ALEXOV LYUBOMIR
ALEXOV LYUBOMIR
ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr, és elnézést kérek. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A T/12233., az általános közigazgatási rendtartásról és a T/12234., a közigazgatási perrendtartásról szóló törvényjavaslatok, napirendi pontok kapcsán a nemzetiségi jogokat érintő rendelkezésekről kívánok szót ejteni.
A közigazgatósági hatósági eljárást jelenleg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályozza. Nemzetiségi szempontból az adott jogszabály esetében kiemelt rendelkezés a törvény nyelvhasználatra vonatkozó 9. § (1)-(4) bekezdése, amely szerint Magyarországon a közigazgatósági hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. Ez azonban nem akadálya a konzuli tisztviselő és a külpolitikáért felelős miniszter eljárása, valamint nemzetközi jogsegély során más nyelv használatának. A települési, területi és országos nemzetiségi önkormányzat testülete határozatokban meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos nyelvét. A nemzetiségi szervezet nevében eljáró személy, valamint az a természetes személy, aki a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a közigazgatási hatóságnál használhatja az adott nemzetiség nyelvét. A nemzetiség nyelvén benyújtott kérelem tárgyában hozott magyar nyelvű döntést az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre is le kell fordítani.
Annál a közigazgatási hatóságnál, amelynek a (2) bekezdés szerint a közigazgatási eljárás hivatalos nyelve nem csak a magyar, a magyar nyelvet használó ügyfeleket és az eljárás egyéb résztvevőit is megilletik a nemzetiségek számára biztosított jogok.
A Ket. szerinti nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezéseket a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 5. §-a is kezeli. A nemzetiségek jogai gyakorlását érintő T/12233., az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény 20. § (2), (3) bekezdései tartalmaznak a nemzetiségek nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezéseket. A települési és területi, országos nemzetiségi önkormányzat testülete határozatában meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos nyelvét. A nemzetiségi civil szervezet nevében eljáró személy, valamint az a természetes személy, aki a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a hatóságnál használhatja nemzetiségi nyelvét. A nemzetiségek nyelvén benyújtott kérelem tárgyában hozott magyar nyelvű döntést a hatóság az ügyfél kérelmére lefordítja. A törvényjavaslatban foglalt fenti rendelkezések a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 5. §-a bekezdésében az anyanyelvhasználatra vonatkozó előírásaival összhangban vannak.
A nemzetiségekhez tartozók számára az anyanyelvhasználat a hatályos jogszabályok által és a napirendi pont tárgyát képező törvényjavaslat által is biztosított. Ennek ellenére a mindennapi ügyintézés során a nemzetiséghez tartozók a szükséges feltételek hiányában nem vagy csak igen csekély mértékben tudnak élni a számunkra biztosított nyelvi jogokkal. Az anyanyelv a nemzetiségi hovatartozás legfőbb ismertetőjegye, az identitás, az önazonosság alapvető eleme. Az Alaptörvény és számos jogszabályi rendelkezés biztosítja, hogy a nemzetiséghez tartozók anyanyelvüket használhassák hivatalos ügyeik intézése során. A tapasztalat ezzel szemben azt mutatja, hogy az állami szervek, bíróságok és helyi önkormányzatok a nemzetiségi nyelvű kommunikációra nincsenek felkészülve. Ennek jövőbeni változtatásán munkálkodni kell. A nemzetiségi nyelvhasználat jogalapjának deklarálása szükséges, de nem elégséges. Az állami, igazságszolgáltatási, önkormányzati és egyéb hatóságok esetében a nemzetiségi nyelvhasználat fogadására és ügyintézésben való alkalmazására való képességet is meg kell teremteni.
A Magyarországon élő nemzetiségek nyelvhasználati jogainak érvényesülését szolgáló kisebbségi nyelvek európai chartájához hazánk az elsők között csatlakozott. A charta ratifikálásával csak a német, horvát, román, szerb, szlovén és szlovák nemzetiséghez tartozók nyelvével kapcsolatban van vállalt kötelezettsége Magyarországnak, ugyanakkor az ország területén kis létszámban élő nemzetiségek, mint a bolgárok, görögök, lengyelek, örmények, ruszinok, ukránok, valamint a romák esetében a nyelvi jogok a nemzetiségek jogairól szóló törvény alapján garantáltak.
A charta egyik alapelve, hogy a nemzetiségi nyelvet nem szabad kizárólag a magánszférára korlátozni, hanem a közéleti nyelvhasználatot is ösztönözni szükséges. Ennek az alapelvnek a jegyében már számos jogszabályi rendelkezés született. A kisebbségi nyelvek európai chartája egyedülálló megállapodás azok között az államok között, amelyek elkötelezték magukat a nyelvi sokszínűségre épülő jövő mellett.
(13.40)
A nemzetiségi nyelv hanyatlása megállítható, sőt vissza is fordítható ott, ahol a fiatal generációk azoknak a nyelveknek a használatát tanulják, amelyeket hagyományosan beszélnek a családban, illetve a régióban.
A chartához csatlakozott országok úgy döntöttek, hogy védelmet és segítséget nyújtanak azon nyelveknek, amelyeket a háttérbe szorulás, a marginalizálódás veszélye fenyeget, hiszen a magán- és közszférában történő nyelvhasználat erősíti a nemzetiségi nyelvet. A charta pontos iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy a nyelveket hogyan kell védeni és támogatni a mindennapi életben, de meg is kívánja az államoktól, hogy ezeket a nyelveket használják többek között az igazságszolgáltatás, a közigazgatás területén is.
A nemzetiségi anyanyelvhasználat, a nyelvi jogok gyakorlati alkalmazása kétségtelenül a nyelvvesztés folyamatának lassítását eredményezi. Kijelenthető, hogy a nemzetiségi nyelvek hatékony köz- és magánéleti használatának ösztönzése során a charta haszonélvezői maguk a nyelvek lesznek, a nemzetiségi nyelvek használói kulcsszerepet játszanak ennek a célnak az elérésében. Fontos leszögezni, hogy az adott nyelv csak napi szintű, aktív használat révén képes továbbélni.
A fentieken túl fontosnak tartom megemlíteni, hogy az anyanyelv megőrzése tekintetében komoly és hathatós erőfeszítéseket tesznek a nemzetiségi önkormányzatok is. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényjavaslat a nemzetiségi nyelvhasználatot illetően egyezőséget mutat a nemzetiséghez tartozók anyanyelvápolása, -őrzése és közszférában való alkalmazásának törekvéseivel. A nemzetiségi nyelvhasználat közszférában való alkalmazhatóságára vonatkozóan már a XIX. század derekán is szándék mutatkozott.
Áttérve a közigazgatási perrendtartásról szóló T/12234. számú törvényjavaslat hazai nemzetiségeket érintő szegmenseire, megállapítható, hogy a törvényjavaslat közigazgatási jogvitát szabályozó 4. § (6) bekezdésének c) pontja közigazgatási szervként deklarálja többek között a nemzetiségi önkormányzat testületét és szervét. A közigazgatási szerv fogalmát a perrendtartás a közigazgatási jogalanyiság felől közelíti meg, ezért közigazgatási szervvé minősíti nemcsak az államigazgatási szervet, hanem mindazon szervezeti egységeket is, amelyeket jogszabály önálló közigazgatási feladat- és hatáskörrel ruház fel. Ugyancsak indokolt közigazgatási szervként minősíteni a közigazgatási szerv közegét, azt a közigazgatási szerv alkalmazásában álló személyt, aki egyes esetekben konkrét hatáskörrel rendelkezik.
A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 2. §-ának 2. pontjában a nemzetiségi önkormányzatot az alábbiak szerint definiálja: „Nemzetiségi önkormányzat: törvényben meghatározott nemzetiségi közszolgáltatási feladatokat ellátó, testületi formában működő, jogi személyiséggel rendelkező, demokratikus választások útján e törvény alapján létrehozott szervezet.” Tekintettel a nemzetiségi önkormányzatok önálló jogalanyiságára, a közigazgatási perrendtartásról szóló T/12234. számú törvényjavaslatban foglalt közigazgatási szervként való deklarálás helyénvaló. Az érintettségen alapuló perindítás mellett a törvényességet, a közérdeket védő szervezetek perindítási jogát is indokolt biztosítani. A törvényjavaslat 17. §-ában felperesi pozícióban a perindítás jogosultjaként nevesíti a közigazgatási szervet és a szerződő közigazgatási szervet is. A nemzetiségek jogairól szóló törvény alapján önkormányzatisággal rendelkező testületek hatósági eljárásban már bevett, feladatkörében érintett közigazgatási szerv perindítási jogosultságát fenntartja a törvényjavaslat. Mivel a gyakorlati életben közigazgatási szervek közötti szerződésekkel kapcsolatos jogvitákra is sor kerülhet, a perrendtartás külön nevesíti a szerződő fél közigazgatási szerv perindítási jogát is.
A törvényjavaslat az indítványról szóló 144. §-á-ban úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást törvény által arra feljogosított szerv indítványozhatja. A hatályos törvények az alapvető jogok biztosát és a helyi önkormányzat felett törvényességi felügyeletet gyakorló megyei, fővárosi kormányhivatalt jogosítja fel a normakontroll-eljárás kezdeményezésére. Ez a jogosultság a nemzetiségi önkormányzatot is megilleti.
A nemzetiségek jogairól szóló törvény országos nemzetiségi önkormányzatokról szóló 118. §-ának (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: „A nemzetiség történelmi hagyományokkal rendelkező településeinek és építészeti emlékeinek megőrzésével és ápolásával kapcsolatos jogszabály (ide nem értve a helyi önkormányzat rendeletét) és a köznevelési törvény végrehajtásáról szóló kormányrendeletek megalkotásakor - a nemzetiséghez tartozók oktatási önigazgatását érintő kérdésekben - az országos önkormányzatok véleményének kikérése szükséges. Az e tárgyban alkotott jogszabály soron kívüli felülvizsgálata érdekében a nemzetiségi jogok sérelmére hivatkozással az országos nemzetiségi önkormányzat közvetlenül bírósághoz fordulhat.”
A közigazgatási perrendtartásról szóló törvényjavaslat 154. §-a intézkedéseket szabályozó szakaszai a törvényességi felügyelet által a közigazgatási szerv, amelybe a nemzetiségi önkormányzat is beletartozik, ellen indított perben rendelkeznek az egyes intézkedési lehetőségekről. A teljesítési bírság mellett, illetve azon felül, ha az ügy a törvényességi felügyeleti szerv hatáskörébe tartozik, a törvényességi felügyeleti szerv felhatalmazható a mulasztás pótlására. Ez a lehetőség azon szervek perei esetén alkalmazható, amelyek felett a törvényességi felügyelet érvényesül; a helyi önkormányzatok, a nemzetiségi önkormányzatok olyan pereiben, amelyek a törvényességi felügyeleti szerv hatáskörébe tartozó tevékenységgel kapcsolatosak. Ezen rendelkezések a nemzetiségi önkormányzatok mint közigazgatási szerv státuszához kapcsolódnak.
A fentiekben kifejtettekből az is látható, hogy a magukat valamely nemzetiséghez tartozóknak valló természetes személyek, civil szervezetek, nemzetiségi önkormányzatok a magyar jogrendszer szerves részeit alkotják, a jogaikra és kötelezettségeikre vonatkozó előírások a különböző jogterületeken szabályozott normák között egyaránt fellelhetőek.
Ezek értelmében a Magyarországi nemzetiségek bizottsága az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
