CZIBERE KÁROLY,
CZIBERE KÁROLY,
CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rendelkezésre álló rövid időben szeretnék több félreértést tisztázni, és valótlanságok is elhangzottak, azt gondolom, hogy azokat helyre kell tenni. Az egyik legsúlyosabb vád, azt gondolom, hogy valamit el akar fedni a kormány. Semmi ilyen szándék, azt gondolom, nem körvonalazható ebből a javaslatból vagy az elmúlt két év gyermekvédelmi és gyermekjóléti szabályozást övező kormányzati előkészítéseiből. Minden olyan ügyben az elmúlt két évben, amikor súlyos visszaélés történt és különösen ott, ahol szolgáltatók, hatóságok, amelyek gondjára bíztuk a gyermekeinket, éltek vissza a lehetőséggel és a gyerekek életével, és ők tették ki elhanyagolásnak, bántalmazásnak vagy veszélyeztetésnek a gyermekeinket, minden esetben haladéktalanul rendkívüli vizsgálatot indítottunk.
Az én tudomásomra a bicskei eset szeptember 23-án reggel tíz órakor jutott, és szeptember 23-án 17 órakor fel volt függesztve az igazgató. Aznap volt felfüggesztve az igazgató, majd néhány nap múlva el is költöztettük, pontosan a képviselő úr által említett ’12-es tapasztalatok… (Közbeszólások az MSZP soraiból: Most nem ’12 van, hanem ’16!) Bocsánat, én a mostaniról beszélek. Tehát ’16. szeptember 23-án, ahogy megjött a történet, abban a percben… (Szelényi Zsuzsanna: Visszaköltözött!) Nem költözött vissza, bocsánat! Nem volt visszaköltözés. Szeptember 23-án reggel jött az információ, délután fel volt függesztve az igazgató, és elindult a vizsgálat, a minisztérium belső vizsgálata, amely beszerezte az összes ehhez kapcsolódó vizsgálati jelentést. A minisztériumnak, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságnak és a főigazgatóság kirendeltségének a ’12-es ügyről nem volt tudomása és információja. Nyugodjanak meg, hogy nem lett volna kitüntetés sem. (Bangóné Borbély Ildikó: Az ombudsmani jelentésben benne van!) Nincs, nem!
A képviselő úr említette ezt a bizonyos szakértőt, akinek a véleményét felolvastam. Ezt én is olvastam. De megkérdezhetné ezt a szakértőt, hogy miért volt csendben. Azt mondja, azt idézi a levélben a szakértői állásfoglalás, hogy a gyermekek joga, magánélethez fűződő joga miatt volt csendben. Ha ez a szakértő nincs csendben például ’12-ben, akkor lehet, hogy nem úgy ér véget ez a dolog. (Szelényi Zsuzsanna: Ő volt a hibás?) Azt gondoljuk, hogy igenis abban a percben, ahogy ezek az ügyek kiderültek, aznap volt intézkedés. (Bangóné Borbély Ildikó: ’11-ben, államtitkár úr!) Új, kívülről hozott, nem az intézményben dolgozó vezetőt neveztünk ki az intézmény élére, aki azóta is, azt gondolom, megelégedéssel dolgozik az ügyek feltárásán és a helyzet tisztázásán.
Gyöngyös: ahogy kiderült, abban a percben volt belső vizsgálat, két héten belül lezártuk, és én magam tettem feljelentést az ügyben a gyámhatósági kolléga és a gyermekjóléti szolgálat vezetőjével szemben. Azt gondolom, hogy semmifajta eltussolással a kormányt nem lehet ezekben az ügyekben vádolni. Haladéktalanul minden lépés meg volt téve. Ennyit a konkrét ügyekről.
A rendszerszintű ügyek kapcsán az a vád és kritika is elhangzott, hogy csak adott ügyekhez, botrányokhoz kapcsolódóan lép a kormány. Hadd emlékeztessem önöket, hogy ’14 végén itt álltam, amikor elmondtam, hogy a gyermekjóléti rendszer átalakításához kapcsolódón egy hosszabb folyamat indul el. Egész egyszerűen itt többen említették, például Szelényi Zsuzsa is, hogy milyen nagyszerű volt a gyermekjóléti rendszer. Ismeri ön azokat a gyermekjóléti szolgáltatásokat a kétezres évekből, amelyek úgy működtek (Szelényi Zsuzsanna: Romlott azóta!), hogy a gyermekjóléti szolgálat munkatársa két órát volt egy héten - két órát volt egy héten - az adott településen? Ezt nevezi ön a gyermekjóléti rendszer kiváló és prosperáló működésének? (Szelényi Zsuzsanna: Nem!) Hát, egész egyszerűen azt gondolom, amikor azt mondja, hogy ’97-ben rendben volt a törvény, ebben igaza van, de azt követően a gyermekjóléti rendszer - és az összes szakember ezt mondja - nem kapta meg azokat a kondíciókat, kapacitásokat és eszközöket, amelyekkel kellett volna tudni élnie, hogy a jelzőrendszert tudja működtetni. (Dr. Varga László: Az Orbán-kormány sem adta meg!)
Messze nem ugyanazt a képet osztjuk a gyermekjóléti rendszer működésének színvonaláról a kétezres években. Egész egyszerűen lépni kellett, hogy ne legyenek eszköztelenek, csökkenjen az esetszám és a hatáskörök, amelyeket régóta kérnek, hogy a szolgáltatás- és a hatósági típusú hatásköröket válasszuk szét, ezt megtegyük. Múlt héten 400 gyermekjóléti szakember részvételével volt egy szakmai konferencia Siófokon, amelyre engem is meghívtak. Ennek van egy zárónyilatkozata - ezt hadd ajánljam az önök figyelmébe -, amely azt mondja, hogy ezek a megkezdett intézkedések és a tervezett intézkedések jó irányba viszik a gyermekjóléti szolgáltatás területét és ügyét. Azzal a váddal jönnek - és többen is felvetették -, hogy nincs a szakmával egyeztetés.
(11.30)
Olvassák el, hogy 2015-ben a szakmai egyesületek, a szakértők hogyan rakták össze azt a szakmai koncepciót, amiből a ’15. júliusi törvénymódosítás született, amelyből a ’16-os, januárban induló rendszernek a kidolgozása történt. Tehát azt gondolom, hogy ha valahol, akkor igenis itt a gyermekjóléti szakma egyöntetű segítsége, támogatása, szakmai háttértámogatása valósul meg, és azokban az irányokban fejlesztjük tovább a rendszert.
Néhány további felvetésre azért még hadd válaszoljak! A felkészítés: a protokollok, a módszertani eljárások fenn vannak a honlapon. Tehát ezek elkészültek, ezeket többen felvetették. Ezeket nem lehetett úgy elkészíteni, hogy majd egyszer, ezek folyamatában elkészültek, és rendelkezésre állnak. Felelőssége a munkatársaknak, hogy ezeket ismerjék és alkalmazzák. Mi természetesen ebben a felkészítésben részt veszünk, és szakmai-módszertani támogató hálózat működik jelenleg is. Jelenleg is! És ez az az hálózat, amely például a konferenciát is szervezte, amely ezt a háttértámogatást folyamatosan igyekszik biztosítani a központoknak és a szolgálatoknak.
Fontosnak tartom ezenkívül kitérni arra - Szelényi Zsuzsa képviselő asszony mondta -, hogy az alapellátás kapcsán jelentős probléma a centralizáció. Ez félreértés lehet, nincs centralizáció az alapellátásban. Én a hozzászólásomban elmondtam világosan: a gyermekjóléti rendszer úgy lett átalakítva, hogy nem lett centralizálva. Nincs államosítva, önkormányzati felelősségi körben maradt. Én nem is értem, hogy milyen centralizációról beszél, meg rendpártiságról, meg központosításról. Nincs! Az alapszolgáltatások területén nincs központosítás. Pusztán annyi történt meg, hogy a járás tekintetében a járási központnak többletfelelőssége van a hatósági ügyek tekintetében és a járásra kiterjedő, a járás egészét érintő többletszolgáltatások biztosítása és a gyermekutak felvigyázása szempontjából. Tehát nem egyenrangú minden szolgáltatás egy járásban, hanem egy a járásban - ez a bizonyos gyerekjóléti központ - kiemelkedik; mert ez volt a kérés, hogy ezek jelenjenek meg egy ilyen megerősített pozícióban, és ehhez többlet fejlesztési forrást is rendeljünk.
A következő kérdés volt a veszélyeztetettek száma. Fontos, hogy ezt helyre tegyük, ez 135 860. Jó? Tehát a KSH-statisztikát használjuk, ebben már többször megpróbáltunk megegyezni, hogy Magyarországon a legnagyobb, leginkább validált, nemzetközileg is validált gyűjtéseket és statisztikákat a KSH készíti. Tehát mindannyian a KSH-ból dolgozunk, 2015. december 31-én 135 ezer ilyen gyermek volt, akit veszélyeztetettként tartottak nyilván. Én azt gondolom, hogy egy is sok, nem erről van szó, de fontos, hogy a közvéleményt ne olyan adatokkal bombázzuk, amelyek nem állják meg a helyüket.
Bangóné képviselő asszony beszélt arról, hogy a nevelőszülők ügyében nem történt semmi. Hát, ha valamelyik kormány ezen a területen előrelépett, azt gondolom, pontosan ez a kormány, hiszen két ügyben nagyon fontos lépést tett. Az egyik az, hogy 2014-től erőltetett ütemben fejlesztette a nevelőszülői rendszer, amelynek az a lényege, hogy ennek az évnek a végére a 12 évnél fiatalabb gyermekek nem lehetnek nagy intézményben, és ezt meg fogjuk csinálni. Ez ennek a három évnek az eredménye. Az, hogy nem történt a nevelőszülői hálózat fejlesztésében semmi, azt nagyon meredek állításnak gondolom, és nem igazolják a tények.
A másik fontos ügy, hogy a nevelőszülői ellátás kiterjesztésével párhuzamosan folyik a nagy gyermekvédelmi intézmények lebontása is, hiszen tudjuk, hogy lesznek olyan különleges és speciális szükségletű gyerekek, akik nem fognak tudni hosszú távon sem nevelőszülőkhöz kerülni; dolgozunk rajta, de nem fognak tudni. Tehát fenn kell tartani intézménystruktúrákat, de ott sem nagy korszerűtlen és zsúfolt intézményeket, hanem lakásotthonokat. Ez a kiváltási program, amit 2019-ig végre fogunk hajtani és be fogunk fejezni, 2019 után nem lesz nagy, kollégiumszerű lakhatást biztosító gyermekvédelmi intézmény Magyarországon. Ez egy nagyon fontos dolog, azt gondolom. Tehát azt, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek életfeltételeinek és életesélyeinek javítása kapcsán mind a nevelőszülői, a családias környezetet biztosító nevelőszülői és a kitagolás kapcsán kiterjesztett lakásotthoni szolgáltatás fejlesztése kapcsán ne történtek volna előrelépések és komoly eredmények, ezeket legalábbis cáfolnunk kell.
Fontosnak tartom megint csak, többen felvetették, hogy vajon, ha a veszélyeztetettség fogalmát így erősítjük, ahogy az előterjesztő javasolja, akkor vajon vannak-e olyan garanciák, amelyek a visszaéléseket megakadályozzák. Hadd mondjam el, hogy jelenleg is van négy, nagyon komoly, a szolgáltatói világtól, a szolgáltatásoktól és a fenntartótól független jogvédelmi garancia a gyermekvédelemben élő gyermekek jogainak a biztosítására.
Először is: gyermekvédelmi gyám. Ez a kormány volt, amely megteremtette a gyermekvédelmi gyámság jogintézményét. Addig az intézményvezető volt a gyám. Pontosan ebből fakadt nagyon-nagyon sok probléma. Itt többen is felvetették azt a kérdést, hogy vajon ösztönzi… - igen, ösztönzi, ösztönözheti a dolgok elrejtésére, elfedésére, eltitkolására például egy intézményi abúzus esetében, ha az intézményvezető a gyám. Ezért kellett megszüntetni az intézményvezetői gyámságot. A gyermekvédelmi gyám volt például, aki Bicske esetében most feljelentést tett, és onnan indult az ügy. Tehát az, hogy a gyermekvédelmi gyámság függetlensége meg lett teremtve, és függetlenül tud működni, ez önmagában a következő időszakra előrevetíti, hogy a súlyos látencia az intézményi abúzusok tekintetében csökkenni fog, egész egyszerűen azért, mert a gyermekvédelmi gyám független szereplő az intézménytől. Ez önmagában garancia arra, hogy ilyen esetek ne történjenek, vagy ha történnek, nagyon gyorsan a felszínre kerüljenek.
A másik garanciális elem a gyámhatóság, a harmadik a gyermekjogi képviselő, a negyedik pedig az ombudsman. Tehát ma a szolgáltatások környékén és a gyermekek környékén, a veszélyeztetett gyermekek körül van egy ilyen négyes jogvédelmi gyűrű, és azt reméljük, hogy ahogy eddig is ez a gyűrű jelentős módon segítette a gyermekjogok érvényesülését, amellett, hogy a gyermekvédelemben dolgozók felkészítése, módszertani segítése és a többi, amiről eddig beszéltünk, továbbra is kötelező és továbbra is fejlesztendő, amellett ennek a jogvédelmi gyűrűnek a szerepe is egyre meghatározóbb és egyre fontosabb.
A lakcímkártya tekintetében, amit képviselő asszony felvetett, amit tegnap nyilatkoztam is, mi azt látjuk, ha krízis, ha önkéntes módon igénybe veendő szolgáltatás, akár hatósági típusú szolgáltatás, megvan a gyermekvédelemben az illetékességi és hatáskör-telepítési szabály, ami azt mondja, hogy nem lehet olyan eset, de ettől függetlenül a héten felállítjuk azt a munkacsoportot, ami ezt ki fogja vizsgálni, hogy ténylegesen mely ellátások esetén vannak ilyen hatások. Össze is hívtuk novemberre a különleges gyermekvédelmi ügyek munkacsoportját, amelyben a rendőrség, az ügyészség is ott van és szerepet vállal, és fontosnak tartjuk, hogy a jogalkalmazók, nemcsak a szolgáltatói, hanem az ügyészségi, bírósági, rendőrségi jogalkalmazók is elmondják ezekről az esetekről a tanulságokat; egész egyszerűen azért, hogy ezeket be tudjuk építeni egyrészt a szabályozásba, másrészt pedig a különböző fejlesztésekbe.
Nem lehet megkerülni a bér kérdését, és köszönöm szépen az erre való buzdítást. A kormány elkötelezett abban, hogy folyamatosan emelje a béreket, ’14-ben, ugye, a gyermekjólétben dolgozó, mondjuk, F2-es, F3-as, F4-es munkatársak körében 130 ezer volt a bruttó bér, most 178. Tehát volt egy 43-44 ezres, körülbelül 34-36 százalékos béremelés ’14 és ’15 folyamán. Elkészítettük az életpályamodellt, és nagyon reméljük, hogy hónapokon belül el is tudjuk indítani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
