MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár úr, azért itt elég komoly kijelentések hangoztak el, például hogy tisztességesen művelik a termőterületet azok, akik megvásárolták az államtól. Azért szeretném látni azt a rendszert, ahol ezt ellenőrzik. S tényleg az lesz a végkifejlet, hogy ezek az emberek, mondjuk, Mészáros Lőrincék 1500 hektárt így családostul megművelnek. Mert ha valóban azok kapták volna a legzsírosabb földterületeket, akiket megneveztek, azaz a helyben élő családi gazdálkodók, akkor talán nem lenne ekkora vita közöttünk.
Igen, az ellenzék pedig az Alkotmánybírósághoz fordult azért, hogy megakadályozza a földprivatizációt, és még véletlenül sem azért, hogy itt a külföldiek termőföldet tudjanak venni. Ezt azóta már többször is megbeszéltük államtitkár úrral. S igen, most is az Alkotmánybírósághoz fogunk menni, ha ezt a befolyt összeget olyan célokra akarják majd elkölteni, amit a sarkalatosság nem tenne lehetővé a parlament kétharmados döntése nélkül.
Tegyünk feljelentéseket - ez a kedvencem, minden korrupciógyanús ügyben is rendre ezt mondják el. Államtitkár úrnak nagyon szívesen átküldöm azokat a feljelentéseket, amelyeket megtettem. Az ügyészségtől egy rövid válasz érkezik, aminek gyakorlatilag két lényegi mondanivalója van: nincs rá embere és nem ért hozzá. Semmilyen módon nem adtak lehetőséget arra, hogy a strómanrendszer kiszűrhető legyen, s nemcsak számunkra nem adtak erre lehetőséget, hanem a hatóságok számára se. Épp ezért nyújtottam be két héttel ezelőtt azt a határozati javaslatot, amely lehetőséget teremtett volna legalább öt törvény módosításával, hogy hatékonyan lépjünk föl a strómanrendszer ellen.
Ha ezt megtette volna az Országgyűlés, és nem söprik le vita nélkül a bizottsági ülésen, akkor minden bizonnyal nem itt tartanánk. S egy ilyen rendszer felépítése után már a földprivatizáció is lezajlódhatott volna úgy, hogy talán több tisztességes elemet tartalmaz.
Tényleg szinte semmire sem kaptunk érdemi választ. Én nagy tisztelője vagyok a hölgyeknek, és örülök, ha minél többen vesznek részt például az agráriumban is, de azért az mégiscsak feltűnő, hogy mondjuk, a földvásárlóknak több mint a fele volt hölgy, míg a földműveseknél ez az arány 10 százalék körül mozog. Ezek azért mindenképpen érdekes adatok. Tényleg örülök, ha arról van szó, hogy megjött a hölgyek kedve a földvásárláshoz, és majd ők gazdálkodni fognak, de félek, hogy itt egészen más van a háttérben, államtitkár úr.
Ha annyira jó ez a rendszer, ahogy azt ön állítja, és ahogy fényezik ezekben az előttünk fekvő javaslatokban, akkor miért nem volt ez annyira vállalható, hogy már 2010-ben vagy 2014-ben a választások előtt szépen beírták volna a programba, erről beszéltek volna. Nagy csönd volt erről, államtitkár úr. Arról beszéltek, hogy a régi bérlőkkel, akik néha valóban vállalhatatlan, sőt, elég gyakran vállalhatatlan körülmények között bérelték az állami földterületet, annyira pozitívan voltak jutalmazva ezekkel a földterületekkel, hogy ezt megszüntetik, és egy új rendszert hoznak létre. Erről beszéltek, ebben még partnerek is voltunk, egy szava nem lehet ezzel kapcsolatban.
(19.30)
Nem kaptunk arra érdemi választ, hogy az erdők mikor kerülnek sorra. (Dr. Bitay Márton Örs: Nem is kérdeztétek.) Itt most már bő másfél éve szintén felröppentek hírek, és nem kaptunk kielégítő választ arra vonatkozóan, hogy igazak-e azok a pletykák, hogy privatizálni fogják kezdetben az erdészeteket és aztán később talán majd magát az erdőt is.
Miért nem kötötték foglalkoztatáshoz az eladott állami földterületeket? Az egy kiváló mérőszáma lett volna annak, hogy valóban a helyi érdekeknek megfelelően, valóban a közjó szempontjai alapján adták el ezeket a földeket, és olyan vásárlók szerezték meg, akik ezt figyelembe veszik. Mi lesz a bérlők ellenőrzésével? Erről sem mondott még soha semmit államtitkár úr.
Folynak tovább ezek az ellenőrzések? Nagyon sok mindenben kamuztak azokban a pályázatokban, amik alapján aztán megnyerték ezeket az állami földeket. Fogják ezeket a továbbiakban is ellenőrizni? Az állattartást fogják ellenőrizni? Azokat a feltételeket, amit elvártak, és amelyek alapján magas pontokat kaptak és megnyerték ezeket a földterületeket? Vagy most már nem lesz fontos? Erre is szívesen várnánk választ, mert ez is sok mindent megmagyarázhat.
És ha már kitértünk arra, hogy kis és nagy, és hogy nem lehet megmondani, hogy ez mit jelent, hát ne ilyen szakmai szempontokat hozzon, államtitkár úr! Azt hiszem, hogy mi, akik ebben a témában megszólalunk, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy nem mindegy, milyen ágazatról beszélünk, és ott hány hektár számít kicsinek vagy nagynak. De az a helyzet, hogy az semmilyen ágazatban, semmilyen körülmények között nem számíthat kicsinek, hogy valakinek 1500 hektárt adnak a meglévő mellé még pluszban az állami földterületekből.
Tudom, persze, nem egy személynek, hanem a családnak, de ez mégiscsak elképesztő! És semmilyen számítás szerint nem mondhatja erre államtitkár úr azt, hogy ez a kicsi és közepes családi gazdaságok megsegítéséről szólna. Vagy mégis, milyen lépték vagy milyen aranykorona lehet ott, vagy mit termeszthetnek, ami indokolja azt, hogy egy családnak odaadjanak 1500 hektárt 2 milliárd forint értékben? Egyáltalán, aki 2 milliárd forintot tud költeni állami földre, az mitől minősülne, milyen szempontrendszer szerint minősülne családi gazdaságnak, pláne kicsinek vagy közepesnek? Sajnos, ezekre semmilyen választ nem adott, folyamatosan csak a szokásos kormányzati kommunikációt tolja itt nekünk államtitkár úr. A statisztikákkal nagyon jól bánik, de itt arra szeretném kérni, hogy hagyjuk már ezeket a fél, egy-két-három hektáros, diribdarab földeket. Senki nem szólt volna önökre, ha három hektár alatt azt mondják, hogy az állam nem tart meg földtulajdont, és ezt, mondjuk, privatizálja!
A probléma a zsíros, nagy darab, egybefüggő földterületekkel van, amelyek ráadásul, a hazug kommunikációval ellentétben javarészt sosem voltak egyébként, mondjuk, kisgazdaságok tulajdonában. Tehát ez nem, mondjuk, az államosítások idején keletkezett nagybirtok, hanem jóval korábban, és komoly közcélokat szolgáltak ezek a birtokok. A régi hercegi, főúri birtokok méretéhez képest is most már egy jelentős számú újgazdag, kormányközeli kör alakult ki, akik hasonló birtokmérettel rendelkeznek. A nagy különbség az, hogy ők semmilyen közjót nem látnak el, semmilyen közjó funkciót nem látunk ezen úriemberek részéről, hacsak nem a sportbeli gyanús támogatásokat vesszük annak, de azt meg úgyis dotálja az állam a másik oldalról, nem is kevéssé.
Nem értem, miért pont az állami területekkel kellett kialakítani ezt a hűbéresi rendszert. Egyik felszólalásában azt mondja államtitkár úr, hogy az ellenzék miért ugrál, mert ez az állami földterület, amit privatizáltak, talán 2-3 százaléka az összes földvagyonnak, másik felszólalásában pedig elmondja, hogy ez micsoda óriási segítség volt a magyar gazdálkodóknak, a magyar vidéknek. Most már jó lenne eldönteni. Egyszer, ha úgy tartja a kedve, és a mondanivalóját úgy kívánja aláhúzni, akkor ezt bagatellizálja, és azt mondja, hogy egy minimális területről van szó, ha pedig úgy tartja jónak, akkor felnagyítja, és azt mondja, hogy most aztán megmentettük a magyar gazdatársadalmat, és mostantól majd minden kihívásnak képes lesz ellenállni.
Nem, államtitkár úr! Ez a földterület ahhoz biztosan kevés, hogy érdemben, az egész országra vetítve, mondjuk, ha a GDP-t tekintjük mérőszámnak, érdemi változást hozzon, és a mezőgazdaság helyzetét ilyen szempontból jelentősen javítsa. Ahhoz viszont nagyon is sok volt, hogy sok ezer tisztességes vidéki munkahelyet tudtunk volna ennek alapján és erre építkezve létrehozni. Jó néhány minőségi önkormányzati projekt van, ami bebizonyította azt, hogy néhány hektáron is hány munkahelyet tudnak létrehozni, és így helyben maradásra bírni az ott élőket, könnyebb életet biztosítani az ottani családok számára. Erre kellett volna ezt a földterületet felhasználni, és nem a Csákvári Mezőgazdasági Zrt.-nek, Mészáros Lőrincnek meg Claessenséknek odaadni, akárhány kilós bikát is lőhet majd ezért államtitkár úr. Vagy nem tudom, mi alapján döntötték el, hogy ő kaphat ilyen földterületet vagy nem kaphat; ezt bizonyára ön jobban tudja. De higgye el, hogy a vidéki Magyarországnak ez nem lesz segítség attól, hogy önnek lesz hol vadásznia! Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)
