DEMETER MÁRTA
DEMETER MÁRTA
DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Czomba Sándor képviselőtársam mondandójára csak egy mondatban engedjék meg, hogy reagáljak. Azt gondolom, egy számot mindenféleképpen meg kell jegyezni: 600 ezer fiatal, aki az elmúlt években elhagyta Magyarországot, és nem tudni, hogy mikor tervezik egyáltalán visszajönni, pontosan a rossz kormányzati intézkedések eredményeképpen.
Most pedig szeretnék áttérni a Magyar Honvédség, a Honvédelmi Minisztérium fejezetére a zárszámadásnak, ahol őszintén szólva inkább általánosságban a zárszámadással kapcsolatban merül föl az a kérdés, hogy miért változott meg az a sorrend, miért jó az, hogy előbb fogadja el a Magyar Országgyűlés a következő évi költségvetést, mint ahogy a megelőzőekben látta volna a zárszámadást. Hiszen, ahogy Józsa István képviselőtársam is említette, és államtitkár úr is reflektált erre, ez ténylegesen az igazság pillanata, tehát számot tudunk azzal vetni, hogy hogyan történt meg a költségvetés felhasználása, mik azok a területeken, amelyeken javítani szükséges a gazdálkodást, hová szükséges több forrást tenni.
Ezt teljesen világosan mutatja, a Magyar Honvédség működését tükrözi, az aggályainkat tükrözi a 2015-ös zárszámadásnak ez a fejezete is. Számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy a honvédség 2017-es költségvetése úgy lett elfogadva, hogy a ’15-ös számokat sem láttuk még pontosan és a gazdálkodást.
Szeretnék első körben a költségvetésre kitérni, hiszen a rendszerváltás óta soha nem volt 1 százalék alatt a Magyar Honvédség költségvetése. Ezt 2010-től sikerült megoldania az Orbán-kormánynak. Három év alatt több mint 200 milliárd forintot vontak el a Magyar Honvédség működésétől. Mindezt úgy, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen óriási forráselvonás úgy, hogy egyébként soha nem volt túlfinanszírozva a Magyar Honvédség, úgy, hogy egyébként amennyiben emiatt képességek szűnnek meg, és sajnos történt ilyen, akkor nem 200 milliárd forintba kerül ezeknek a pótlása, hanem legalább 400-500-600 milliárd forintba is. Azt gondolom tehát, óriási felelőtlenség volt, hogy így történt meg ez a forráselvonás.
A költségvetés csökkenése a tavalyi évben állt meg. Két döntés történt ebben. Az egyik az illetményfejlesztés, ami a hivatásos állományt érintette elsősorban. Azt gondolom, ez ténylegesen egy pozitív dolog, és ezt mindenféleképpen szükséges elismernünk. De az is tény, hogy ugye 2010 óta be volt fagyasztva folyamatosan a köztisztviselői illetményalap; ebből számítják a honvédségi állomány illetményét is. Legalábbis a hivatásosoknál megtörtént ez az illetményfejlesztés ’15-ben, ez járult hozzá ahhoz, hogy megállt a honvédség költségvetésének drasztikus csökkenése. Illetve született egy olyan kormányhatározat, amely szerint évente a GDP 0,1 százalékával szükséges emelni a honvédség költségvetését.
De nézzük meg, hogy mi a helyzet! Ez a 0,1 százalék mire lehet elég? Hiszen ezt a 2015-ös évben az illetményfejlesztés töltötte ki körülbelül kétharmad részben. Tudjuk azt, hogy a honvédség technikai eszközei és működésének feltételei, az amortizáció sokkal nagyobb mértékű, mint a GDP 0,1 százaléka, amit adott esetben minden évben végrehajt a kormány. Úgyhogy mindenféleképpen nagy forrásbevonásra van szükség a honvédség működéséhez. Minél előbb a GDP 2 százalékát szükséges ehhez biztosítani, hiszen bármilyen fejlesztés csak ebből valósulhat meg. Tehát azt gondolom, a 0,1 százalék éppen csak a működőképesség fenntartására talán elég lehet, de semmilyen fejlesztés nem tud érdemben ebből megvalósulni. És ahogy az összegzésben is áttekintettük a főbb számokat, látszik az, hogy 2010 és ’15 között reálértékben 18 százalékos csökkenést mutat a költségvetés. Tehát hiába a pluszforrások, ez sem tudott, mondhatjuk úgy, még kompenzálni sem.
Tekintsük át az állomány helyzetét is, hiszen tudjuk azt, a vezérkari főnök saját bevallása szerint is 5500 fős létszámhiánnyal küzd a Magyar Honvédség. A szakértői becslések ennél sokkal magasabb, közel 8 ezer fős létszámhiányt mutatnak. A zárszámadás fejezeti összegzésében láthatjuk azt, hogy lényegében ebben a kötetben is elismeri a kormányzat, hogy kifejezetten csökkenő tendenciát mutat a mai napig a honvédség átlagos statisztikai létszáma. 2014 és ’15 között, csak e két év között 314 fős csökkenést mutat átlagosan. És ha megnézzük, hogy milyen állománykategóriákban történik a csökkenés, akkor a legdrasztikusabb hiány a végrehajtó állomány, a legénységi szerződéses állománynál van. Azt gondolom, ez külön egy nagyon fontos és orvosolandó probléma.
A honvédség engedélyezett létszáma 29 700 fő, amit a Magyar Országgyűlés úgy határoz meg, hogy ez a Magyar Honvédség alapfeladatai ellátásához mindenképpen szükséges, tehát ezzel a létszámmal tudja megfelelően ellátni a Magyar Honvédség a feladatait. Ehhez képest, már csak, amit ezekből a számokból is láthatunk, már majdnem 6 ezer főnél tartunk, ami hiány. Úgyhogy azt gondolom, ezt mindenképpen meg kell oldani. Többször adtunk be határozati javaslatot arra, hogy induljon meg a létszámfeltöltés. Ezt sajnos, szokásához híven, a kormánypárti többség minden alkalommal elutasította és a bizottságok is. Itt az lenne a lényeg, hogy most már konkrét cselekvés legyen. Teljesen mindegy most már, hogy ki ad be és milyen javaslatot, a lényeg, hogy cselekvés mutatkozzon már végre ezen a területen is.
És ha az állomány helyzetéről beszélünk, akkor muszáj megemlíteni azt, hogy a Honvéd Egészségpénztár kálváriája kapcsán 1,8 milliárd forint tűnt el, ami kifejezetten 27 ezer katona, nemzetbiztonsági, rendvédelmi és honvédségi dolgozónak az egészségügyi célra félretett megtakarítása volt. Az Információs Hivatalnál azóta megindult a kártalanítás, viszont sem a Honvédelmi, Sem a Belügyminisztériumnál nem történt azóta sem semmi. A Honvédelmi Minisztériumtól legalább, ha mást nem, ígéretet kaptunk arra, hogy valamilyen jogalkotás keretében talán lehetőség nyílik majd a kártalanításra. De nagyjából, ami a katonákat és a honvédségi dolgozókat érinti, 1,2-1,3 milliárd forintról beszélhetünk összesen.
Itt felhívnám a figyelmet, hogy például a hadisírgondozásra éves szinten közel 3 milliárd forintot költ a honvédelmi tárca. Természetesen ez is egy fontos feladat, amit szükséges ellátni, de például kiderül a zárszámadásból, hogy ’15-ben ezt még közel 1 milliárd forinttal sikerült kibővíteni az Országvédelmi Alapból. Ez azt jelenti, azt gondolom, hogy nem feltétlenül erre kell rendkívüli és pluszforrásokat biztosítani, hanem például egy nagyon kicsit megnövelt összegből már az érintett katonákat és honvédségi dolgozókat kártalanítani lehetett volna és kellett volna már 2015-ben.
A nemzeti és katonai fejlesztési programokra fordított kiadások összege évek óta folyamatosan csökken, 2012 és ’15 között több mint 1 milliárd forinttal csökkent. Ennek mindenféleképpen az ellenkező folyamatára lenne szükség, mindenképpen növelni kellene ezeket a kiadásokat. Ugye, a nemzeti katonai stratégia meghatározza a személyi juttatások, a működési és fejlesztési kiadások arányát 40, 30, illetve 30 százalékos arányban. Ehhez képest, ami most megvalósult, az 46 százalék, 40 százalék és mindössze 13 százalék a fejlesztési kiadás a 30 százalék helyett.
(12.40)
Illetve azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy itt a Gripen-program teszi ki ennek a 13 százaléknak is az óriási részét, tehát látszik, hogy a modernizációra nem fordít forrásokat a kormányzat.
Emellett a nullára leírt eszközök aránya folyamatosan növekszik, 2014-ben már 28 százalékos volt, és 2015-re már 31,2 százalék. Ez a technikai eszközök elöregedését jelzi, tehát egy hatalmas számról beszélünk. Azt gondolom, hogy számtalan példa mutatja azt, hogy milyenformán öregednek el a honvédség eszközei, ezeknek a pótlása, korszerűsítése és egyébként tényleg egy komplett stratégiai gondolkodás a fejlesztések tekintetében is mára elengedhetetlen. A légierőt tekintve itt meg kell említsük az An-26-osok kérdését, illetve a helikopterek kérdését. Például az An-26-osnál nem az a probléma, hogy köztársasági elnök úr nem jut el A-ból B-be, hanem az a probléma, hogy akár egy missziónál nem tudják biztosítani a szükséges logisztikát, akár egy hazai minősített időszaki helyzetnél ezek a gépek nem tudják ellátni a feladatukat, hatalmas problémát jelent, és mindenképpen erre rendkívüli és kormányzati forrásokat, központi forrásokat kell biztosítani, hiszen a Magyar Honvédség költségvetéséből lehetetlen ezeket megvalósítani.
A helikopterkérdésnél pedig láttuk azt, hogy 2013-ban konszenzus volt arról, minden párt egyetértett, hogy igenis egy helikoptertender kiírására van szükség, és közösen megoldani a Magyar Honvédség, a rendőrség és a légi mentők helikopterképesség-szükségleteit, ehhez képest nem ez történt. 2014-ben a honvédség három darab Mi-8-as T-helikoptert szerzett be 3 milliárd forintért, most ugye, tudjuk, hogy a Mi-17-esek nagyjavítása meg fog történni 4 milliárd forintért - összesen csak négy darab gépről beszélünk -, illetve a Belügyminisztériumnak sikerült venni szintén öt darab MD-902-es helikoptert 4 milliárd forintért. Ha ezeket összeadjuk, plusz, hogy a légi mentőknél meghosszabbításra került a bérleti szerződés, hiszen még mindig nincsen érdemi közös megoldás, ez azt eredményezte, hogy az elmúlt másfél-két évben körülbelül már 13-15 milliárd forint ment el ezekre az ad hoc kezelésekre. Egy ilyen összegből már - nyilván attól függően, hogy milyen pénzügyi konstrukcióról beszélünk, azt gondolom, hogy ezt nem itt szükséges megvitassuk - egy nemzeti helikopterbeszerzési tendert el lehetett volna indítani, ami igenis hosszú távon oldaná meg ezt a kérdést. Mindannyian tudjuk, hogy ha olyan helyzet van - most kifejezetten az árvizet emelném ki vagy más katasztrófahelyzetet, hiszen a civil lakosság szerencsés esetben maximum ilyenkor találkozik a honvédségi és a többi helikopterrel -, ilyen esetekben is, amikor szükség van rá, nem tudjuk a semmiből előrántani két nap alatt ezeket a technikai eszközöket. Tehát előre kell gondolkodni.
Nyilvánvaló, hogy a szárazföldi haderőnemnél is itt most az egyéni felszerelések modernizációját emelném ki - mint az egyik legfontosabb feladatot -, de tudjuk, hogy számtalan haditechnikai eszköz van, ami hihetetlen módon elöregszik és kiesik a rendszerből. Tehát az alapfeladatok ellátását veszélyeztetheti most már az az állapot, ami fennáll.
2014-ben a Honvédelmi Minisztérium 46 darab ingatlant értékesített, ebből nettó 843 millió forint folyt be a központi költségvetésbe, és most sajnos a Honvédelmi Minisztériumot nem tudom megkérdezni, államtitkár úr felé tenném akkor most fel a kérdést, hogy ez az összeg vajon beérkezett-e a honvédelmi tárcához, és mondjuk, ezt mire sikerült fordítani. Ez egy nyitott kérdés, nem tudom, hogy esetleg tud-e rá válaszolni, vagy akár írásban is, nagyon örülök, ha ezt ki tudják fejteni.
Tehát összefoglalva, visszaigazolja a 2015-ös zárszámadás azt, hogy nagyon rossz állapotban van a Magyar Honvédség, nem elegendőek az anyagi lehetőségek arra, hogy tényleg itt hosszú távon modernizációról beszéljünk, ami, azt gondolom, mára elengedhetetlen. Folyamatosan növekednek a honvédség feladatai. Nemcsak a hazai alapfeladatokat látják el, emellett természetesen a nemzetközi szerepvállalásból adódó kötelezettségeket is nagyon kiválóan teljesítik, és bővültek a feladatok a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kapcsán. Tehát innentől kezdve, azt gondolom, hogy a pluszforrások és a modernizáció, illetve a létszámfeltöltés mindenféleképpen elengedhetetlen.
Szeretném itt megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a Magyar Honvédség állományának, mind a katonáknak, mind pedig a honvédségi dolgozóknak azt a hihetetlen elhivatottságot, amivel mindennap végzik a munkájukat, és legyünk tisztában mindannyian azzal, hogy csak azért működőképes még ma a Magyar Honvédség, mert ők ilyen elhivatottan végzik a munkájukat.
Az illetményfejlesztést természetesen fontos tovább folytatni. Itt kiemelném, hogy a honvédségi dolgozók, midőn a közalkalmazotti bértábla nem változott, nem részesültek semmilyen illetményfejlesztésben. Összesen bruttó 16 ezer forint volt az, amit az elmúlt években kaptak. Ezt mindenféleképpen emelni kell, és az ő bérüket és illetményüket is mindenképpen emelni kell.
Elengedhetetlen, hogy gondolkodjon végre a kormányzat egy megfelelő kedvezményes nyugdíjrendszer kialakításában, természetesen olyan módon, ami társadalmilag igazságos, hiszen a katonai életpálya enélkül semmiféleképpen nem lehet teljes. Illetve komplex és stratégiai gondolkodásra van végre szükség a források tekintetében, hiszen nem elegendő, ha pluszforrás lenne, bár már annak is örülnénk, nem mindegy, hogyan kerülnek felhasználásra ezek a források egy ilyen nagy rendszerben. Tehát igenis ezt hosszú távon tervezve szükséges kialakítani. Ez tipikusan nem az a terület, egyébként sok másik mellett, ahol ahogy a kormányok váltogatják egymást, úgy lehet váltogatni a stratégiát is, mindent. Úgyhogy azt gondolom, hogy tényleg egy komplex gondolkodásra van szükség.
Nagy problémákat mutat a 2015-ös zárszámadás. Én csak remélem, hogy a kormányzat mielőbb megoldja majd ezeket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
