HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először nagyon röviden szeretnék reagálni arra, amit itt az előbbiekben hallhattunk. Egyrészt az államtitkár úr is próbált volna védekezni a tekintetben, hogy a közszférában most történt-e bérfelesztés vagy sem, és példaként életpályamodelleket sorolt fel. Megmondom őszintén, pont az elmúlt egy-két nap történései után a kormányzat helyében az életpályamodellek kapcsán, illetve bérfejlesztés kapcsán kicsit szerényebb lennék, hiszen nagyon sok esetben történt az, ami most az egészségügyi dolgozók bérrendezésével kapcsolatban is történt, hogy bizonyos pótlékok, támogatások elvonása egy időben történt az életpályamodell bevezetésével, illetve a bérrendezéssel, és így a dolgozók azt tapasztalhatták, hogy gyakorlatilag nemhogy több lenne a bérük, de adott esetben még kevesebb is lett némelyikük bére.
Ezzel együtt a szociális életpályamodell emlegetése például az, ami egy régi adóssága a kormányzatnak. Ott van ágazati bérpótlék, de tudjuk, hogy a bérpótlék csak felemás megoldás, hiszen az nem épül be a bérbe úgy, hogy a nyugdíjat is majd egykoron gazdagítaná. Egyfajta ellehetetlenülés előtti állapotnak valamifajta kezelése, de igazából bérfejlesztésnek ezt nagyon nehezen lehetne nevezni.
A másik pedig, ami a foglalkoztatással kapcsolatban itt elhangzott, hogy mennyiben van munkaerőhiány, és a foglalkoztatás hogyan javult vagy sem. Példaként elhangzott az, hogy már napszámost sem lehet Magyarországon találni, és emellett egyfajta szómágia keretében statisztikai adatokkal való trükközést hallhattunk Czomba Sándor képviselőtársamtól, amivel bizonyítani kívánta volna, hogy mennyivel nőttek a létszámhelyek a versenyszférában, egyáltalán egész Magyarországon.
Azt gondolom, hogy ez az a pont, amikor ki kell mondanunk, hogy a kormányzat felelőssége, azt hiszem, hogy erkölcsi, etikai kötelezettsége az, hogy szembenézzen a valósággal, és például ezen példa kapcsán, hogy tulajdonképpen miért is nincsen napszámos Magyarországon, honnan vannak egyáltalán azok a napszámosok, erre a kérdésre őszintén válaszoljon mind a magyar társadalomnak, mind saját magának.
Egyértelmű, hogy az a helyzet, hogy jelenleg Magyarországon olyan kevés a bér, például a mezőgazdaságban kapható napszám, illetve egyáltalában havibér, hogy inkább megéri és nemcsak azoknak, akik egyébként a mezőgazdaságból élnének, hanem sokszor diplomás embereknek is Magyarországról nyári idénymunkára kimenni csak a szomszéd Ausztriába, és azért ez valahol, azt gondolom, hogy egy arcpirító helyzet.
(12.50)
Mert amikor azt mondjuk, hogy egy pedagógus a nemzet napszámosa, azt azért nem szó szerint gondoljuk, tehát nem úgy gondoljuk, hogy ez az ember nyáron abból kellene hogy megéljen, hogy paradicsomot szed Ausztriában. Tehát amikor statisztikai adatokkal trükközünk, csak azért, hogy a kormányzati politikát fényezzük, azért néha nézzünk magunkba, és ilyen alapvető kérdésekről adjunk számot!
Most visszatérve a hozzászólásomnak arra a részére, ami a zárszámadás kritikai észrevételeit illeti, egy elvi megállapítással kezdeném, hogy a zárszámadás elfogadása egyben felmentés is a költségvetési gazdálkodás felelőssége alól, amit a Ház, a parlamenti képviselők többsége adhat meg a kormányzat számára. A zárszámadás maga a vagyonváltozásokról kell hogy megbízható és valós képet tükrözzön, amiatt, mert a zárszámadás a vagyont, a vagyon összetételét, az eszközöket, a forrásokat, a pénzügyi helyzetet, illetve az eredményességet kell hogy bemutassa a tisztelt képviselők számára. Az ellenőrzési jogunkat akkor és úgy tudjuk gyakorolni mi, képviselők, ha ez a zárszámadás, ahogy az Alaptörvény is kimondja, kellően, észszerűen részletezett módon történik meg. Ezzel kapcsolatban hoztam önök elé egypár példát azzal együtt, hogy bemutassam, mennyire bekorlátoz-za a helyzetünket, különösen az ellenzéki képviselők helyzetét a kormányzat azzal, hogy ez a fajta észszerű részletezettség hiányzik az előterjesztésből. Tehát ez sem a normaszövegben, sem a táblázatokban, sem az általános, sem a részletes indokolásban nem található meg, tehát abban, ami a képviselők számára egyébként egyértelműen rendelkezésre állna.
Kezdjük rögtön az Országgyűlés Hivatalának a kérdésével! Ezt a dolgot nem szabad megkerülni, már csak azért sem, mert mi magunk, képviselők először a saját hivatalunk tekintetében, a saját házunk táján söprögessünk. Tehát szerintem legelőször is itt kell az ellenőrzési jogunkat gyakorolni.
A 2015. évre, azt írja az előterjesztés, beruházásra és felújításra az eredetileg tervezett 3 milliárd 300 millió helyett körülbelül 4 milliárdot költött el az Országgyűlés Hivatala. Ennek kapcsán egy aktuális kérdést hadd hozzak ide a Ház elé. A 2015-ös költségvetésben is, de a 2016-osban is, illetve a már megszavazott 2017-es költségvetésben is komoly összegek szerepelnek ezen a soron a Háznál. A Költségvetési bizottságnak van egy olyan különleges jogköre, hogy e tekintetben előzetesen döntsön, és úgy kerül majd bele a későbbiek során a költségvetési törvény tervezetébe, hogy hogyan dönt vagy hogyan nem dönt a Költségvetési bizottság. Amikor rákérdeztem, hogy a beruházások és a felújítások mit jelentenek, akkor azt a választ kaptam, tessenek figyelni, hogy a MTESZ-székház homlokzatfelújítására van félretéve idénre is meg jövőre is 2,4 milliárd forint. Ehhez képest, amikor egyébként rákérdeztem, hogy pontosan miért is van szükség 2,4 milliárd forintra évente egy homlokzatfelújításhoz, milyen homlokzat lesz az, amit ennyire drágán kell megvalósítani, akkor Such György főigazgató úr azt mondta, hogy ez az ő személyes becslése.
Államtitkár Úr! Létezik, hogy ma Magyarországon úgy történik a költségvetés tervezése, hogy valakinek a személyes becslésére alapoznak ilyen nagyságrendű számsorokat? Aztán nemsokára kiderült, hogy itt nem hom-lokzatfelújításról van szó, hanem, idézem azt a táblát, ami ki is van téve, „teljes körű bontásról”. Hát, kétségtelen tény, hogy az az épület, amit teljeskörűen elbontunk, és utána újat építünk helyette, az igényel új homlokzatot. Tehát tulajdonképpen a teljes körű bontást és építést lehet homlokzatfelújításnak is nevezni, de azért én azt gondolom, ez a költségvetés tervezésének a megcsúfolása, és egyáltalában az ilyen típusú válaszadások nem méltóak a Ház rangjához és a Ház méltóságához.
De most megyek tovább, mert sajnos telik az idő. Az önkormányzati támogatások terén egy megjegyzést engedjenek meg. A rendkívüli költségvetési támogatások kapcsán, ami az önhikit helyettesíti, nem látunk táblázatot, de az köztudott dolog, hogy rendkívül gondosan vannak pályáztatva és elbírálva év mint év, több alkalommal is, és a BM is közzéteszi a honlapján, hogy ki mennyit kapott pontosan.
De ezen felül, ami számomra érthetetlen, hogy bizonyos önkormányzatok, szintén kisebb-nagyobb nagyságrendben, bizonyos nagyságrendű támogatást kapnak, és ami a furcsa, hogy nemcsak itt, ebben a halmazban jelenik ez meg, tehát mondjuk, a IX. fejezeten belül, de más minisztériumoknál is, mint egyfajta feladatátfedés, megjelennek bizonyos nagyságrendű önkormányzati támogatások. Én azt gondolom, hogy ez az átláthatóság egyik mérföldköve lenne, ha azt mondanánk, hogy egyfajta feladatot egy minisztériumból lehetne finanszírozni, még akkor is, ha mondjuk, az önhiki elbírálása egy együttes felelőssége a belügyminiszternek és a Nemzetgazdasági Minisztériumnak.
Ennek ellenére az, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál is vannak ilyen jellegű források, az EMMI-nél is vannak ilyen jellegű források, és így tovább, azt gondolom, ez az átláthatóságot nem segíti, és bizonyos értelemben elég furcsa kérdéseket vethet fel. Rendkívül furának tartom azt, hogy egyébként pontosan itt, a IX. fejezetnél a fejezeti tartaléknak, annak a laza 26 milliárd forintnak a sorsáról nincs igazából szó, tehát azt külön nem taglalja a zárszámadás törvényjavaslata, csakúgy, mint a „Modern városok” programját.
Nem tudom, mennyire emlékeznek képviselőtársaim, 2015 vége felé hirtelen-váratlan, a költségvetés többedik módosításakor, akkor is már egy bizottsági javaslatként került a Ház elé, tehát már a rendes tárgyaláson túl került a Ház elé a „Modern városok” programja, 25 milliárd forinttal. Akkor még egyébként a Miniszterelnökség fejezetében volt benne, most viszont onnan már teljes egészében kikerült, és 1 milliárd forinttal átkerült az önkormányzatok fejezetébe.
Nem igazán értem, hogy miért, hogyan történnek ilyen nagyságrendű változások. Ha 2015 végén eldöntünk valamit, nyilván azt megalapozottan tették - akkor is rákérdeztem egyébként, és önök azt mondták, hogy itt van egy konkrét sor, hogy melyik település, melyik megyei jogú város mennyit fog kapni, milyen programok alapján, és így tovább. Ennek ellenére aztán abból a pénzből gyakorlatilag semmi nem lett elköltve, habár az a semmi, az az 1 milliárd forint is számadást igényelne, hogy pontosan mire ment el. De az is érdekes, hogy azóta ugyan már döntöttünk a 2016-os, 2017-es költségvetési törvényről is, amelyikben egyrészt 50, másrészt 100 milliárd forinttal szerepel ez a program, ugyanakkor sajtóhírek kapcsán halljuk, hogy nem tudjuk, ezeknek mi lesz a vége.
Bürokráciacsökkentés. Döbbenetes, hogy hány államtitkár, közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár, főosztályvezető, és így tovább, dolgozik csak a kormányzat környékén, ugyanakkor önök állandóan bürokráciacsökkentésről beszélnek a közszférában, és tízezrével kívánják elbocsátani a foglalkoztatottakat.
Ugyanakkor, ha a minisztériumok hosszú sorát megnézem, majd’ mindegyiknél azt kell hogy tapasztaljuk, hogy döbbenetes és indokolhatatlan módon nőttek - nem is próbálják egyébként megindokolni sem, még véletlenül sem - a személyi jellegű kiadások. A Miniszterelnökségnél 10 milliárdról 13 milliárdra, mellette a dologi kiadások is minden alkalommal meredeken nőttek. Az EMMI-nél is, 8 milliárdról 14 milliárdra. A most, egy hete megszüntetett KEKKH-nál 3 milliárdról 3,5 milliárdra. Az NGM-nél, államtitkár úr, 15 milliárdról 18 milliárdra nőttek a személyi jellegű kiadások. Ugyan miért? Nem beszélve arról, hogy az NGM-nél még a dologi kiadás is 3 milliárdról felnőtt aztán 16,7 milliárdra; felteszem, ez a nagy kormányzati költözködésnek köszönhető, vagy nem tudom… (Banai Péter Benő közbeszólása.) Megköszönném, ha erre konkrétan válaszolna majd, de az egyéb dologi kiadások is a tervezett 32 millióról 2,1 milliárdra nőttek. A NAV-nál 90 milliárdról 115 milliárdra, és így tovább, tehát rendkívül hosszan tudnám még sorolni ezeket a pontokat.
(13.00)
Az FM-nél a hulladékgazdálkodási feladatokra 12 milliárd volt félretéve. Tudjuk, hogy ez az e-útdíj, a lerakóhelyi járulék és a rezsicsökkentés miatti pluszterhek miatt az önkormányzati tulajdonú vállalatoknak a veszteségpótlására volna, de ugyanakkor nem költötték el ezt a pénzt, csak 8,8 milliárd forintot. Amikor a nemzeti kukaholding megalakult, akkor azt azzal magyarázták, hogy nagyon rossz a finanszírozása ennek a szférának, ezért kell ezt megoldani. Nem értjük akkor, hogy akkor viszont miért nem sikerült a teljes összeget, ami egyébként nagyon indokolt volna, elkölteni.
A Liget-projekt kapcsán itt már hallhattunk egypár szót. 2014-ben önök 5 milliárdot költöttek erre, semmit nem láthatunk belőle, hogyha kimegyünk a Ligetbe, semmi nem történt - de hát még 2015-ben, amikor már 10 milliárdot költöttek rá erre! Államtitkár úr, a pénzköltésnek az egyik legfontosabb ismérve az, hogy eredményesen történik-e vagy sem. Múltkor ön azt mondta nekem, hogy 5 milliárd előkészítésre ment. Tudjuk, hogy azóta az összes tervet, amit előkészítésként megcsináltak, a kukába tették - Istennek legyen hála, és egyébként, hozzáteszem, Orbán Viktornak, aki maga személyesen azt mondta, hogy ezeknek a terveknek a nagy része vállalhatatlan. De azt azért ki kell mondanunk, hogy eddig úgy tűnik, hogy a 15 milliárd, amit erre a dologra szántak, teljesen felesleges volt.
Még egy dolog, mert már nagyon kevés időm van: a játékadó. Államtitkár úr úgy kezdte, hogy Magyarországon növekedtek a játékadóbevételek, ehhez képest az Andy Vajna által befizetett, befizetendő 39 milliárd helyett csak 32 lett. Ez az ellenőrzés teljes hiánya, azért, mert önbevallásra kényszerítik gyakorlatilag Andy Vajnát, és gyakorlatilag a kormányzat (Az elnök csenget.) kapitulál Andy Vajna nagysága előtt. Na, ez az, ami szégyen! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!)
