SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára emlékeztünk a hétvégén, és emlékeztünk itt, a tisztelt Ház falai között is ma egy ünnepi ülés keretében, ahol nagyon szép és magasztos gondolatokat hallhattunk arról, hogy milyen célokért küzdöttek 1956 hősei, forradalmárai, és meghallgathattuk azokat a gondolatokat itt is, de a hétvégi ünnepi szónoklatok többségében is, hogy a mai szabadságunk, a mai, mostani demokratikus Magyarország nem jöhetett volna létre az ő áldozatvállalásuk nélkül, mindaz a szabadság, amelyben most élünk, nem válhatott volna valóra, ha nincs 1956. (Szilágyi György: Így van.) Fel kell azonban tennünk azt a kérdést, hogy azok a célok, amelyekért 1956 hősei küzdöttek, azok valóban valóra váltak-e ma, 2016-ban. A Jobbik Magyarországért Mozgalom azt mondja, hogy ebből a szempontból sajnos számos hiányossággal kell szembenéznünk, amely bűne a rendszerváltást követő valamennyi kormánynak, és bűne a hat éve hatalmon lévő, magát kereszténynek, nemzetinek, polgárinak és antikommunistának mondó Fidesz-KDNP-kormányzatnak is.
1956-ban ’56 hősei szabadságot, egy szabad és független Magyarországot, a kommunizmussal, az önkénnyel, a diktatúrával való leszámolást, az önkénynek, diktatúrának a mindörökre való eltörlését követelték. Sikerült-e ezzel a múlttal szembenéznünk, és sikerült-e ezzel a múlttal leszámolnunk 2016-ra, tisztelt hölgyeim és uraim? Nem sikerült. 2016-ban, 26 évvel a rendszerváltás után - és ez ma is szóba került itt a Ház falai között - még mindig nem tudjuk, hogy ki figyelt meg kit, még mindig nem tudjuk, hogy kik voltak valójában a bűnösök és kik az áldozatok; a mai napig nem nyilvánosak az ügynökakták, 26 évvel a rendszerváltás után sem tudjuk pontosan, hogy kik voltak azok, akik azt a rendszert kiszolgálták lakájként, szolgaként, aljas módon, sokszor családtagjaikat, barátaikat súgva be és adva őket rendőrkézre. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen!)
Felállított a Fidesz egy egypárti Nemzeti Emlékezet Bizottságot. Már maga a bizottság működése is megcsúfolja a saját nevét, a Nemzeti Emlékezet Bizottságot, de tudjuk, hogy a nemzeti együttműködés rendszere is úgy működik, hogy abban csak annak van helye, aki elfogadja, sőt kiszolgálja a kormánypártot. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága kezdettől fogva tehát nem tudta azt a feladatot betölteni, amit neki rendeltek, nem hozhat minden adatot nyilvánosságra, és nem valósul meg egy teljes társadalmi kontroll, illetve ellenőrzés ennek a szervezetnek a munkájában.
26 évvel a rendszerváltás után még mindig nem lenne késő egy normális lusztrációs törvényt megalkotni, kizárni az előző rendszer működtetőit és felelőseit a közéletből. Ugye, nem lenne késő, hiszen még mindig van egy-két olyan figura, aki Magyarországon fontos közéleti feladatot vállalhat. Ugye, a sokszorosan megújult demokratikus MSZP, amely ma nem vett részt az ’56-os megemlékezésen, ez a sokszorosan megújult demokratikus MSZP az országos választmányuk alelnökévé választotta azt a Barabás Jánost, aki az MSZMP Központi Bizottsága utolsó titkára volt. Ennek az embernek nem lenne helye ma Magyarországon, semmilyen közéleti szerepet nem viselhetne, nem vállalhatna.
Nem történt meg az előző rendszer bűnöseinek, az előző rendszerben bűncselekményeket, emberiségellenes és népellenes bűncselekményeket elkövető koncepciós perekhez hozzájárulók felelősségre vonása sem. Mátsik György a mai napig fent csücsül a budai luxusvillájában, az a Mátsik György, aki halálos ítéletet kért ügyészként Mansfeld Péterre.
És nem történt meg a rendszerváltás a mai napig - hiába hoztak erről önök egy féloldalas törvényt - az utcáinkon, a köztereinken, a mai napig is könyvtár van elnevezve egy anarchista, terrorista Szabó Ervinről, a mai napig is állhat Lukács Györgynek, három kommunista diktatúrát kiszolgált filozófusnak a szobra a XIII. kerületben, és a mai napig is egy kommunista gyilkos, Rajk László nevét viselheti Budapest egyik patinás egyetemének szakkollégiuma.
Ezek azok a kérdések, amelyekről a Jobbik Magyarországért Mozgalom úgy gondolja, hogy 1956 kapcsán a méltó és emlékező szavak mellett is szót kell ejteni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
