SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt fekszik előttünk egy népszavazási kezdeményezés, aminek az a célja, hogy az emberek kifejezhessék akaratukat arra vonatkozóan, hogy Magyarországon az állami csúcsvezetők fizetése ne lehessen több, mint kétmillió forint. Majdnem 200 ezer aláírás gyűlt össze. Mi azt gondoljuk, hogy ennek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az Országgyűlés és a kormánytöbbség megszavazza ezt a népszavazási kezdeményezést. Azonban nincs kétségünk afelől, hogy a kormánytöbbség ezt nem fogja megszavazni.
A kormány ebben az esetben, úgy látjuk, hogy fél. Fél attól, hogy az emberek elmennének szavazni, és azt mondanák, hogy nem. Ez a nem azonban nemcsak arra vonatkozna, hogy ne legyen 5 millió forint a bérplafon és hogy ez alacsonyabb legyen, hanem ez a nem a kormány társadalom- és gazdaságpolitikájára is vonatkozna. Kimondanák ezzel az emberek, hogy a kormány társadalompolitikája csődöt mondott, és nem lehet folytatni az ország szétszakítását tovább. Nem lehet azt folytatni, hogy egyre kevesebben éljenek jó módban és egyre többen a szegénységi küszöb alatt.
Egy ilyen népszavazásra, azt gondoljuk, hogy akkor is elmennének az emberek, ha nem lenne olyan plakátkampány, mint a migrációval kapcsolatos népszavazás során, amikor több mint tízmilliárd forintot költöttek arra, hogy különböző plakátokon, különböző fórumokon azt sulykolják, hogy az emberek menjenek el szavazni.
Mi azt látjuk, hogy a Fidesz a 2010. évi hatalomra kerülés után teljesen megtagadta a korábbi elveit és a korábbi kiállását, teljesen mást kezdett el csinálni, mint amit 2010 előtt mondott. Azért néhány idézet; Orbán Viktor 2010. június 8-án a gazdasági akcióterv meghirdetésekor még azt mondta a parlamentben: „Nem tartom elfogadhatónak, hogy miközben az ország komoly kihívásokkal néz szembe, ma ezeknél az intézményeknél előfordulnak havi 4-5, sőt esetenként 7 millió forintos fizetések is.” Ehhez képest 2010 után eltörölték a bérplafont az állami cégeknél, de a látszat kedvéért fennmaradtak a kétmilliós fizetések. A prémiumok, béren kívüli juttatások, jutalmak ugyanakkor elszabadultak. Ekkor jött az újabb ígéret, hogy megálljt parancsolnak a pofátlan prémiumoknak. Ez azonban nem sikerült, mint tudjuk.
Tavaly aztán végképp feladták a harcot, és úgy döntöttek, ahelyett, hogy keményen fellépnének a pofátlan fizetések ellen, inkább megemelik a bérplafont. Így jutottunk el oda, hogy 2015: a még Orbán Viktor által is elfogadhatatlannak tartott havi 4-5 milliós fizetéseket mára kormányhatározat mondja ki. Csak emlékeztetőül: a bruttó 5 millió forintos sávba kerültek a pénzügyi szektorba tartozó cégek csúcsvezetői, de indoklás nélkül idesorolták a Magyar Postát, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t, a Magyar Villamos Műveket, a Szerencsejáték Zrt.-t és a MÁV-ot is. 4 millió forintot kereshetnek az állami energiacégek és a kiemelt stratégiai jelentőségű vállalatok vezetői, és 3 milliót a többi cégvezető.
A két és félszeresére emelt bér ráadásul csak az alap. Ezt fontos tudni, amire még 20 százalékos prémium jöhet, plusz az egyéb juttatások és jutalmak. Prémiummal együtt havi 6 millió, éves szinten 72 milliós lehet az az összeg, de a kormányhatározat szerint különösen indokolt esetben ennél magasabb prémium is adható. Azt gondolom, hogy aki minimálbéren van, neki csak álom az ilyen jövedelem.
Az állami cégvezetők után nem sokat kellett várni a Magyar Nemzeti Bank elnökének a fizetésemelésére sem. Az ő alapbére is bruttó 5 millió forintra nőtt, de a többi jegybanki vezető sem járt rosszul, sőt tudjuk azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsága elnökének és felügyelőbizottsági tagjainak is többszörösére emelték fel a tiszteletdíját. Erre mit lehet mondani? Nyilván azt, hogy Matolcsy Györgyöt meg kell fizetni. Ha önök nemet fognak mondani erre a kezdeményezésre, egyrészt azt kell gondolnunk, hogy önök ki akarják fizetni Matolcsy Györgyöt, és Matolcsy Györgynek az 5 milliós fizetését nem akarják 2 millió forintra lehozni. Nyilván szükségük van Matolcsy Györgyre, hiszen Matolcsy György alapítványain keresztül nagyon sok közpénzt tudnak kitalicskázni a Fidesz hátországának.
De további adatok: a megemelt bérplafonnal tovább nőtt a szakadék a vezetők és a dolgozók fizetése között. A minimálbéres dolgozó és a vezető közti bérkülönbség 20-szorosról 45-szörösre nőtt. Vagy, ha a rosszabbul kereső ápolókat vagy szociális dolgozókat nézzük, akkor egy ápoló közel kétévnyi fizetését keresik meg havonta az 5 milliót zsebre tevő állami cégvezetők. Azt gondoljuk, hogy ez elfogadhatatlan.
(Szávay Istvánt a jegyzői székben
Hiszékeny Dezső váltja fel.)
Hiszékeny Dezső váltja fel.)
A közszféra egészében nőtt az elmúlt években a dolgozói szegénység, közel 200 ezer állami dolgozó keres továbbra is a létminimum alatt. De eközben az állami cégek dolgozóinak a bére sem nőtt vagy alig az elmúlt hat évben. Az általunk kikért adatok szerint a MÁV-nál 2013-ig nem is volt bérfejlesztés, utána is csak évi 2,5 százalék. A Nemzeti Vagyonkezelőnél az elmúlt öt évben egyáltalán nem volt fizetésemelés. A Magyar Postánál idén még a pár százalékos béremelés megadását is feltételekhez kötötték. Ráadásul múlt héten Csepreghy Nándor azt is belengette, hogy a kormány a közigazgatásban és az állami cégeknél dolgozók tízezreinek elbocsátásával kezelné a munkaerőhiányt. Megdöbbentő! Tehát nem elég, hogy a megemelt bérplafon sokszorosára növelte a különbséget a dolgozók és a vezetők fizetése között, most még a rosszul fizető állásukat is félthetik a munkavállalók.
Bezzeg azt kell látnunk, hogy a kormányzati vízfej azonban csak egyre nő, ma többet költ magára az állam, mint valaha. A helyettes államtitkároknak és miniszteri biztosoknak se szeri, se száma, a kormányzati vízfej már közel 200 csúcsvezetőt foglalkoztat, kétszer annyit, mint a 2010-es kormányváltáskor.
Az LMP szerint elfogadhatatlan, hogy miközben milliók nyomorognak ebben az országban, a kormány az amúgy is jól kereső keveseknek emeli a bérét, az állami cégek topmenedzserei mások többévnyi fizetését tehetik zsebre havonta. Mindebből az következik, hogy az LMP messzemenőkig kiáll amellett, hogy ismerje meg a kormány az emberek véleményét arról, egyetértenek-e az állami csúcsvezetők bérének csökkentésével. Mit gondolnak arról az emberek, hogy egy olyan országban emelik két és félszeresére az állami vezetők fizetését, ahol a lakosság 41,5 százaléka él létminimum alatt, ahol a dolgozók kétharmada az átlagbér alatt keres, ahol százezrek nyomorognak a szegénységi küszöb alatt közmunkabérből?
Mit gondolnak az emberek az ötmilliós bérplafonról ott, ahol szociális és egészségügyi dolgozók többéves fizetése landol havi bérként az állami vezetők zsebében? Ahol a kormánypolitika szintjére emelkedett az olcsó munkaerő és az alacsony bér politikája; ahol átlagban mindenki tehet egy lépést előre - de ez azt jelenti, hogy egyesek kilométereket szaladnak előre, mások pedig kilométereket maradnak le.
Az LMP korábban törvényjavaslatot is benyújtott arra vonatkozólag, hogy a bérplafon csökkenjen, aminek a lényege az volt, hogy a mindenkori kötelező legkisebb munkabérhez kötöttük volna a fizetési plafont, annak 20-szorosában megállapítva a köztulajdonban álló gazdasági társaságok minden vállalkozójára vonatkozóan. Ez ma praktikusan kétmilliós bérplafont jelentett volna, de ahogyan megszoktuk, ezt a javaslatunkat is leszavazták; mint ahogy minden olyan, a dolgozói szegénység felszámolására vonatkozó javaslatunkat, ami az adórendszer megváltoztatásán keresztül emelte volna az alacsony keresetűek bérét, a minimálbér nettóját a létminimum fölé emelte volna, a munkáltatók terheinek a csökkentése nélkül. Javasoltuk a közszféra valódi bérrendezését, de ezt sem támogatta a kormány.
Azt javasoljuk a kormánynak, hogy legyen bátor, merje megmérni magát, ne csak a migrációs kérdésben, hanem olyanokban is, amelyek az emberek mindennapi életéről szólnak. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek: Úgy van!)
