IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Engedjék meg, hogy ennek a törvénymódosításnak a vitája kapcsán egy kicsit szélesebb körben megragadjam az alkalmat és általában beszéljek a sportról, hogy mire kellene a hangsúlyokat fektetni. Nagyon jól tudom, hogy Orbán Viktor miniszterelnök számára szívügy a sport. Tudom, mert több alkalommal is mondta, hogy a sport nemzeti ügy számára, és ez nagyon jól látszik jó néhány tevékenységéből. Ezzel az állítással egyébként teljes mértékben egyet is értünk, valóban nemzeti ügy.
Pár nappal ezelőtt éppen ezért fordultam a miniszterelnök úrhoz, aggódva a sport jövőjéért, írtam egy hosszú levelet neki. Megírtam azt, hogy alapvetően mozgásszegény életmódra berendezkedett társadalomban a sport az egyetlen nem luxus-, hanem alapvető feltétele az egészséges életmódnak.
Egy korábbi, de nem túl régi kutatásnak - amit a Debreceni Egyetemen készítettek - a számait mutatom be önöknek, néhány kiemelt számot ebből. Ez a kutatás fényt derít arra, hogy a magyarok nagyon kis arányban sportolnak rendszeresen. Nemzetközi összehasonlításban nagyon rosszul mutatnak a magyar számok. A leginkább sportoló nemzetnek a skandináv országok számítanak, ott 80-90 százalékosak a részvételi arányok. A nyugat-európai országokban 65 százalék felettiek, hazánkban csupán 18-23 százalékot tud felmutatni a teljes populációra vetítve ez a kutatás, és ebben már benne van a kötelező testnevelés is.
Az Országos Egészségfejlesztési Intézetnek egy felmérése - egy másik szervezeté - szerint a magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvezőtlen, és jelentősen elmarad attól, amit társadalmi-gazdasági fejlettségünk általános szintje lehetővé tenne. Jelenleg a születéskor várható élettartam hazánkban messze elmarad az Unió tagállamaitól. Különösen tragikus a középkorú férfiak kimagasló halálozása. A társadalom elszegényedésével és a rossz közállapotokkal is összefüggő egészségtelen táplálkozási szokások, a dohányzás, alkoholizmus, drogfogyasztás és a lelki egészséggel kapcsolatos betegségek terjedése, illetve az egészségügy meglehetősen rossz helyzete, ez mind-mind okozói ennek az egészségügyi krízisnek. Ugyanakkor a sok tényező között ott szerepel a mozgásszegény életmód is.
A sportos életmód népszerűsítése ezért kiemelten fontos feladat. A közös sportélmények nagyon fontos szocializációs hatással bírnak, erősítik a közösség összetartozását, és erősítik a nemzeti identitást is, az élsport pedig a magyar kultúra szerves része és értéke, elég csak itt az olimpiákon való jó szereplésünkre utalni. Sportolóink eredményei hozzájárulnak az ország jó hírnevének az öregbítéséhez. Mi is látjuk, hogy az EMMI által vezetett és a MOB által központosított sportirányítás azonban az elmúlt időben bizony nem úgy szerepelt, ahogy annak kellett volna. Taoforrásokból támogatott látvány-csapat-sportágakban vagy ki sem jutottunk a legutóbbi olimpiára, vagy nem hoztuk a ráfordított források mértékében elfogadható eredményt. A három sikersportágunkat - amely az úszás, a vívás és a kajak-kenu - leszámítva a milliárdokkal megtámogatott kiemelt sportágak leszerepeltek az ötkarikás játékokon.
(13.30)
Ennél is nagyobb szívfájdalom a számunkra, hogy a szabadidősport-fejlesztést a Magyar Olimpiai Bizottságon belül mostohakistestvérként kezelték az elmúlt években. Sokat mond minderről az a tény, hogyha megnézzük a MOB EMMI felé készített jelentését, ezt a 144 oldalas kiadványt. Összesen 2 oldal, 144 oldalból összesen 2 oldal foglalkozik a szabadidősporttal. Úgy gondoljuk, ez nagyon sokat elárul a kormány jelenlegi sportpolitikájáról.
Bár a magyar kormány úgy kommunikálja a jelenlegi sporttörvénymódosítást, hogy tehermentesíteni kívánják ezáltal a Magyar Olimpiai Bizottságot, hogy az olimpiai mozgalmakra és az olimpiarendezésre tudjon koncentrálni, mi jogos lefokozásnak értékeljük. Ugyanakkor fontos ezen a ponton megjegyezni, hogy a sportra fordított állami források leosztásáért és a felhasználásukért jelenleg is az EMMI és a kormány a felelős. Így véleményünk szerint ez a lefokozás egyben a kormány önkritikája is.
Azt gondolom, hogy egy demokratikusan működő országban, ha egy kiemelten támogatott területen egyértelműen nem érik el a vezetők a kitűzött szakmai célokat, akkor nem lehet egyszerűen elmenekülni a felelősség elől, nem lehet törvénymódosítás mögé bújni. Ami pedig ennél is nagyobb baj, nem lehet megreformálni addig egy rosszul működő rendszert, amíg nem nézünk szembe a rendszer hibáival, nem beszéljük ki azokat nyíltan, nem vizsgáljuk meg az érintettek felelősségét az ügyben.
Másrészt úgy gondolom, hogy a közpénzekkel kiemelten támogatott terület, ahol több esetben jelenlegi vagy volt fideszes politikusok ülnek döntéshozó pozícióban a sportági szakszövetségek élén, különösen igényli a társadalmi kontrollt. Ez a kontroll egy demokráciában pedig az ellenzéki pártok, civil szervezetek és a független média, vagyis a teljes átláthatóságot ezek tudják biztosítani.
Ezért, amikor levelet írtam miniszterelnök úrnak, azt kértem, hogy mielőtt a sportalakítás átszervezésébe kezdenének, tegyék átláthatóvá, hogy mire fordították a szakszövetségek és egyesületek a tao-forrásokból, illetve egyéb állami forrásokból kapott közpénzeket. Kértem azt, egyrészt tegyék lehetővé a riói olimpiai részvétel szakmai és pénzügyi elszámolásának a megismerését; tegyék nyilvánossá a Magyar Olimpiai Bizottság kormány felé átadott négyéves szakmai és pénzügyi elszámolását.
Azt gondolom, itt ezen módosítás előtt, ami előtt állunk, jó lenne, ha legalább a döntéshozók megismerhetnék az ő szemszögükből ezt az elmúlt négy évet. Tegyék nyíl-vánossá a sportszövetségek azon szakmai és költségterveit, amelyek alapján a kormány döntött az állami támogatások nagyságáról az elmúlt években. Tegyék nyilvánossá a sportszövetségek által az EMMI felé leadott szakmai és pénzügyi elszámolásokat.
Kértem azt is, hogy a kormány az MLSZ-szel együtt adjon ki hivatalos szakmai értékelést a labdarúgó-akadémiák teljesítményéről. Nagyon jelentős forrásokat fordítanak erre. Legyenek segítségünkre, hogy közösen áttekinthessük, hogy az állami forrásokból sportba öntött milliárdok hány százaléka ment szabadidős, rekreációs sport fejlesztésére, parasport fejlesztésére, a diák- és egyetemi sport fejlesztésére, utánpótlás nevelésére, és hány százalék az, ami élsportra ment és a szakszövetségek operatív működésére. Tegyék lehetővé a részletes kimutatásokat, hogy a taoforrásokból összesen milyen sportinfrastruktúra-fejlesztések történtek. Kértük azt is, hogy tegyék lehetővé, hogy a 2024-es olimpiai pályázatnak eddig milyen költségei voltak tételesen, illetve hogy milyen tervezett költségekkel számolhatunk, beleértve a kommunikációs kampányok költségeit is.
Ezeket soroltam föl, ezeket kértem. Azt gondolom, amíg ezeket nem látjuk át, nagyon nehéz továbblépni, mielőtt nem születik meg a diagnózis, addig nem lehet elkezdeni a terápiát. Lehet, hogy az alapos helyzetelemzés önök számára ismert, a kormány számára lehet, hogy ismert, de számunkra, akik most egy olyan helyzetben vagyunk, hogy egy törvénymódosítást támogatni kérnek, tehát arra kérnek, hogy működjünk együtt ebben, nem ismerjük ennek a hátterét, hogy tudjuk ezt nyugodt lelkiismerettel megtenni. Továbbra is arra kérem államtitkár asszonyt is, segítsen abban, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, hogy olyan döntést tudjunk hozni, ami nyilván a lehető legjobb.
Bízom benne, hogy a magyar kormánynak és az EMMI-nek mint sportért felelős állami szervnek erre teljes rálátása van, hogy ő tudatában van ezeknek a számoknak, amit én az előbb kérdésként felvetettem, hogy ezeket ismeri. Ezért, mielőtt a sportélet újabb fejlesztésébe kezdünk, fel kell térképeznünk, hogy vannak-e további feltáratlan korrupciós ügyek és szakmai hibák. Rendszerszinten akkor tudjuk jobbá tenni a magyar sportéletet, ha előtte diagnosztizálunk, bátran és őszintén szembenézünk a hibákkal.
Arra is kértem a miniszterelnök urat a levelemben, hogy mind az ellenzéki pártok, mind a média képviselői betekintést nyerhessenek a sportéletben zajló folyamatokra, és részt vehessenek a 16 kiemelt sportággal tervezett szakmai egyeztetéseken. Erre kaptam egy választ az EMMI parlamenti államtitkárától, Rétvári Bencétől. Az ő írásbeli válasza az volt, hogy azért nem engedik, hogy ellenzéki képviselők részt vegyenek ezeken a 16 kiemelt sportággal foglalkozó szakmai egyeztetéseken, mert mindezzel politikai színezetet kapna a sportfejlesztés, ezért nem áll módjában ennek megvalósításában a segítségünkre lenni.
Én pont az ellenkezőjét látom. Pont azt látom, hogy jelenleg van átpolitizálva, méghozzá egyoldalúan átpolitizálva a sportélet. Az előttem felszólalóktól már elhangzott: azon szakszövetségeknek a vezetői, akik korábbi vagy jelenlegi fideszes politikusok, olyan vezetőket szorítottak ki, akik komoly szakmai elévülhetetlen eredményeket szereztek korábban. Tehát jelenleg érezzük azt, hogy át van politizálva a sport. Azt gondolom, hogy egy alapos és nyilvános helyzetfeltárás után ki lehet alakítani egy hatékony rendszerfejlesztési javaslatot és akár azt törvénybe is foglalni.
Másrészt azt gondolom, hogy a törvénymódosítás önmagában nem old meg semmit, ha nem foglalkozunk a kapcsolódó morális kérdésekkel. Mire gondolok itt? Például, hogy van-e helye jelenleg a korábban már említett módon magas beosztású, vezető beosztású kormánypolitikusoknak különböző döntéshozó pozícióban lenni a magyar sportéletben, elfogadható-e, hogy Balog miniszter úr például Németh Szilárd vagy Kocsis Máté fideszes párttársak - elnökségi tag Németh Szilárd - munkáját ellenőrzi és kéri számon. Nincs itt valamiféle összeférhetetlenség?
Azzal is kellene foglalkoznunk, hogy a jövőben ne fordulhasson elő az, ami az olimpia alatt történt, a mindenkori kormány ne használhassa propagandaeszközként a sportolóink eredményét, és főleg ne használhassa fel azokat egy gyűlöletkampány hatékonyabbá tételéhez. Arról is kellene beszélnünk az új sportirányítási rendszer felállítása előtt, hogy hogyan tudunk sokkal nagyobb hangsúlyt helyezni a rekreációs célú szabadidősport fejlesztésére mind szakmai, mind pénzügyi téren. A benyújtott törvénymódosító javaslatban nem találunk arra vonatkozó garanciát, hogy e téren bármi változni fog.
Beszélnünk kellene előtte arról, hogy sokszor feleslegesen épített stadionok helyett hogyan fogunk sportolási lehetőséget és sportközösségeket teremteni például Borsod megyei gyerekeknek. Beszélnünk kellene arról is, hogy hogyan lehet megakadályozni, hogy országunk által szervezett gigasportesemények - vizes vb vagy tervezett olimpia - költségei ne szökjenek az egekbe, és a túlköltekezéseknek pedig nyilván legyen jogi és politikai következménye. Arra kérem a kormányt, amely a támogatásunkat kéri a sportirányítás átalakításához, válaszoljon ezekre a kérdéseinkre.
Kérem továbbá, hogy ne a taoforrások titkosításán dolgozzanak gőzerővel, hanem tegyék átláthatóvá és így valóban fejleszthetővé a magyar sportirányítást és sportéletet. Cserébe megígérem a kormánynak és akár Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, hogy az LMP támogatni fog minden olyan sportpolitikai elképzelést, ami a szabadidősportot, az egészségmegőrzést, a környezettudatos és sportos életmód népszerűsítését helyezi a középpontba. Korrupciótól, összeférhetetlenségektől és politikusoktól mentes, szakmailag és pénzügyileg bárki számára átlátható magyar sportélet megteremtése legyen a cél, ezért szeretnénk dolgozni akár közösen is.
Várom a kérdéseinkre majd a választ - a levélben, amit elküldtem -, és bízom benne, hogy válaszokat fogunk kapni, és nemcsak színleg, hanem valóban egy olyan programot, egy olyan törvénymódosítást, egy olyan irányt szeretnének megszabni, ami valóban tud változtatni a magyar sportpolitikán, a magyar sportéletet lendíteni tudja. Köszönöm a figyelmüket.
(13.40)
