GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Banai Péter Benő államtitkár úr, látom, az előző kurzusokban szerzett tapasztalat azért sokat számít, tehát az nyom a latban, nyom a latban (Banai Péter Benő közbeszól.), mondom, nyom a latban, hasznára válik az államtitkár úrnak, ez kétségtelen.
Én is azok közé tartozom, akik önnel szívesen vitatkoznak, azért, mert, mondom, szokott olyan számokat is használni, amelyek helytállóak. Más államtitkárok ezt kevésbé merik bevállalni. Kockázatos az ön részéről, azért azt hozzáteszem, nemcsak az a fajta kockázat van, hogy ha az ellenzéki oldalról megdicsérik, akkor annak konzekvenciái lehetnek, hanem az a fajta kockázat is, hogyha a valósághoz hű adatsorokat is hajlandó mondani. Azért becsülöm, mert adott esetben erre is képes - adott esetben. Egyébként meg - mint ahogy mondtam az első megszólalásom kapcsán is - tartom most is, nyilván csúsztatás az, amikor 2016-os adatokat használ annak érdekében, hogy a 2015-ös zárszámadás képét alakítsa és fesse.
Na de, hogy ne önnel foglalkozzam, hanem tartalmilag az adott kérdésekkel, még egyszer elmondom önnek, még egyszer, világosan, hogy érthető legyen: a Magyar Szocialista Párt annak a híve, és annak a pártján áll, hogy ebben az országban lehetőség szerint minden ember dolgozni tudjon. De azt is hozzáteszem, hogy a tisztességes megélhetés alapját biztosító pénzért, ne 47 ezer forintos, Zsiga Marcell által elfogadhatónak minősített, „meg lehet élni” kategóriába sorolt közfoglalkoztatotti bérért, ne olyan minimálbérért, államtitkár úr, amely minimálbér öt éven keresztül vásárlóerő-értékben kevesebbet ér, mint 2010-ben! Ha 2015-ről beszélünk, akkor bizony az összehasonlítás alapját 2010 60 200 forintja meg 2015 68 775 forintja adja meg, az a plusz 14 százalék, ami, mint mondtam, az aggregált infláció tekintetében ebben az öt évben 17 százalékkal párosult.
Melyik a több, a 17 vagy a 14? Ez számtan, ez nem matematika. Ha pedig igaz, hogy a 17 a több, és nem a 14, akkor bizony öt éven keresztül - és a 2015 előtti években még inkább igaz volt a történet - ezek az emberek kevesebb vásárlóerő-értékkel bíró pénzt vettek a kezükbe, kvázi ellopták ezeket a pénzeket tőlük. Tudja, hogy lopták el? Azt is elmondom önnek. Úgy lopták el, hogy 2010-ben a munkaadók és a munkavállalók együttesen havonta a minimálbér után - együttesen! - 32 ezer forint járulékterhet fizetettek, 2015-re ez úgy alakult ki, hogy 69 ezer forintos nagyságrendű lett. 32 ezer forinttal szemben 69 ezer forint járulékterhet borítottak rá a minimálbérre, amit a munkavállalók és a munkaadók együttesen fizettek meg - elvették tőlük. A munkaadót a falhoz szorították, mert azáltal, hogy több járulékterhet kellett fizetnie, béremelésre nyilván kevesebb jutott, és a munkavállalót is, akitől közvetlen formában több járulékterhet vettek el, mint az annak előtte levő esztendőkben.
Ha nem ezt teszik, hanem azt csinálják, hogy tisztességes módon megelégszenek azzal a járulékbevétellel a minimálbér tekintetében, ami volt, mondjuk, 2010-ben, akkor ma, 2016-ban az lehetne elmondható, hogy nettó 100 ezer forintos minimálbérek lehetnének a kézben.
(16.10)
Nem, önöknek az volt fontos, hogy ezeket a járuléktöbbleteket elszipkázzák, a központi költségvetés részévé tegyék, utána meg szétszórják a haverok között, mert onnantól kezdve már önök direkt módon gazdálkodtak ezekkel a forrásokkal, átláthatatlan módon sok esetben, de az emberektől elvették, meg a munkaadókat is megszorították. A munkaadóknak egy eséllyel többet adtak: azt mondták nekik kvázi, indirekte, hogy ti akár a munkavállalóitokat a falhoz is szoríthatjátok, egy bőrrel többet lehúzhattok róluk. Ez tisztességes játék?
Államtitkár úr, ne a végszóban válaszoljon nekem ezekre a kérdésekre, hanem menet közben, most, a vita közben, akkor azt mondom, hogy van bátorság. Ha a végén fog majd papolni, akkor azt mondom, hogy államtitkár úr, ezt nem kellene, erre semmi szükség itt a Parlament falai között, mert én nem arra vagyok kíváncsi, hogy a végén ön mit mond el, hanem arra vagyok kíváncsi, hogy a képviselők által felvetett kérdésekre mi a válasza, van-e értelmes válasza, tudja-e vitatni mindazt, amit mi mondunk, mindegy, hogy az ellenzéki patkórész melyik sávjában ülünk. Úgyhogy azt kérem nagy tisztelettel öntől, hogy legyen bátorság, legyen bátorság viszonyulni az „egymillió új munkahely megteremtése a gazdaságban” címszóhoz, de ne úgy, hogy benyögünk egy számot, miközben tudjuk, hogy a valóság egészen más, hanem úgy, hogy szépen vezesse le, vezesse le tisztán és világosan, hogy látható legyen és vitatható legyen adott esetben, más állítások is megfogalmazódhassanak az ön által elmondottak mellett.
Ott fejeztem be az előbb, hogy bizonyos értelemben nyomor van az országban, a másik oldalon korrupció van és dőzsölés. Igen, tudja, akkor, amikor egyesek néhány év leforgása alatt 10-20-40 ezer millió forintra tudnak szert tenni, 10-20-40 ezer millió forintra tudnak szert tenni, tudja, amikor egyesek - mondhatjuk néven is, például Magyarország gázszerelője a 2012. gazdasági év eredménye után 800 millió forint osztalékot felvesz egymaga, és közben abban az esztendőben az általa foglalkoztatott 225 embernek 157 millió forint bért fizet ki összesenben. Érti a három számot? Ha 800 milliós osztalékot felvesz a feleségével együtt, amiről a felesége lemond, így Mészáros Lőrincet illeti a 800 millió forint, foglalkoztat 225 embert, és a 225 embernek 157 millió forint bért fizet ki összesenben, akkor önben nem vetődnek fel kérdőjelek, hogy jól van-e ez így? Így kell a tőke és a munka közötti megszerzett javaknak eloszlania? Vagy nem kellene-e valami más olyan típusú szabályozást tenni, ami a béreket alulról felfelé nyomja, hogy ne a nyomorúság színpadán éljék az emberek az életüket, miközben mások pedig dúskálnak? Most tök mindegy, hogy milyenfajta villákban vagy jachtokon élik a mindennapjaikat, nem ez a lényeg, a másik vége az érdekes.
Ha valaki az eszével, a tudásával, a kezében lévő tudásával megkeresi a pénzt, attól nem sajnálja senki. Rubik Ernőtől szerintem nem sajnálja senki. Nem tudom, milyen vagyona van vagy van-e, de ha van, biztos nem sajnálja senki, merthogy a mögött van potenciált szellemi termék. De a mögött milyen szellemi termék van, amikor kijelölt közbeszerezési keretek között jut valaki hozzá támogatási pénzekhez, és utána ezeknek a hasznát és hozamát nem az általa foglalkoztatottak élvezik, hanem adott esetben ő, meg ki tudja, még rajta kívül kik? A mögött milyen gazdasági teljesítmény van, hogy fél éve egy adott cégben való részvételt követően valaki, akárki, bárki helikopter bérlésével barterezni tud? Államtitkár úr, ezek a kérdések, ezekre kell válaszolni! Arra, hogy hogyan fér meg ilyen értelemben egymás mellett a szegénység, a nyomor meg a korrupció. Ez vastagon része annak, amiről számot kell adni, vastagon a része.
És akkor nem válaszol olyan kérdésekre, amelyek pontosan a szegénység, a nyomor kérdéskörét, az egészségügy kapcsán a prevenció és sok minden egyéb más dolgát érintik. Miért nem beszél ezekről? Tudom, miért nem, mert nehéz beszélni róla; tudom, mert a valóság vagy a valóság felfedése megmutatja ennek a kormányzásnak a hiátusát. Persze, hogy nem akar beszélni róla. Csak mondom, ezért arra nem vagyok kíváncsi, hogy a végén majd bármit összefoglaljon, nem. Menet közben vagy vitázik, vagy érvel, vagy nincs szükség arra, hogy összefoglaljon, nem mesedélutánra jöttünk a Parlament falai közé!
Még egyszer visszatérve a legalacsonyabb jövedelmi szintekhez. Kezdje el vizsgálni, államtitkár úr, szüksége lesz rá, kezdje el vizsgálni a minimálbér alakulását, kezdje el megnézegetni, hogy az oly sokszor emlegetett visegrádi négyeken belül hogyan és miképpen alakul a minimálbérek mértéke! Mondtam, mondtam, nagyon fontos a nettója, amit Korózs képviselőtársam és mások is hangsúlyozunk, ami az emberek kezébe kerül. Nagyon sokszor, nagyon sokszor mondtam, és most is ismétlem, államtitkár úr, nézze meg forintra átszámítva a lengyelek, csehek, szlovákok minimálbérét. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A románokét is.) Így van, de már meg lehet nézni a románokét is. De ha csak a visegrádi négyekről beszélünk, nézze meg ezeket, és azt fogja látni, hogy átszámítottan 100 és 110 ezer forint közé esik ezekben az országokban az egy főre eső minimálbér nettója, nettója. 2015-ben 68 775 forint Magyarországon, de ha még 2016-ot néznénk, akkor is 74 ezer forint környéke, magyarul 30-40 százalékkal kisebb a minimálbér nettó összege Magyarországon, mint a szlovákoknál, a lengyeleknél vagy a cseheknél. Nem véletlenszerű, hogy ezt az országot elhagyják még azok az emberek is, akik nem tudnak, mondjuk, nagy szakmai igényeknek, elvárásoknak megfelelni adott esetben, mert csak kisebb szakmai képesítésekkel, tudásokkal bírnak. Ja, csak önöknek abban van felelőssége, hogy hat év eltelt kormányzás időszaka után ezeket az embereket helyzetbe kellett volna hozni. A szakképzés rendszerén belül három év alatt el lehet juttatni valakit oda, hogy megfelelő tudásra tegyen szert; ez önöknek nem volt fontos.
Tudja, ha a minimálbéresekről beszélünk, akkor még egyszer a figyelmébe ajánlom azt is, hogy nézze meg azt, ha valós munkatevékenységet végeznek a közfoglalkoztatottak, akkor azok is tisztességes megélhetést biztosító pénzhez jussanak, és ne 47 ezer, ne 52 ezer forinthoz. Igenis valós értékteremtő munkalehetőséget kapjanak, és onnantól kezdve nem lehet kérdéses az, hogy meg kell őket fizetni, nemcsak a tetején kell ugrálni, nemcsak a tetejével kell foglalkozni, nemcsak 5 millió forintos havi fizetéseket kell biztosítani egyeseknek, a haveroknak. Nem, hanem ott, ahol százezren és milliónyian vannak olyanok, akiknek a mindennapja nehéz, akik napról napra szenvedik meg az életüket, akiknek azon kell gondolkodni ma, hogy holnap van-e még vagy holnapután, akiknek az adott hónap 15-én jár le, nem 30-án vagy 31-én, mert nincs pénz a kezükben, a zsebükben.
Tudja, azok az emberek, az az 1,4 millió - mondtam, Nemzeti Adó- és Vámhivatal -, akik maximum minimálbért keresnek ebben az országban, így élik az életüket, de így élik azok is, akik dolgoznak, és az egy főre eső létminimum összegét, azt a 88 ezer forintos mértékű összeget sem tudják megkeresni. Ezzel kellene foglalkozni, államtitkár úr, ezek a valós kérdések, ezek az igazi kérdések, és nem az, hogy hogyan és miképpen kezdjünk el, kezdjenek el manipulálni, igen, manipulálni a munkanélküliségi számadatokkal, a foglalkoztatottsági számadatokkal, a bérpozíciók bemutatásával.
Hogyne, persze, a bérek tekintetében persze hogy van előrelépés, csak a bérek önmagukban nem mondanak semmit. A bérek akkor mondanak - az átlagbér sem mond. A medián önnek már mond valamit, az már többet mutat meg erről, a mediánbér. Meg ha azt megnézi, hogyan oszlik meg az egyes társadalmi csoportok között, az alsó decilisben és a felső decilisben milyen elmozdulások vannak, ez már többet mond. Beszéljen erről, államtitkár úr, akkor van értelmes vitalehetőség arra, hogy megnézzük azt, hol van tennivaló, és akkor rá fog döbbenni ön is arra, vagy talán ki is fogja merni mondani, hogy igen, ott van tennivaló az alsó decilisekben, ott van tennivaló, mert ott az élettér, a lehetőség egyre inkább beszűkül. Ne bruttóátlagokról beszéljen, ne, élethelyzetekről, milliók élethelyzetéről! Ha erre nem képes és nem képesek, akkor szerintem alkalmatlanok a kormányzásra, és ezt be kell tudni ismerni, el kell tudni fogadni, merthogy nem egyesek, kevesek érdekére kell szövetkezni.
(16.20)
Én úgy tudom, a mondásaik tekintetében önök sem erre szövetkeztek, ha pedig nem erre szövetkeztek, akkor álljanak helyt a kimondott szavaikért, akkor ne olyan helyzet legyen, hogy például egy kisgyermeknevelő, bölcsődében dolgozó 40 éves munkaviszony után, középfokú szakmai végzettséggel bíró ember 113 ezer forint nettót keressen, mondom, 40 éves munkaviszony mellett, hanem azt, amit megígérték. Ez csak egy példa az ezerből. Azt, amit megígértek, itt, a Parlament falai között is Novák államtitkár asszony, hogy 2017. január 1-jétől majd ők is a pedagógus-életpályamodell alapján kapják a bérüket. Akkor aszerint cselekedjenek, mert az legalább már 40 éves jogviszony után 150 ezer forintot fog adni ennek az embernek!
Szóval, ezek az igazi kérdések, államtitkár úr. Most várom nagy tisztelettel azt, hogy elkezdjen vitatkozni, elkezdjen beszélni ezekről a kérdésekről. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
