MAGYAR ZOLTÁN,
MAGYAR ZOLTÁN,
MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azzal kezdeném, hogy a Jobbik támogatta ezt a népszavazást, és szerettük volna, ha végeredményben kiírásra kerül. S nemcsak azért, mert egyébként egyetértünk az ebben feltett kérdéssel, és mi is úgy gondoljuk, hogy az állami termőföldeket nem lett volna szabad privatizálni, illetve a még megmaradtakat meg kellene őrizni a jövő generációi számára, hanem azon általános indoklás miatt is, amit az előző napirendnél Szilágyi György képviselőtársam már elmondott, azaz úgy általánosan egyetértünk azzal, hogy ilyen súlyú kérdésekben az állampolgárok véleményét érdemes, meg kell kérdezni egy népszavazás keretében.
Ha pedig a kormánypárti logikából indulunk ki, akkor meg gyakorlatilag mindegy is, hogy hányan mennének el egy ilyen népszavazásra, hiszen az politikailag akármilyen részvételnél is érvényes tudna lenni. Persze azért a gyakorlatban akkor lett volna ennek a népszavazásnak igazán értelme és akkor tudott volna valódi védelmet biztosítani, ha ezt egy évvel ezelőtt írjuk, pontosabban egy évvel ezelőtt megtartjuk, hiszen akkor képes lett volna a gyakorlatban is megvédeni önöktől meg a haverjaiktól az állami föld nagy részét.
A történet arról szól, hogy a termőföldvagyonunk nagyjából 4 százaléka mint állami termőföld az elmúlt egy évben eladásra került, és elég álszentnek tartom azokat az érveket a kormánypárti padsorokból, hogy miért foglalkozik az ellenzék, miért foglalkoznak a magyar gazdák ezzel a szerény számmal, ezzel a 4 százalékkal. Én inkább máshonnan közelíteném meg, és azt mondanám, elég szomorú, hogy már csak ennyi állami terület volt, és még ezt a keveset is képesek voltak elherdálni.
Ha nem a Fidesz-KDNP-kormányról lenne szó, akkor igazán nem is jelentene számunkra ez ekkora megdöbbenést, de pont önök voltak azok, akik a nemzeti vidékstratégiában 2010-ben még azt hirdették, hogy az államnak jelentősebb szerepet kell a mezőgazdaság, a vidék és a földpolitika területén vállalnia, és pont önök hirdették azt - még az Ángyán József által fémjelzett programra visszautalva -, hogy az állami föld lehet a kulcsa annak, hogy a vidék megtartó képességét növelni tudjuk, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű munkahelyet legyünk képesek létrehozni állami föld segítségével.
Ha önök nem herdálják el, akkor ez a föld nem került volna ahhoz a szűk elithez, akihez került, és akkor talán nem azokat a célokat szolgálná, amit most a gyakorlatban látunk, azaz például nem a Mészáros család vesz 2 milliárd forint értékben állami földeket, hanem esetleg kis és helyben élő, valódi családi gazdálkodókat tudtunk volna életképes birtokmérethez juttatni, olyan hagyományos gazdálkodási módokat tudtunk volna újra előtérbe helyezni, amelyeknek nagyon jól jött volna az állami földön keresztül a segítségnyújtás.
Hol van már, képviselőtársaim, az a demográfiai célprogram, amit szintén állami földre akartak építeni? Önök mondták, mi maximum támogatni tudtuk, de önök voltak azok, akik ezt elsőként itt a Ház falai között berobbantották, és ahogy mondom, jobbikos részről egy komoly támogatást élvezett volna ez a program. Hogy lesz így szociális földprogram? Vagy hogy még tovább menjek: fideszes önkormányzatoknál járunk most már úgy rendre, hogy minket, jobbikosokat keresnek meg, hogy próbáljunk meg lobbizni önöknél azért, hogy az állami földből önkormányzati projektek számára - legyen az Start-munka-program, vagy teljesen mindegy, milyen más munkahelyteremtő program - egy kis földet tudjanak szerezni, nem ingyen, hanem akár megvásárolva, hogy így tudják elindítani azt a helyi munkahelyteremtést, amit beígértek a választóiknak.
Nemhogy az önkormányzatok nem tudtak labdába rúgni, de még a meghirdetett pályázatok előtt egyfajta egyeztetést, amit kértek és igényeltek, sem voltak hajlandóak önök megtartani az önkormányzatok számára. Így eljutottunk oda, hogy az adott önkormányzat határában lévő állami földterület, ami egyébként nemes közcélokat szolgálhatott volna, akár egy budapesti ügyvéd kezébe került, aki természetesen betartotta az önök által írt jogszabályokat. Mert azt senki nem vitatja, hogy a háromnapos aranykalászos tanfolyamot elvégezte, illetve hogy a helyben lakást is biztosította valamely rokonánál, ismerősénél vagy strómanjánál.
Az a birtokpolitika, amit önök 2010-ben és azt megelőzően meghirdettek, 180 fokkal ellenkezője annak, amit ezzel a privatizációval véghez vittek. Persze a statisztikákkal, a számokkal nagyon jól trükköznek, nagyon jól bánnak, ezt mindig tudtuk önökről, így lehet az, hogy folyamatosan azt hangsúlyozzák és az áll a kommunikáció középpontjában, hogy mennyivel több földtulajdonos lett így a privatizáció során, mint ahány bérlője korábban volt az állami földeknek. Hát ez vitán felül áll. Én sem állítom azt, hogy a korábbi bérleti rendszert, amit javarészt a szocialista kormányok alakítottak ki, fenn kellett volna tartani. Ezt senki nem állította. Épp ezért szavaztuk meg a Nemzeti Földalapról szóló törvényt, a Jobbik frakciója épp ezért adta hozzá a bizalmát, mert mi is úgy gondoltuk, hogy azt a rendszert meg kell változtatni. De azt álmunkban nem reméltük volna, hogy miután a miniszterelnökük összeveszik koleszos lakótársával, annak az lesz az eredménye, hogy szembemennek a saját ígéretükkel, és el fogják adni az összes állami földet. Ugye, azt mégsem írhatták jogszabályba, hogy csak az érintett földjeit adják el, így kalapács alá került a teljes nemzeti földvagyon, s így gyakorlatilag lenullázódott a vidékfejlesztés ilyenformán való lehetősége és segítése is.
Jó lenne olyan statisztikákat látnunk, amikor majd egy ilyen népszavazási kezdeményezést nem akarnak útjára engedni, hogy ez a lépéssorozat hány munkahelyet hozott létre. Nagyon érdekes számokat kapnánk, hogy azoknál a családoknál, ahol a meglévő 800, 1000, 2000 hektárt még kibővítették néhány száz hektár állami földdel, az jelentett-e egyáltalán új munkahelyteremtést. Mert visszatérve a számokra, az tényleg sokszor elhangzik, hogy milyen sokan tudtak az állami földekből vásárolni. Valóban, a fél-, 1, 2, 3, esetleg 5 hektáros diribdarab földekből elég sokan tudtak szerezni. S még azt is tudom, elfogadom, látom, hogy nem is mindig kellett hozzá Fidesz-pártigazolvány. De a zsíros darabokat, az egy területen lévő nagy darab földterületeket, amelyek profitképzésre valóban alkalmasak, és tőkeerő kell a megszerzésükhöz, szinte kivétel nélkül önökhöz köthető vállalkozói körök szerezték meg.
Amikor ezzel vitatkoznak, ezzel nem értenek egyet, akkor gyakorlatilag a tényeket és a statisztikát támadják. Végigbogarásztuk, végigvettük ezeket a számokat. Ha a földterületek nagyságát nézzük, akkor körülbelül a kétharmadát egy szűk 15-20 százalékos kör szerezte meg. Tehát pontosan ugyanolyan fordított aránytalanságot látunk, amit a támogatások területén már elmondtunk, de abba már tényleg nem megyek bele, mert nem témája a mai népszavazási kezdeményezésnek.
Azért is tartanám fontosnak, hogy továbbengedjük és legyen ebben egy népszavazás, mert akárhogyan ígérik, hogy leállítják a földprivatizációt, egyrészt nem hihetünk önöknek, mert korábban azt ígérték, hogy soha nem lesz ilyen folyamat, másrészt meg már most megkezdődtek az ötpárti egyeztetések arra vonatkozóan, hogy a 3 hektáros mértéket - ugye, a 3 hektár alatti területeket továbbra is megtartanák mint privatizálható földeket - fel szeretnék emelni 5 hektárra. Tehát már most megkezdődött a rendszer lazítása, úgy, hogy hivatalosan még le sem állították a földeladásokat.
S ne felejtsük el, hogy azért itt még maradt néhány ezer hektár, az erdőkről meg nem is beszélve. Ismerjük a fideszes hozzáállást meg a módszereket, szépen elkezdték lejáratni az állami erdészeteket - hol jogosan, hol egyébként kevésbé jogosan, de most szintén nem ez a téma -, ami nem szolgál semmi mást, mint hogy a közvélemény előtt alátámasszák azt, hogy megindulhasson az állami erdészeteknek is a privatizálása. Lehet, hogy először csak maguk a cégek, aztán később az erdőterületek is, de minden jel erre mutat. Ugyanezt a sorozatot, ugyanezt az előkészítést megtették az állami földek privatizációja előtt is. Emlékszünk, akkor éppen Lázár miniszter úr mondta azt, hogy szétlopták, szétcsalták az állami gazdaságokat - ezzel indokolta a privatizáció megindítását -, és ugyanezeket a szavakat halljuk most az erdők tekintetében.
Fontos a pénz kérdése is, hogy mire is költjük ezt a 250-270 milliárd forintot. Egészen pofátlannak és elképesztőnek tartom - ahogy az előttem szóló is fogalmazott -, hogy a vidék utolsó nemzeti vagyontárgyát privatizálják, eladják, és nem a vidék fejlesztésére, nem a vidéki emberek, nem a mezőgazdaság megsegítésére akarják ezt a pénzt fordítani.
(15.30)
Ezen okok miatt is nagyon fontosnak tartanám, hogy továbbmenjen ez a népszavazás, még ha valódi célját tényleg akkor érte volna el, ha egy évvel ezelőtt már megszületik ez a döntés. De hát akkor még senki nem tudhatta, hogy önök ennyire szembemennek korábbi felfogásukkal, ígéreteikkel. Így én is arra kérem önöket, hogy engedjék tovább ezt a népszavazást, ne legyenek gyávák, nézzük meg azt, hogy mi a magyar emberek véleménye.
És azért, hogy ez a népszavazás és minden jövőbeni népszavazás eséllyel vegye az akadályokat, javaslom, hogy szállítsuk vissza 25 százalékra például azt a küszöböt, ami alapján aztán majd közjogilag is tud egy népszavazás érvényes, eredményes lenni. Hiszen jól látható, hogy még egy ilyen, sok milliárddal, 15-20 milliárd forinttal megtámogatott népszavazás sem képes megugrani az 50 százalékot, akkor adjuk meg az esélyét annak, hogy egy olyan népszavazás, amire, bármely ellenzéki párt vagy bármilyen civil szervezet nyújtja be, nyilvánvalóan nem fog ennyi pénz jutni. Ez azért egyenesen aránylik ahhoz is, hogy kisebb eséllyel tud megmozgatni milliókat. Adjuk meg az esélyt azzal, hogy közösen visszavisszük a korábbi határra.
Ha önök időben gondolkodnak és ezt megtették volna, akkor ez az önaltájon szúrás, amit ezzel az előző kvótás népszavazással csináltak, sem történhetett volna meg. Így a jövőbe látásukban is bízva ezt is feltesszük újra javaslatnak. Ezek voltak a legfontosabb érvek, tehát összességében szeretnénk, ha továbbmenne. Ne féljenek tőle, hallgassák meg az emberek véleményét, politikailag így is, úgy is érvényes lesz. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
