MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Hát, nyilvánvalóan nem fog az államtitkár úr meglepődni azon, amiket mondunk, de kénytelen végighallgatni újra ezeket az érveket. Van egy kis halvány reménysugár még bennem - lehet, hogy feleslegesen -, hogy esetleg gombot nyom az államtitkár úr, és kivételesen férfiként viselkedve részt vesz a vitában, és elmondja azokat az érveket, amelyek az ön véleménye szerint megalapozták ezt a törvénytervezetet, és jót tennének a magyar gazdáknak azzal, hogyha ezt itt az Országgyűlés elfogadná.
Sajnos, ilyen érvei viszont nincsenek, és ezt nemcsak abból gondolom, hogy eddig ilyeneket nem villantott, hanem abból is, mert ép ésszel felfoghatatlan, hogy hogyan lehetne azt védeni, hogy valakik, mondjuk, 1500 hektárt több mint 2 milliárd forintért tudnak venni az állami, közös vagyonból. Ez megmagyarázhatatlan! Melyik léptékkel számítanak ők kis, helyben élő családi gazdálkodóknak? És nem is egy ilyen eset van, csak Fejér megyéből van kettő ilyen brutális méretekkel, de jó néhány 500 hektár feletti is van.
Vagy milyen ésszel lehet azt megmagyarázni, hogy kiállnak, és azt mondják, hogy megvédik a magyar földet a külföldiektől, és akkor nézzük Claes-senséket Somogyból, akik 917 hektárt tudnak vásárolni 1 milliárd forintért. Ők nem elég külföldiek? Vagy mennyire kell még valakinek külföldinek lennie? Nemhogy a magyar földet nem tudták megvédeni tőlük, de még az állami földeket sem voltak képesek. Fontosabb volt önöknek kiszolgálni a saját haverjaikat, még olyan áron is, hogy a föld egy jelentős része egyébként külföldiekhez került.
Az egész történet már a kezdetektől bűzlött, amikor kiálltak, és tavaly nyáron a Magoszra és az agrárkamarára hivatkozva elkezdték pedzegetni, hogy lehet, hogy ezeket az állami földeket el kellene adni. Sem a gazdatársadalomnak, sem az az ellenzéknek nem számít egyik fentebb említett szervezet sem olyan horderejűnek, hogy el kellene fogadni az ő véleményüket. Az agrárkamarai választásokon, ha jól emlékszem, az országos átlag a 7 százalékot sem értek el, akik részt vettek és szavaztak ezekre a tisztségviselőkre, ráadásul szinte minden megyében kivétel nélkül fideszes politikusok, de legalábbis önökhöz jól köthető emberek azok, akik betöltik ezeket a posztokat. A Magosz pedig most már lassan tíz éve nem tölti be azt a szerepet, amiért egyébként létrejött, és amiért a kezdetekkor még mi is becsültük, a vezetői itt ülnek önök között, és elárulták a vidéki érdekeket, elárulták a vidéki embereket. Ha a Magosz úgy működne, ahogy kellene, és ahogy elindult, akkor már régen traktorokkal kellett volna megtölteni a Kossuth teret, amilyen intézkedéseket önök folyamatosan hoznak a magyar vidékkel szemben.
Ha mást nem említek meg, akkor azt például, hogy egy olyan földművelésügyi minisztere van az országnak, hogy miközben 270 milliárd forintot elvon a kormány a magyar vidéktől, nem az, hogy nem áll fel, nem lázad fel ezen döntés ellen, hanem gyakorlatilag a nevét adja hozzá, és kiáll ezért.
Mutassanak nekem még egy olyan országot Európában, ahol ha elvesznek az adott miniszter területétől 270 milliárd forintot, akkor ő nem emeli fel a szavát - ezért nem kell földművelésügyi miniszter, teljesen felesleges -, hiszen másképp nem lehet értelmezni azt, hogy a vidék földjeit privatizálják, ami, ahogy megbeszéltük már, eredendően egy bűnös gondolat volt, az abból befolyó összeget pedig nem a vidék fejlesztésére fordítják. Mindez persze egy másik történet, hogy a kétharmados sarkalatosság kijátszásával teszik, arra még később mindenképpen ki kell térni.
Azt illetően pedig, hogy ez lett volna a magyar társadalom érdeke: a közvéleménykutatások szerint mindhárom frakció, elnézést az LMP-től, az ő számaikat nem ismerem, de a Fidesz-, az MSZP- és a Jobbik- szavazók körében vastagon 80 százalék felett van azok aránya, akik a földprivatizációt elítélték és bűnös dolognak tartják. Innentől kezdve a magyar emberekre sem hivatkozhatnak. Az pedig szintén nem érv, hogy a gazdák akarták a földprivatizációt, melyik érintett társadalmi réteg ne akarná azt, hogy a saját termelőeszközéhez hozzájuthasson, hogy megpróbálhasson előrébb jutni, hogy egy-két hektárt tudjon vásárolni? Természetes reakció, ha felhívott egy gazdálkodó engem is a privatizáció előtt, hogy mit tanácsolok neki, én is azt mondtam, hogy számolja ki, vesse össze a saját lehetőségeivel, és hogyha úgy gondolja, akkor persze, vágjon bele. Nem ők a bűnösök azért, mert termőföldet akarnak vásárolni, egész egyszerűen a kormányzatnak volt a felelőtlensége, történelmi bűne, hogy ezt a kevés, még állami földterületet is képes volt privatizálni.
Nem tudom, hogy hogyan lesz ezek után bármire földterület, amire korábban ígérték. Hogy lesz demográfiai célprogram? Hogy lesz szociális földprogram? Hogy lesz az önkormányzatok számára földterület arra, hogy megvalósítsák a közcélt, amit állítólag önök folyton támogatnának? Ehhez képest - ahogy már mondtam az államtitkár úrnak - ott tartunk, hogy fideszes polgármesterek, önkormányzatok keresnek meg ellenzéki képviselőket, hogy próbáljuk már önöket józan észre bírni, maradjon már meg ez a terület az állam számára, hogy aztán ha indokolt, és valóban közcélt szolgál, akkor az önkormányzatok rendelkezésére lehessen ezt bocsátani.
Nem értjük azt sem, hogy mivel magyarázzák azt, hogy még két évvel ezelőtt az államtitkár úr is, a miniszter úr is azt mondta, hogy a hosszú távú bérlet a legtökéletesebb módja annak, hogy az állami földeket megfelelően a magyar gazdák számára és az ő gyarapodásukra tudjuk használni, ehhez képest jött egy varázsütés, és tavaly nyártól meg hirtelen a privatizáció lett a legjobb megoldás.
Mi történt az alatt az egy hónap alatt, mi játszódott le? Erre is nagyon kíváncsiak lennénk. Mert ha nem válaszol rá most sem, államtitkár úr, akkor egyetlenegy okot tudok felfedezni: önök a bérleti rendszerrel alapozták meg azt, hogy a vásárlók minimum irányítottak legyenek, hogy ki az, aki egyáltalán érdemben részt tud venni a földprivatizációban.
Tudom, az államtitkár úr azt fogja mondani, hogy elővásárlási jogot nem generált a bérlet. Hát, még az kellett volna csak! Tudjuk, hogy nem generált elővásárlási jogot, de ki az az őrült, már bocsánat, aki gazdálkodni szeretne, és úgy fog földterületet vásárolni, hogy 20 évre még más ott a bérlő?! Tehát ilyen módon irányították már eleve a bérlettel azt, hogy kik tudják vagy kik akarják majd jórészt ezeket a földterületeket megvásárolni. A bérletet meg, tudjuk, hogy osztották ki: gyakorlatilag szubjektív elemekkel teletűzdelt pályázati rendszer volt, amit nemcsak mi mondunk, hanem több állami szerv, többek között a Kehi is kimondta ezeket.
Strómanrendszer - sokat beszélgettünk erről is. Amíg önök nem hajlandóak az ügyben tenni, hogy a strómanokat kiszűrjük Magyarországon, addig nem lehet tisztességesen földprivatizációt végrehajtani, sőt, semmilyen hasonló cselekedetet.
(18.50)
Azt nekem nem tudja senki megmagyarázni, hogy egy minimálbérre bejelentett traktoros hogy tud 200 hektár termőföldet Magyarországon vásárolni. Minden tiszteletem, ha ennyit félre tudott tenni, de azért ismerjük a magyar közállapotokat, nem erről van szó; és ennek a traktorosnak aztán van egy másik hasonló bérszínvonalból élő kollégája, meg van ennek a kft.-tulajdonosnak egy ügyvédje is, meg van családja, és szépen össze is raktuk azt az ezer hektár állami földet, amit így játszottak ki a saját haverjaiknak.
Ezek voltak a legfontosabb érvek, amelyeket elmondtunk, és amelyekre sajnos a mai napig nem kaptunk választ, és tényleg biztatom államtitkár urat, hogy ne megint a zárszóban okoskodjon, mert arra nem tudunk reagálni, és ön ezzel rendszeresen visszaél. (Dr. Bitay Márton Örs: Nincs is már idő! Mit akarsz? - Közbeszólás az MSZP soraiból: De van!) Engedje meg, államtitkár úr, lesz itt még három vita, amikor érdemben tudok reagálni, ha esetleg valami még nem férne bele a szűkös időkeretembe.
Tehát az önkormányzatok, a magyar gazdák, a magyar emberek, minden tulajdonos nevében azt mondom, hogy állítsák le ezt az őrületet, csináljuk vissza, amíg még nem késő, és kerüljenek vissza ezek a területek magyar nemzeti tulajdonba, azért, hogy azokat a célokat meg tudjuk valósítani, amit egyébként 2010-ben még önök is magukénak vallottak, csak aztán valami történt. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
