HISZÉKENY DEZSŐ
HISZÉKENY DEZSŐ
HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvényjavaslattal kapcsolatban azt gondolom, általánosan ki kell emelnünk, hogy ez a törvényjavaslat szélsőségesen hatóságpárti, az ügyfelet majdhogynem zavaró tényezőnek tekintő szemléletű. A törvényjavaslat hemzseg az olyan hibáktól, amelyek lehetetlenné teszik más jogszabályokkal való kapcsolatának, a jogalkotó céljának, sőt sokszor magának a törvényjavaslat tartalmának a megítélését is. A törvényjavaslat alapján nem lehet megmondani, hogy mi a hatósági nyilvántartás, hogy pontosan milyen jogköre van a közigazgatási hatóságnak a hatósági ellenőrzések során, vagy például az ügyfélnek milyen határidő áll rendelkezésére igazolási kérelem benyújtására. A törvényjavaslat jelen formájában módosító javaslatokkal megítélésem szerint nem javítható, visszavonása és teljes átdolgozása lenne szükséges, mert elfogadhatatlan szemléletű és színvonalú törvényjavaslatról van szó.
Ez a javaslat újraszabályozza az eljárási alapelveket. Ennek lehetne racionális magyarázata, de külön indoklás nélkül azonban érthetetlen, hogy az alapelvek közül miért hiányzik például a hatáskörrel való visszaélés tilalma - mint a joggal való visszaélés speciális ágazati megfelelője - vagy a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme. A törvényjavaslat egyébként sem ügyfélbarát, mint említettem, a hatósági önkénynek a törvényjavaslat nemcsak a részletszabályok, de az alapelvek szintjén sem szab gátat. Arra vállalkozik, hogy a közigazgatási eljárás törvényi hatályát megújítja. A konkrét megoldás azonban már előrevetíti a későbbi jogvitákat. A szöveg alapján a törvény hatálya nem határozható meg egyértelműen. Az előterjesztő maga is érzékelte a problémát, mert az indoklás hosszan fejtegeti, hogy egyes eljárástípusokat miért nem tekint hatósági ügynek, holott e kérdésnek evidensen a normaszövegből kellene egyértelműen kiderülnie.
Hasonlóan súlyos és nyilvánvalóan végiggondolatlan a törvényjavaslat 8. § (3) bekezdése, mert eszerint a törvényjavaslathoz kiegészítő szabályt miniszteri rendelet nem állapíthat meg. Első ránézésre ez talán még tetszetősnek is látszik, hiszen lehet, hogy az volt a célja, hogy ennek az elsődlegességét biztosítsa - mármint a törvényjavaslatnak. Ez az egy mondat azonban megítélésem szerint önmagában is irgalmatlan mennyiségű munkát jelent az elkövetkezendő időszakban, hiszen az ágazati szabályozás teljes újrakodifikálásának a kényszere áll elő.
Az Országgyűlés elé várhatóan az elkövetkezendő időszakban számtalan olyan törvénymódosítás fog kerülni, ami pusztán az ágazati törvények felhatalmazó rendelkezéseit módosítja miniszteri rendeleti szintről kormányrendeletire. Ez nyilvánvalóan nem lehet vagy lehetett az előterjesztő célja, sőt ezzel valószínűleg nem is számolt, de a gond ettől még megvan, és úgy tűnik, hogy meg is marad.
Külön érdekesség, hogy a törvényjavaslat nem tartalmaz nemzetközi vonatkozású rendelkezéseket. A nemzetközi jogsegély szabályainak elhagyása teljességgel megmagyarázhatatlan. Kifelé irányuló nemzetközi jogsegély esetén így a közigazgatási hatóság a megkeresés szabályait lesz kénytelen alkalmazni, hiszen illetékességi területén kívüli cselekményről van szó. Azaz a külföldi hatóságot közvetlenül keresi meg, legyen az bármely országban és legyen bármi is az ottani eljárás nyelve, függetlenül attól, hogy ismeri-e az adott országban hatáskörrel rendelkező szervet vagy sem. Ez a szabály ráadásul nem írható felül ágazati szabályban, hiszen a befelé irányuló nemzetközi jogsegélyre pedig ennyi fogódzó sincs, mert a külpolitikáért felelős miniszter koordinációs feladatköre is megszűnik.
A törvényjavaslat szerint a közigazgatási hatóságnak lehetősége van más hatóság illetékességi területén eljárni a hatóság értesítése mellett. Az előterjesztő azonban a legkevésbé sem gondolta végig megítélésem szerint az e módosításból fakadó eljárási következményeket. Sokat elmond egyébként az ezzel kapcsolatos indoklás is, mely szerint erre elsősorban a közlekedési viszonyok fejlődése miatt van szükség.
Fontos kérdésként jelenik meg a törvényjavaslat-ban az ügyintézési határidő. Azért érdekes ez az ügyintézési határidő mint kérdéskör, mert szakít az eddigi hagyományokkal, és a közigazgatási eljárási törvény, ami gyakorlatilag a teljes közigazgatás egé-szé-re igaz, nettó ügyintézési határidővel dolgozik, míg ez a törvényjavaslat bruttó ügyintézési határidőt vezet be. Nem kell túl nagy jósnak lenni ahhoz, hogy kijelenthessem, lesz még ebből gond.
Anyagi jogi szabályként három lényeges rendelkezés maradt el a törvényjavaslatból, mindhárom rendelkezés az ügyfelek védelmét szolgálta: a bírságolási szabályok, hatósági ellenőrzés ügyfél számára kedvező lezárásának szabályai, hatáskör-telepítéssel kapcsolatos szabályok garanciái. A törvényjavaslat több, a közigazgatási eljárásról szóló törvényben ismert jogintézményt elhagy, amelyek éppen a közigazgatási hatósági eljárások gyors és ügyfélbarát lezárását szolgálták. Ilyen jogintézmény volt például a hatósági közvetítő - indoklás nélkül eltűnt.
Külön ki kell emelni a részletekben teljesítés és a fizetési halasztás lehetőségének a megvonását. A törvényjavaslat ezt minden indoklás nélkül teszi, hogy egyszerűen ezt eltünteti. Megítélésem szerint ez józan ésszel indokolhatatlan is, tehát valószínűleg ezért nem is vállalkoztak ennek az indoklására. Bár a törvényjavaslat a végrehajtásnál továbbra is ismeri a fizetési kedvezmény fogalmát, mert az indoklás utal erre, de ugyanakkor fizetési kedvezményre a normaszöveg nem tartalmaz utalást. Azt gondolom, hogy ezt valamilyen módon fel kellene oldani, mert az, hogy az indoklásban foglalkozunk olyan résszel, ami a normaszövegben nem szerepel, ez önmagában is egyedülálló.
(13.30)
A Ket., azaz a közigazgatási eljárásról szóló törvény általános szabályt tartalmazott a tájékoztatási kötelezettségekre is. Ez az ügyféli jogok egyik alapvető garanciája volt. Ez a rendelkezés biztosította, hogy az ügyfél pontosan tisztában legyen az eljárás menetével és részleteivel. A jövőben az ügyféllel szemben ilyen irányú kötelezettsége nincs. Meg kell hogy mondjam, ez hihetetlen, hogy törvényben ilyeneket terveznek az elkövetkező időszakban rögzíteni.
Korábbi főszabály szerint a hatóság döntései ellen fellebbezésnek volt helye. A bírósági felülvizsgálat lehetősége az összes eljárásban biztosított volt. A törvényjavaslat szerint a hatósági határozat ellen főszabály szerint keresetet lehet benyújtani. Álláspontom szerint ez lényegesen drágább és sokkal lassabb. Az új szabályozás ezenfelül feltételezi a közigazgatási bíráskodás bevezetését, ami nincs. Tehát nem lesz jogorvoslat. Nincs jelenleg ilyen.
Eltűnt az ügyfelek számára kedvező végrehajtási sorrend. Elsődleges a munkabérből való letiltás, ezt a lefoglalt, pénzügyi intézményeknél kezelt összegek mögé sorolta. Az előterjesztő a végrehajtási szabályok megalkotásakor láthatóan kizárólag a pénzkövetelés végrehajtására gondolt, és nem vette számításba, hogy a közigazgatási hatósági eljárás során számos egyéb jellegű kötelezést is végre kell hajtani, mondok néhány példát, mondjuk, gyermekek átadását, akár dolog átadását, vagy meghatározott tevékenységtől, például zajkeltéstől való tartózkodást.
A végrehajtást foganatosító szerv főszabály szerint az adóhatóság lesz. Ez döbbenetes! Az indoklás szerint az adóhatóságot kell alkalmassá tenni arra, hogy az egyes speciális végrehajtási cselekmények foganatosítására is alkalmas legyen. Mindenki gondolja végig, hogy az egyébként mély empátiájáról, emberséges eljárásairól híres adóhatóság fog például gyermekelhelyezési ügyekben döntéseket hozni. Ez hihetetlen és példa nélküli! De az adóhatóságnak egyszerre kell majd alkalmasnak lennie gyámhatósági ügyekben és kereskedelmi igazgatási ügyekben is. Ez a jelenlegi feladatai mellett megítélésem szerint milliárdos nagyságrendű intézményfejlesztést igényel. Emellett az új szabályozás számos kezelhetetlenül bonyolult jogértelmezési kérdést is fel fog vetni. Melyik adóhatóság lesz az illetékes? Az illetékességet a törvényjavaslat szabályai szerint vagy az adóhatóságra vonatkozó különös szabályok szerint kell megállapítani? Mi lesz az illetékességi ok? Az ügyfél lakóhelye vagy az ingatlan fekvése? Mi történik, amikor a végrehajtható döntést hozó hatóság és a végrehajtást foganatosító hatóság illetékességi területe nem fedi egymást? Hogyan kell eljárni országos hatáskörű szervek esetén?
Ezekben a kérdésekben a törvényjavaslat szövege semmilyen segítséget nem nyújt, ugyanakkor ennek a költségeit mi, ügyfelek fogjuk állni. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
