MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Holnap lesz 24 éve, hogy elterelték a Dunát, illetve a ’97-es hágai ítéletnek is nemrégiben volt az évfordulója. Mindkettő egy elég szomorú évforduló.
A magyar politikai elit teljes asszisztálása mellett történt meg a Duna elterelése. Itt a parlamentben még az elterelés előtti ülésen is olyan hangok hallatszottak, mind ellenzéki, mind kormányoldalról, hogy - akkor még - Csehszlovákia nem fogja meglépni a C-variánst, meg lehet nyugodni, nincs itt semmi probléma. Eközben a túloldalon már gőzerővel mentek a gépek, és teljesen egyértelmű volt, hogy északi szomszédunk meg fogja lépni, amit meglépett.
Az egy külön kérdéskör, hogy hazánknak bele kellett-e menni a korábbi projektbe, el kellett-e indítani ezt a beruházást, de abban egészen biztosak vagyunk, és a Jobbiknak ez a határozott álláspontja, hogy 95 százalékos készenlétben leállítani már vétek volt. A modern kori Magyarország legnagyobb vétke. Ezzel a beruházással ennek folytán mindenki jól járt: jól járt északi szomszédunk, jól jártak az osztrákok, jól jártak azok a liberálisok, akik ezáltal politikai tőkét kovácsoltak maguknak. Tehát szinte mindenki - leszámítva a magyar embereket.
A magyar embereknek maradt egy komoly adósság, Ausztria még a műszaki berendezésekhez is hozzájutott, északi szomszédunk pedig köszöni, jól van, már évekkel ezelőtt bejelentette, hogy számára megtérült a beruházás. Pedig ott is voltak olyan kormányok, amelyek liberalizálták ezt a területet, de később aztán sikerült rendezni a kérdéskört.
A szigetközi emberek, akiket a legsúlyosabban érint ez a probléma, azóta, 24 éve várják ennek a tartós, minőségi és fenntartható megoldását. Azok az agyszülemények, amelyek kezdeti lépésként megfogalmazódtak, teljesen alkalmatlanok voltak arra, hogy érdemben javítsanak a helyzeten, a következő évtizedek pedig gyakorlatilag a semmittevésről szóltak. Az a két projekt, ami az elmúlt időszakban zárult le európai uniós forrásokból, két 6 milliárdos történetről van szó, némileg javított a helyzeten, de egyáltalán nem állították helyre a korábbi állapotot.
A hágai ítélet, mindannyian tudjuk, egy eléggé gumiítéletként híresült el, hiszen mindkét fél azt domborította ki belőle, ami számára előnyös. Ezzel eddig nem is lenne probléma, ha a szlovákok a mai napig tartanák magukat az ítélethez, és mondjuk, a víz felét legalább eljuttatnák hozzánk. Ehhez képest 20 százalék körüli mennyiségről van szó jelenleg.
Ami miatt szót kértem ebben a kérdésben, túl azon az apropón, hogy évfordulója van, az az, hogy egyes sajtóhírek szerint északi szomszédunkkal megkezdődtek valamiféle zártkörű, nem hivatalos tárgyalások a magyar kormány részéről. Ezt komoly aggodalommal figyeljük, hiszen abból még sok jó nem származott, ha önök titkolóztak, és a magyar emberek, az ellenzék háta mögött igyekeztek valamivel kapcsolatban dűlőre jutni. Arra biztatom önöket, hogy próbálják meg elérni azt, hogy a vízhozam legalább felét a magyar fél megkapja. Próbálják elérni azt, hogy a Szigetközben helyre tudjon állni a minőségi turizmus, mezőgazdaság, illetve a természetvédelem szempontjai érvényesüljenek végre.
Egészen elképesztő állapotok voltak, és a műszaki szakemberek leleményességén és folyamatos jelenlétén múlik csak az, hogy jelen állapotában még azért fenntartható a Szigetköz, ami, ahogy mondtam, messze nem elegendő. Ennél sokkal többre van szükség. És a műszaki szakemberek és a természetvédők joggal várják el a mindenkori kormányoktól, hogy a jelenleginél sokkal több segítséget kapjanak. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy a Szigetköz, a Kisalföld és az ország más részei is összefogva egy népi kezdeményezést indítottak útjára itt, az előző ciklus derekán, így bekerült a téma az Országgyűlésbe is.
Akkor még hátrányos helyzetben volt a terület, hiszen Illés államtitkár úr képviselte a kormány oldaláról, ami, hát nem kell hangsúlyoznom, akkor többen részt vettünk ezen a vitán, eléggé viccesre sikeredett, ha egyáltalán ebben a komoly témában szabad ilyet mondanom. Hiszen az államtitkár úr volt gyakorlatilag az egész világgal szemben, hiszen a parlamenti patkó bal oldalától a jobb széléig mindenki abban volt, legalábbis a szavak szintjén érdekelt, hogy érdemi előrelépés történjen, de Illés államtitkár úr folyamatosan azt tudta csak a fejünkhöz vágni, hogy értsük meg, van víz, nincs víz, van víz, nincs víz. Ennél tovább nem nagyon tudtunk menni.
Most, hogy őt eltakarították a kormányból, nem látom annak tovább hátrányát, illetve nem látom tovább ellenszerét, hogy érdemi lépések történjenek. A szigetközi emberek ezt várják el önöktől, ezt is ígérték meg. Cselekedjenek! Itt az évforduló, ez egy jó apropó, és reméljük, hogy jövőre már nem kell ugyanebben a témában felszólalnunk. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
