuk mondta, hogy igen, legyen. Mivel a Fidesz-szavazók 83 százaléka, a Jobbik-szavazók 91 százaléka, a baloldali szavazók 87 százaléka gondolta így, bátran kijelenthetjük, ebben a kérdésben pártokon átívelő nemzeti egység van.
Az állami termőföldek eladásának tilalmáról szóló kérdés Magyarország sorsát évtizedekre meghatározó kérdés. Nem arról szól, hogy magyar földre léphet-e idegen, hanem arról, hogy kinek a tulajdona lesz a magyar föld. Magyarországé, a magyar embereké, vagy néhány ezer kiválasztott hűbéresé, fideszes földesúré, akiknek a következő évtizedekben maximum a szolgái lehetünk mi, helyezkedni nem tudó, egyszerű magyar emberek? Ez a magyar lakosság jelentős részének a családját, gyermekeinek sorsát érintő nemzeti ügy, amelyben szintén pártokon átívelő nemzeti egység van.
Amikor reprezentatív közvéleménykutatás kérdezte azt, hogy megtiltsák-e a magyar föld eladását, 76 százalék mondta azt, hogy igen, mindenképpen. A Fidesz-szavazók 75 százaléka, a baloldali szavazók 83 százaléka, a Jobbik-szavazók 87 százaléka gondolkodik így. Arra szólítom fel önöket, ne menjenek szembe a népakarattal, és ehhez két választásuk van: vagy javasolják a népszavazás kiírását ebben a két kérdésben, vagy a vasárnapi boltzár eltörléséhez hasonlóan törvényt módosítanak.
A Nemzeti Választási Bizottság mindkét népszavazási kezdeményezés esetében megállapította, hogy azok elérték a 100 ezer érvényes aláírást, ugyanakkor nem érték el a 200 ezret. Az összejött, mintegy 190 ezer aláírás legalább akkora siker, mint amekkora siker a 3,3 millió szavazó a kvótanépszavazáson. Újra emlékeztetnék, önök közpénzből minden egyes nem szavazatra 4500 forintot költöttek el. Mi ezért a 190 ezer aláírásért darabonként 45-öt sem, ráadásul magánpénzből, magánemberek adakozásaiból. Nemhogy 15 milliárd forintnyi közpénz, hanem semennyi sem állt a rendelkezésünkre.
(14.30)
Ennek ismeretében meggyőződésem, kötelességük élni az Alaptörvény 8. cikkely (1) bekezdésével, amely szerint: „A köztársasági elnök, a kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendelhet el.” Ahogy a kormányukat támogatták a népszavazás kiírásában, most az a felelősségük, hogy a 190 ezer alá-írót és a kezdeményezésekkel egyetértő magyar lakosságot hasonlóan támogatják-e, amely 75-85 százalékos nemzeti többséget jelent.
Összegezve: az önök kormányának volt egy nemzeti ügynek beállított kezdeményezése, amelynek kapcsán 15 milliárd forint közpénzt elpazarolva, 4500 forintot elköltve egy szavazatért, összehoztak egy érvénytelen népszavazást, amely eredménytelen népszavazásra hivatkozva, nemzeti egységről beszélve Alaptörvényt kívánnak módosítani. Ezzel szemben 190 ezer magyar állampolgárnak van két, nemzeti ügyet érintő kezdeményezése, amelynek kapcsán még egy forint sem lett felhasználva, és egy aláírásért 45 forintot sem költöttünk el, holott az ország több mint háromnegyede egyetért, és összejött annyi támogató, amely az Országgyűlésnek lehetőséget ad a népszavazás kiírására. Most önökön a sor, bizonyíthatják, hogy nem mérnek kettős mércével. Ha valóban sikeresnek tartják saját népszavazásukat, akkor az egyenlő mérce alapján sikeresnek kell értékelniük a mi népszavazási kezdeményezésünket is; és bizonyíthatják azt is, hogy a maguk megbízója nem a kormány, hanem az állampolgárok többsége, akik a parlamentbe juttatták önöket.
Ha már önök elkezdték, szélesítsük azokat az ügyeket, amelyekben pártokon átívelő nemzeti egység van, így jutunk vissza arra az útra, amely az irányított, gyámkodó demokrácia helyett a nemzeti egységet magával hordozó Magyarországhoz vezet. Támogassák a népszavazás kiírását, vagy változtassák meg a törvényt a földeladások és az állami bérplafon kapcsán úgy, ahogy azt a néptöbbség elvárja! Becsületbeli döntést kívánok önöknek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
