ALEXOV LYUBOMIR
ALEXOV LYUBOMIR
ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Poštovani Predsedniče, Poštovana Skupštino! Preambulum 2011. Zakona iz CLXXIX. o pravima narodnosti Mađarska štiti narodnosti, obezbeđuje pravo na sačuvanje kulture, ko-rišćenje maternjeg jezika, obrazovanje na maternjem jeziku, korišćenje imena na svom jeziku, kolektiv-no učešće u javnom životu, potpomaže kulturnu autonomiu, garantuje pravo na samoupravljanje,
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény preambulumának rendelkezései szerint Magyarország védelemben részesíti a nemzetiségeket, biztosítja saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát, kollektív részvételüket a közéletben, erősíti a kulturális autonómiájuk megvalósítását, garantálja a valós közösségeik önigazgatáshoz, önkormányzatisághoz való jogát.
(15.40)
Már a normaszöveg bevezető részében látható, hogy a saját nyelven való névhasználat joga kiemelten fontos egyéni nemzetiségi jog. Az identitástudat kifejezése, a nemzetiséghez való tartozás, az önazonosság megélése meghatározó a nemzetiségekhez tartozó személyek életében, a születendő gyermekek, unokák, dédunokák nemzetiségi névhasználata, anyakönyvezése különösen kardinális kérdés számunkra.
A T/12475. számú, a közigazgatási bürokráciacsökkentést érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat 36. alcíme az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény módosítására irányul, mely érinti a nemzetiségi névhasználat kérdését, ezáltal a nemzetiségi jog gyakorlását.
A születési név használatához kapcsolódóan a jelenleg hatályos anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény 46. §-a rendelkezik a nemzetiséghez tartozó személy névhasználatáról.
A hatályos normaszöveg nem rendelkezik arról, hogy pontosan kinek a jogosultsága és kötelezettsége az adott országos nemzetiségi önkormányzathoz fordulni abban a kérdésben, hogy egy adott nemzetiségi családi név vagy utónév anyakönyvezhető-e. A napirendi pont tárgyát képező törvénymódosítás a jelenleg hatályos 46. §. (4) bekezdésének konkretizálására irányul, miszerint „(4) Nemzetiségi családi név, valamint a nemzetiségi utónévjegyzékben nem szereplő nemzetiségi utónév anyakönyvezhetőségéről az érintett országos nemzetiségi önkormányzat állásfoglalása az irányadó. A nemzetiségi utónévkönyvben nem szereplő nemzetiségi utónév tekintetében az anyakönyvvezető, illetve az anyakönyvi szerv megkeresi az érintett országos nemzetiségi önkormányzatot, amely az állásfoglalását a megkereséstől számított 30 napon belül adja meg.”
A joghézag megszüntetése érdekében a norma kiegészíti a szabályozást, és pontosan megnevezi, hogy a nemzetiségi utónévkönyvben nem szereplő nemzetiségi utónév használata érdekében a kérelmet kinek kell továbbítani állásfoglalás kérése céljából az országos nemzetiségi önkormányzat felé.
A módosítás célja egyrészt a nemzetiségi jogok - ezen belül a nemzetiségi névhasználat egyéni joga - minél szélesebb körben történő gyakorlásának lehetővé tétele, másrészt a bürokráciacsökkentés.
A módosítás következtében, mint azt már az államtitkár úr is kiemelte, a szülők már a születés bejelentése során nyilatkozhatnak a gyermek névviseléséről, nincs szükség arra, hogy utólag, újabb eljárás keretében az anyakönyvvezetőnél kérelmezzenek gyermekük részére az utónévnek megfelelő nemzetiségi utónevet, a nemzetiségi nyelv szabályainak megfelelő családi nevet vagy a név nemzetiségi nyelven történő anyakönyvezését.
Kiemelendő, hogy a jelenleg hatályos törvényszöveg a nemzetiségi névviselés kapcsán az egyéni nemzetiségijog-gyakorlás tekintetében igyekezett megfelelő alapot teremteni, azonban a jelenlegi módosítási javaslat konkrét rendelkezést tartalmaz a megkereső személyéről.
Fontosnak tartom elmondani, hogy a gyakorlatban inkább az jelent gondot, hogy a hatóságok nincsenek felkészülve a nemzetiségi névhasználatra irányuló kérelmek befogadására, az erre vonatkozó hatályos normaszöveget nem kellő alapossággal ismerik, e tekintetben a formanyomtatványok és az elektronikus anyakönyvi rendszerhasználat kezelésében nehézségeik adódnak, amikor is a nemzetiségi névhasználatra irányuló igénybejelentések történnek.
Az eljárás egyszerűsítésére irányuló törekvésben bizakodva, mi, nemzetiséghez tartozó személyek reméljük, hogy a jövőben a nemzetiségi névhasználat bejegyzési eljárása jelentősen gördülékenyebb lesz.
A fenti módosításhoz az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény 1. számú mellékletét is indokolt módosítani.
A jelenleg hatályos 1. számú melléklet a) pont 4., 4.8. pontjának kiegészítése és pontosítása is indokolt, hiszen a jelenlegi szakasz annyit mond ki, hogy a nemzetiséghez tartozó apa és anya nyilatkozhat arról, hogy a 46. § (1) bekezdés d) pontja alapján kérik, hogy a családi és utónevét, illetve a gyermek családi és utónevét az adott nemzetiségi nyelven vagy az adott nemzetiségi nyelven is bejegyezzék.
A fenti rendelkezés módosítására irányuló törekvés sokkal részletesebb és pontosabb szabályokat tartalmaz, mint a korábbi normaszöveg, mely szerint: „A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 11. §-a, 16. §-a és 1. melléklete, valamint a 46. § (1) bekezdés a) és d) pontja alapján tett nyilatkozat arról, hogy gyermekük melyik elismert nemzetiséghez tartozik, valamint, hogy a gyermeknek mely nemzetiségi utónevet vagy utóneveket kívánják anyakönyveztetni; a gyermek családi nevét az adott nemzetiség anyanyelvi szabályai szerint kérik anyakönyveztetni; a gyermek nevét az adott nemzetiségi nyelven vagy nemzetiségi nyelven is kívánják anyakönyveztetni; a gyermek részére az adatokat nemzetiségi nyelven is tartalmazó anyakönyvi kivonatot kívánnak kiállíttatni.”
A közigazgatási bürokráciacsökkentést érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat 1. számú melléklet (1) bekezdés 4.8. pont bevezető részében véleményünk szerint téves jogszabályi hivatkozás olvasható, melynek javítása szükséges. A hivatkozott rész az alábbiak szerint szól: „A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 11. §-a, 16. §-a és 1. melléklete, valamint a 46. § (1) bekezdés a) és d) pontja.” A nemzetiségek jogairól szóló törvény 46. §-ának nincsen a) és d) pontja, ráadásul a 46. § a közszolgálati médiaszolgáltatóval kapcsolatos rendelkezést tartalmaz. A jogalkotói szándék vélhetően itt az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény 46. §. (1) bekezdésének a) és d) pontjaira vonatkozna, mely szabályozási tárgyánál fogva a témába illeszkedik. Ennek kiigazítása feltétlenül szükséges.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 11. § (1), valamint 16. § (1)-(3) bekezdései kimondják, hogy valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A nemzetiséghez tartozó személynek joga, hogy anyanyelvén használja a családi és utónevét, és joga van családi és utónevének hivatalos elismertetéséhez.
A fentiekből látható, hogy a nemzetiségi törvény és az anyakönyvi eljárásról szóló törvény nemzetiségi névhasználatra, anyakönyvezésére vonatkozó rendelkezései összhangban vannak.
Tekintettel arra, hogy a T/12475., a közigazgatási bürokráciacsökkentést érintő egyes törvények módosítására irányuló törvényjavaslat a nemzetiségek jogairól szóló törvény, valamint a nemzetiségi identitás-, önazonosság-kifejezés törekvéseivel összhangban van, ezért a napirendi pont tárgyát képező törvényjavaslatot a Magyarországi nemzetiségek bizottsága az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
