FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt képviselőtársaim, csak néhány reakciót szeretnék megosztani önökkel. Ismételten halljuk az általános vitában elhangzottakat, ugyanott tartunk, mint két héttel ezelőtt. Ezt megértem, én is voltam meg voltunk ellenzéki képviselők, tudjuk, hogy kinek mi a feladata ebben az esetben, tehát ha mást nem tudunk, akkor ismételjük önmagunkat; én is most ezt teszem.
De azt azért engedjék meg, hogy Sallai R. Benedeknek az „ellopott”, „elcsalt” jelzőit visszautasítsam, mert ha ezt elfogadjuk, akkor gyakorlatilag a Magyarországon most, az elmúlt időszakban akár bérleti jogviszonyt, akár földtulajdont szerzett gazdákat ugyanígy csalóknak vagy netalántán bűnözőknek lehetne tartani e logika szerint.
Úgy gondolom, hogy ezt végig kellene gondolni, és talán nem lenne szabad ilyen módon nyilatkozni a mai földműves gazdákról, akik azért jelentős részben, mondhatnám azt, majdnem kivétel nélkül mind azon vannak, hogy ezeket a földterületeket a legjobb tudásuk szerint próbálják művelni és a gazdálkodást folytatni, még akkor is, ha találunk egy-két kivételt, ami pedig minden rendszerben benne van, benne volt a korábbiban, benne van most is és benne lesz még az elkövetkezendő időszakban. Mindig lesz egy-két ügyeskedő ember, aki megpróbálja a törvényeket kijátszani, de ezek már jóval kevesebben vannak, mint eddig bármikor, ami az agrárágazatban felvetődött.
És még egy gondolat ezzel a vidékfejlesztéssel, illetve az államadósság csökkentésével kapcsolatban. Azért azt ne felejtsük már el, Magyarországnak van egy költségvetése, a költségvetésben van egy fejezet, ami az agrártámogatásokról szól - azt hiszem, a 12. fejezet szól az agráriumról, az FM fejezete, ha jól emlékszem, régebben legalábbis az a fejezet volt -, tehát abban azért van egy nemzeti támogatási oldal, és hogyha most a nemzeti támogatási oldalt megnézzük, ezek nagyságrendileg jóval nagyobbak, és minden évben egyre nagyobbak, mint az elmúlt években. Az számomra mint gazdálkodó ember számára, és egy költségvetést nézve, hogy abból a megtakarításból mit adunk az adósságtörlesztésbe, mit hagyunk bent magunknak a folyamatos munkára, az egy teljesen más történet.
Meggyőződésem szerint, igen, ezt politikailag sokszor elmondták, hogy gyakorlatilag a vidéket lerabolják, leraboljuk, mások is, mi is, mindenki. Erről szó sincs. Azt hiszem, hogy a vidékfejlesztési politika, pont, amikor a költségvetést nézzük, vagyis az európai uniós forrásokat, azok jelentős részben mind vidékre kerülnek, és vidéki fejlesztéseket fognak gyakorlatilag támogatni. Az, hogy most ezek az összegek átkerülnek az államadósság csökkentésére, az annyit is jelent, hogy az állami gazdálkodás, a költségvetési gazdálkodás egy könnyebb helyzetbe kerül, és netalántán eljuthatunk oda, hogy a 2017-es költségvetésben lehet egy bizonyos mértékben nagyobb nemzeti támogatást adni az európai uniós támogatásokkal együtt, amennyiben erre lehetőség van, és én miért ne tartanám ezt lehetőségnek? Tehát ilyen szempontból én nem mernék ilyen határozottan ilyen vidékellenes hangulatot kelteni, mert ez nem vidékellenes hangulat.
Itt az igazi vidékellenes hangulat akkor volt, amikor a kárpótlás során azok a földterületek bizony elég kétes módon kerültek szanaszéjjel a világban, és nem mindig azokhoz, akik földművesként gazdálkodnak. Most pedig nyugodtan elmondhatjuk, hogy 99,99 százalékban ezek a földek a földművesekhez kerültek, a gazdákhoz kerültek, ahhoz a százegynéhányezer gazdához, akit földművesként tartunk nyilván, azok szerezték meg ezt a földtulajdont. Én nem hiszem, hogy ezeket az embereket, még egyszer mondom, tisztelt képviselőtársam, csalóknak, netalántán szélhámosoknak kéne nevezni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
