DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Sakk-matt!) Világos és egyértelmű üzenete van a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának: valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy a betelepítési diktátumról szóló népszavazás eredményében megnyilvánuló többségi akaratot az Országgyűlés beemelje Magyarország Alaptörvényébe. A jelentős társadalmi kérdésekben megnyilvánulni kívánó magyar állampolgárok, vagyis azok, akik felelősen gondolkodnak és elmentek szavazni ebben a kérdésben október 2-án, 98 százalékának, 3 millió 362 ezer embernek az állásfoglalását ugyanis erkölcsi szempontok miatt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ez pedig arra vonatkozik, hogy ők a maguk részéről nem kívánják átengedni a döntést az Európai Uniónak abban, hogy illegális bevándorlók kényszerű betelepítését Magyarország köteles legyen elfogadni. Ugyanis ők azt látják, hogy az Európai Unió az elmúlt másfél évben az általános európai identitás feladásán, mondhatnám, elárulásán túl nem szerzett érvényt a jogszabályokban lefektetett elveknek sem, amelyekre pedig előszeretettel hivatkoznak a liberális körökben, például Amnesty International, Helsinki Bizottság. Ugyanis az 1951-es, a Magyar Népköztársaság által 1989. március 14-én hatályba léptetett genfi egyezmény ma hatályos szövegének 2. cikke kimondja: „Minden menekültnek kötelességei vannak azzal az országgal szemben, ahol tartózkodik, különösképpen az, hogy magát az ország törvényeinek és szabályainak, valamint a közrend fenntartása érdekében hozott intézkedéseknek alávesse.” A 9. cikkben ezt olvashatjuk: „Az egyezmény egyetlen rendelkezése sem zárja ki, hogy valamely szerződő állam háború vagy más súlyos és kivételes körülmények között egy meghatározott személlyel kapcsolatban ideiglenesen olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket az állam biztonsága szempontjából szükségesnek tart, amíg megállapítja, hogy az adott személy ténylegesen menekült, és ügyében az intézkedések fenntartására az állam biztonsága érdekében van szükség.” 31. cikk: „A szerződő államok az országba való jogellenes belépésük vagy tartózkodásuk miatt nem sújtják büntetéssel azokat a menekülteket, akik közvetlenül olyan területről érkeztek, ahol életük vagy szabadságuk az 1. cikkben foglalt meghatározás értelmében veszélyeztetve volt, és akik engedély nélkül lépnek be területükre, illetve tartózkodnak ott, feltéve, hogy haladéktalanul jelentkeznek a hatóságoknál, és kellőképpen megindokolják jogellenes belépésüket, illetőleg jelenlétüket. A szerződő államok nem korlátozzák az ilyen menekültek mozgási szabadságát a szükséges mértéket meghaladóan, és ilyen korlátozásokat csak addig alkalmaznak, amíg jogi helyzetük az illető országban rendezést nem nyert, illetőleg más országba nem nyernek bebocsátást.” Ezek a szabályok, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Ház.
Az idézett részek világos eligazítást adnak olyan helyzetekre, amelyeknek manapság tömeges mértékben vagyunk tanúi. Tudjuk ugyanis - és itt hadd idézzem miniszterelnök-helyettes urat -, hogy a görög kultúrából, a római jogból, a germán államvezetésből és a zsidó etikából a kereszténység hozta létre azt a sajátos és megismételhetetlen civilizációt, amit ma - és ma még - Európának neveznek. Az európai civilizáció keresztény alapokon nyugvó civilizáció, ennek pedig az iszlám nem része. Mi, magyarok különösen tudjuk ezt, hiszen 300 éven át védtük tőle Európát, mi tudjuk, miről beszélünk.
Európa ma nem védekezik, nem alkalmazza a meglevő, saját maga által hozott szabályozásokat sem, hanem még hívogatja is a megszállókat, miközben az őshonos európai nemzetek népeinek integrálódását követeli a hódítók kultúrájával. Mi ez, kérem, ha nem egy perverz önfeladás, halálos bűn, több ezer éves hitünk, történelmünk és nagyjaink elárulása idegen érdekek szolgálatában? Ferenc pápa joggal kérdezte tehát májusban a Károly-díj átvételekor: „Mi történt veled, humanista Európa, az emberi jogok, a demokrácia, a szabadság szószólója? Mi történt veled, Európa, költők, filozófusok, művészek, zenészek és irodalmárok földje? Mi történt veled, Európa, népek és nemzetek anyja, nagy férfiak és nők anyja, akik meg tudták védeni testvéreik méltóságát, és képesek voltak életüket is adni érte?”
Európa azon az úton van ma, tisztelt képviselőtársaim, hogy lelkileg és szellemileg kisemmizte önmagát, amikor hagyta és hagyja eluralkodni magán a szélsőséges liberalizmust. A vezető elit és az eseményeket mozgató erők a francia „forradalomtól” kezdve az utókor elől meghamisítja, elhazudja a történelmet, elhallgatja őseit, nevetségessé teszi hitét, kultúráját, ősei büszkeségét, emberi méltóságát, és sertések elé szórja kincseit.
Azóta az igazat hamisnak, a hamisat igaznak állítja be, a jót rossznak, a rosszat jónak hirdeti. Mindezt okosan és ravaszul. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Habony Árpád!) Végül kiiktatta az immunrendszerét, ezért már fel sem ismeri a veszélyt. Arra még van ereje, hogy az egészséges önvédelemmel próbálkozókat ócsárolja, de valójában Európa szabad préda lett. Ehhez a kollektív öngyilkossági kísérlethez csatlakozik az európai baloldal, amelynek tevékeny részét képezi a magyarországi balliberális politikai elit is.
Kinek az érdeke? Az európai baloldal azt hiszi, hogy az illegális bevándorlóknak megadandó állampolgársággal növelheti a szavazóbázisát, és ezzel végleg felszámolhatja a keresztény-nemzeti meggyőződésű jobboldali erőket, csak éppen azt felejti el, hogy a muszlim bevándorlók nem a baloldalra fognak szavazni, hanem jobb esetben saját pártokat alapítanak, amelyek majd kiszorítják a baloldaliakat, a rosszabb verzió esetén be sem tartják majd a demokratikus szabályokat.
Én elhiszem, hogy az október 2-án lezajlott népszavazás a balliberális oldalnak fáj, főleg annak az eredménye. Bizonyosan az is kellemetlen, hogy Magyarországot egyre többen fogják követni Európában az önrendelkezés és a szuverenitás visszaszerzésének útján azok a nemzetek, amelyekben még ott van a vis vitalis, az életerő és az egészséges önvédelmi reflex. Az is borzasztó lehet, hogy nem fognak hozzájutni a tetteikért valahol beígért földi jutalomhoz. Mindennek a fájdalomnak azonban egyetlen oka van, amit még nem ismernek, vagy ha igen, irtóznak tőle: az pedig állítólag az etalonjuk, és amit ezért nyomatékosan ajánlok figyelmükbe, ez pedig a demokrácia.
Én úgy gondolom, hogy a balliberálisoknak és az otthon maradásra buzdítóknak idéznem kell a sajtóban általában némaságra ítélt Ferenc pápát, aki az Evangelii gaudium kezdetű, 2013 novemberében kiadott apostoli buzdításában így fogalmaz: „Minden nemzet tagjai úgy alakítják ki életük társadalmi vetületét, hogy közben felelős állampolgárokká lesznek egy nép ölén, nem pedig az uralkodó erők által sodort masszává válnak.
(17.00)
Emlékeztetünk rá, hogy hűséges állampolgárnak lenni erény, és a politikai életben való részvétel erkölcsi kötelesség.”
A szentatya 2014. november 25-én az Európai Parlamentben pedig a következőket mondta: „Az európai demokráciák, az európai népek demokráciájának életben tartása ma kihívás elé állít minket. Nem szabad engedni a multinacionális érdekeknek, amelyek meggyengítik a demokráciát, és olyan uniformizáló pénzügyi hatalmi rendszerekké alakítják át, amelyek háttérben lévő erőket szolgálnak. El kell kerülni a globalizáló eszméket, amelyek felhígítják a valóságot.”
A bevándorlással kapcsolatban a pápa már akkor hangsúlyozta, hogy olyan törvénykezésre van szükség, amely védelmezi az uniós állampolgárok jogait. Ha az egyes érdekek által mozgatott politika érvényesül, akkor csak súlyosbítjuk a helyzetet; az okokat és nem a tüneteket kell kezelni.
Tisztelt Ház! A magyar szavazók tehát világosan látják, hogy a szocialistákra a nemzet és az ország védelmében nem számíthatnak. Megjegyzem, másban sem nagyon. A többi ellenzéki párt pedig vagy kétszínű politikát folytat, vagy teljes belső fejetlenség jellemzi őket, vagy komolytalanok és kormányzásra alkalmatlanok. Éppen ezért azok, akik hajlandók voltak elmondani a véleményüket a sorsdöntő kérdésben október 2-án, kivívták maguknak a jogot ahhoz, hogy a véleményüket közjogi vonatkozásban is érvényesítsük. Ezt szolgálja és ezért szükséges az Alaptörvény elénk terjesztett módosítása.
A népszavazás kérdése így kezdődött: akarja-e. Aki nem szavazott, nyilván nem akarja, különben elment volna és igennel szavaz, vagyis ők is a nem pártján voltak. Az igen szavazatok aránya pedig elenyésző volt. Így aztán a népszavazás eredményének törvénybe iktatása valóban méltó és igazságos, szolgálja a magyar szuverenitást, szolgálja az önrendelkezési jogunkat, és ezzel erősítjük Európa egységét is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
