Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi heteket a Fidesz által kilúgozott alaptörvénymódosítási szándék övezi, és tulajdonképpen a sajtóban is leginkább ennek vadhajtásai köszönnek vissza, kihagyván ebből a letelepedési kötvények botrányai körüli rendezés kérdéskörét. Ugyanakkor látni kell, hogy eközben egy szociális-társadalmi katasztrófa van kibontakozóban Magyarországon, és ezen katasztrófa családok ezreinek a kilakoltatásával, otthonából való kidobálásával jár, ami önmagában felháborító, vérlázító. A múlt héten a Magyarok Házában Budapesten került sor egy konferenciára, ahol az érintettek részvételével megoldási javaslatok tömkelegével ismerkedhettünk meg.
Nagyon sajnáljuk, hogy a pártok, az összes meghívott párt képviselői közül egyedül a jobbikosok voltak ott, és sajnos a Magyar Nemzeti Bank és a kormány tisztviselői sem tették tiszteletüket. Ugyanakkor azt látnunk kell, hogy megoldási lehetőségek lennének, a másik oldalról pedig azt kell látnunk, hogy több mint 140 ezer olyan szerződést ismerünk, és a mögöttük álló honfitársainkat, akik továbbra sem tudják a lehetetlen feltételeket teljesíteni, hiszen Magyarország Kormánya nem úgy járt el, mint mondjuk, az utóbbi hetekben a Romániából ismert döntés kapcsán az ottani döntéshozók - ahol tulajdonképpen felvételkori árfolyamon váltották át a hiteleket -, hanem Magyarország Kormánya lepaktált a bankokkal, lepaktált a Bankszövetséggel. Egy olyan aljas egyezséget írt alá velük, amelynek értelmében nem terhelik tovább a bankokat az ügyfelek mentése, kármentése érdekében, és száz- és ezermilliárdokat írtak jóvá a bankok számláján, nem felvételkori árfolyamon forintosították a hiteleket, hanem majdhogynem piaci árfolyamon váltották át azokat. És ezáltal ugyanazokat a családokat, akik eddig bajban voltak, ugyanabban a mocsárban hagyták.
Most pedig a Habony-médiaművek segítségével próbálják úgy beállítani, mintha ez a probléma nem is létezne. Sőt, utolsó azonnali kérdésemre államtitkár úr valami hasonlót válaszolt, miszerint korábban a lakossági eladósodás 70 százalékát mérték devizában, most 1 százalék alatti a devizában mért eladósodottsági arány; tehát a probléma megszűnt létezni. A helyzet és a valóság ezzel szemben az, hogy bár forintban, de ugyanúgy el vannak adósítva ezek az emberek, ugyanúgy indokolatlan összegeket kell hogy törlesszenek, ugyanúgy visszaélnek a jogszabályok segítségével és a joghézagok segítségével azok az aljas bankok, végrehajtó, pénzügyi közvetítő cégek, sokszor végzettség nélküli közvetítők, akiknek joguk sem lett volna hasonló ügyletekben részt venni.
Azt látjuk, hogy a román döntés kapcsán a román nemzeti bank megpróbálta lebeszélni az ottani politikusokat, az ottani döntéshozókat arról, hogy egy tisztességes rendezési csomagot fogadjanak el, de ott nem sikerült lebeszélni az érintetteket. Magyarországon nem is kellett ilyen lebeszélési szándékot kitalálni, hiszen a Fidesz-KDNP többsége magától lepaktált a bankrendszerrel, magától lepaktált a Bankszövetséggel, saját maga árulta el saját választóit, hiszen a Fidesz-KDNP óriásplakátjain szerepelt a bankok elszámoltatása, amiből végül semmi nem valósult meg.
Sokak joggal reménykedtek a magáncsőd intézményében, ahol viszont olyan lehetetlen feltételeket szabtak, hogy bizony a rabszolgaság idejében is adott esetben könnyebb sora volt egy átlagos rabszolgának, mint annak, aki a magáncsőd rendszerébe magától belemegy. Tehát látható, hogy tömegeket nem sikerült itt megmozgatni, pár száz megkötött szerződésről tudunk mindössze. A Nemzeti Eszközkezelő keretében, költségvetési keretében pedig összesen ezer további ingatlanra való keret és hely maradt. Ezt sem tartom valódi megoldásnak, hiszen elveszi az érintettektől az ingatlantulajdonukat, és csak visszabérelhetik azt. De akkor is látni kell: sokszor az átmeneti segítség is többet ér, mint a semmilyen. És az, hogy összesen ezer ember kell hogy harcoljon a 140 ezer közül azért a maradék költségvetési keretért, amit ez a kormány méltóztatott számukra elkülöníteni, egyenesen röhejes.
Mondhatnám azt, hogy a letelepe-dési-állam-kötvénybizniszből behozott hatalmas pénzösszegnek csak egy részét, mondjuk, a harmadát-negyedét igazán elkülöníthették volna devizahitel-károsultak helyzetének megkönnyítésére, de azért nem mondom ezt, mert Magyarország számára az aljas lete-le-pe-désikötvény-bizniszük az egyik legrosszabb üzlet, hiszen lejárat után majd vissza kell fizetni ezeket az összegeket. Ezért inkább azt mondom, hogy a Magyar Nemzeti Banknál a devizahiteles átváltáson felhalmozódott több mint 260 milliárdos többletet igenis kutya kötelességük lenne egy kártérítési alapba csoportosítani, onnan pedig segíteni a bajbajutottakon, segíteni azokon, akik önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, banki játszadozásokból és - még egyszer szeretném hangsúlyozni - bankok és a kormány közötti összekacsintásból kifolyólag.
Látnunk kell tehát, hogy lenne cselekvési tér, akarat hiányzik a kormányból, hiszen kilúgozott alaptörvénymódosítási megoldási javaslatait tolja a médiában. Ehelyett a károsultak szemébe kellene nézni, múlt héten ott kellett volna lenniük a Magyarok Házában. Remélem, hogy a következő devizahiteles kerekasztal mellett legalább ott lesznek. Legyenek férfiak, legyenek bátrak, nézzenek a károsultak szemébe! Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiból.)
