DR. CSÚCS LÁSZLÓNÉ
DR. CSÚCS LÁSZLÓNÉ
DR. CSÚCS LÁSZLÓNÉ nemzetiségi szószóló: Czuję się niezwykle zaszczycona, że jako parlamentarny rzecznik narodowosci polskiej na Węgrzech mogę zwrócić się dzisiaj do Pań i Panów Posłów w tak wyjątkowej chwili., w 60-tą rocznicę Rewolucji Węgierskiej 56 roku, którą, dzięki inicjatywie marszałków naszych parlamentów, László Kövéra i Marka Kuchcińskiego, świętujemy w Roku Solidarności Polsko-Węgierskiej.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Megtiszteltetés számomra, hogy mint lengyel nemzetiségi szószóló szólhatok ma önökhöz az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából, amely évfordulót Kövér László házelnök úr és Marek Kuchciński szejmelnök úr kezdeményezésére a magyar-lengyel szolidaritás évében ünneplünk.
Felemelő pillanat volt, amikor februárban mind a lengyel szejm, mind a magyar parlament egyhangúlag megszavazta, hogy 2016 a szolidaritás éve legyen. Ezzel a döntéssel fejet hajtunk a poznańi június és a magyar október hősei előtt.
1956-ban a poznańi és budapesti utcákon elindult országaink hosszadalmas visszatérése a demokratikus Európába. ’56 a két nép szabadság és függetlenség utáni vágyát szimbolizálja, ami ismét jelentőséget kaphat azzal, hogy újólag megerősíti a két nemzet együvé tartozását és közös érdekeit.
Ma mindkét ország arra törekszik, hogy a megszerzett szabadsággal és egyenlőséggel a megfelelő helyet foglalja el Európa népei között. A magyar-lengyel szolidaritás éve a szabadságról és népeink összefogásáról szól. Azokról a tiszta, vitathatatlan értékekről szól, amelyekért készek vagyunk a legnagyobb árat fizetni.
A szabadság, a barátság, a szolidaritás kulcsszavak a magyar-lengyel kapcsolatokban. Tudnunk kell, hogy mindez közös érdekünk, amely kötelez minket a kölcsönös tiszteletre és arra, hogy okosan ápoljuk azt, és átadjuk az utánunk következő nemzedékeknek.
Az összefogás eredményeként számos közös eseménynek és rendezvénynek lehettünk részesei és tanúi, amelyek a lengyelek és magyarok között meglévő szilárd alapokat tovább erősítették. Lehetőséget teremtettek arra, hogy a két nép megmutassa szellemi értékeit és kultúrájának egyedi, mások által megismételhetetlen sajátosságait.
A szolidaritás évében került megrendezésre a katolikus ifjúsági világtalálkozó, ahol több ezer magyar fiatal elmélyültebb kapcsolatba kerülhetett a fogadó ország, Lengyelország kultúrájával, lelkiségével, szokásaival. A krakkói világtalálkozón az ifjúság bátor és felelős szerepvállalásában bebizonyosodott, hogy Lengyelország a világra nyitott, befogadó társadalom.
(14.00)
A krynicai nemzetközi gazdasági fórumon, ahol Magyarország volt a díszvendég, a partnerség és a szolidaritás, az identitás és az integráció alapvető kérdésként merült fel Közép-Kelet-Európa vonatkozásában.
Tanúja lehettem Kövér László házelnök úr lengyelországi látogatásának, és szívemből szólóan fogalmazott Przemyślben, amikor azt mondta: „A magyar huszár és a lengyel ulánus szobra a magyar-lengyel sorsközösség tudatának, fegyverbarátságnak, szolidaritásnak kíván emléket állítani. Méltón ünnepelte a két nemzet a magyar forradalom 60. évfordulóját, a füttyögőkkel ne foglalkozzunk.”
Az ünnepségsorozaton részt vettek a népes lengyel küldöttségek, számos lengyel civil szervezet, a Magyarországon élő lengyelek és szervezeteik és sok-sok honfitársam is. A közös ünneplés, a közös múlt megelevenítése is az összetartozást, a sorsközösséget, a szolidaritást jelképezte.
Összegzésként elmondhatom, hogy minden ember, fiatal, idős, politikai hovatartozástól függetlenül megtapasztalhatta az összefogás, a barátság lelkesítő és felemelő érzését. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mind a két házelnök úrnak, a Magyar Országgyűlés és a lengyel szejm képviselőinek, hogy a magyar-lengyel szolidaritás évével adózhatunk hőseink emlékének. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
