DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is szóvá kell tennem, hogy megint a társadalmi egyeztetés megkerülésével kaptunk egy olyan fontos törvényjavaslatot, ami, azt gondolom, hogy méltó lett volna arra, hogy a kormány annak rendje és módja szerint ezt leegyeztetve, miniszteri benyújtással hozza a parlament elé. Azt gondolom, hogy nem véletlenül alakult ki ennek ez a rendje. Az, hogy a Fidesz most már hat éve folyamatosan egyéni képviselői indítványokban nyújt be ilyen javaslatokat, annak is megvan az oka, de mi ezt nem tartjuk egy helyes eljárásnak. Azt gondoljuk, hogy a szociális szakma véleményének a meghallgatása elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a képviselők egy törvényjavaslatról utána vitatkozni vagy beszélni tudjanak.
A benyújtás módja mellett tartalmi gondok is vannak ezzel a tervezettel. Lesznek benne dolgok, amiket méltatni fogok, de hadd kezdjem azokkal az alapvető és strukturális problémákkal, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Először is ki kell mondani az igazságot, ami úgy szól, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer ebben az országban a teljes összeomlás szélén áll. Azt gondolom, hogy ideje lenne egy átfogó javaslatnak, ami helyre teszi a dolgokat ebben az országban a gyermekvédelmi jelzőrendszer vonatkozásában, és egy olyan javaslatra lenne szükség, amely mind a megelőzésre, mind a krízisre megfelelő válaszokat ad. Egyébként ezt önök évek óta ígérgetik, pont államtitkár úr volt az, akitől már sokat hallottuk, hogy majd hatékonyabbá fogják tenni a jelzőrendszert, szorosabbá fogják tenni az együttműködést, azonban ebből sokat nem láttunk.
Az igaz, hogy az intézményrendszert alakítgatták, létrehozták az összevont család- és gyermekvédelmi szolgálatokat, gyermekjóléti szolgálatokat, amit ön el is mondott a felvezető szövegében, de mi ennél többet várunk. Tehát nagyon szeretnénk, ha a kormányzat, amiket korábban megígért, azokat végre is hajtaná.
Idén éppen azon a napon, amikor a bíróság kihirdette a három évvel ezelőtti agárdi kisfiú ügyében született ítéletet, Gyöngyösön meghalt egy másfél éves alultáplált kislány. A híradások szerint, mint tudjuk, az anya korábbi kapcsolatából származó két gyermekét sem táplálta megfelelően, így őket a különélő édesapjuknál helyezték el. Tehát ennek a családnak a tragédiáját halljuk. Az édesanya és párja az elhunyt gyermek nővérének vészes fogyása miatt 2013-ban már - tehát évekkel korábban - a hatóságok látókörébe került. Mindezeknek a tényeknek az ellenére, amiket megismerhettünk a híradásokból, a gyermekvédelmi rendszer nem volt képes arra Magyarországon, hogy időben észlelje a kisebbik lány súlyos veszélyeztetettségét és megtegye a szükséges lépéseket.
Hozzá kell tennem, hogy a haláleset nyomán az ombudsman is vizsgálódott, és megállapította, hogy a házi gyermekorvos, a gyermekjóléti központ és a gyámhatóság sorozatos mulasztása vezetett el oda, hogy nem sikerült megakadályozni ezt a tragédiát, tehát az ombudsman igazából azt állapította meg, hogy a rendszer nem működött. Úgy látjuk, hogy ez a gyöngyösi eset volt az, ami most a kormányt, pontosabban a kormánypárti politikusokat arra késztette, hogy változtassanak a rendszeren. Egyrészt azt látjuk, hogy a szülői együttműködési kötelezettséget kívánják erősíteni, és emellett pedig a jelzőrendszeri tagok felelősségét és feladatait szeretnék pontosan szabályozni, egyértelművé tenni.
Azért azt szeretném hozzátenni, hogy három év késésben vagyunk, ugyanis ezeket a javasolt módosításokat már három évvel ezelőtt is megtehették volna, mert az ombudsman már akkor, az agárdi kisfiú halála kapcsán felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy fontolja meg a védőnői szolgáltatás kötelező igénybevételének, illetve a szolgáltatás elutasítása jogkövetkezményeinek, a szűrővizsgálati kötelezettség kiterjesztésének és egy sor más dolognak a lehetőségét, ami egyébként most ebben a törvénymódosításban visszaköszön.
Tehát én ebből azt tudom leszűrni következtetésként, hogy ezek a problémák már három évvel korábban az ombudsman munkáján keresztül láthatóvá váltak, a kormány mégsem intézkedett, egy újabb tragédia kellett ahhoz, hogy végre a parlament beszéljen ezekről a kérdésekről.
Az, amit önök letettek az asztalra, egészen biztos, hogy önmagában nem fogja megoldani az ezer sebből vérző gyermekvédelmi jelzőrendszer problémáit. Mint az előbb is mondtam, egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer az összeomlás szélén áll ebben az országban, és a helyzet súlyosságát belső felmérések is alátámasztják. Senki előtt nem titok, a kormány előtt sem szabadna, hogy titok legyen, hogy már régen nem tudja betölteni a funkcióját: a gyermekek veszélyeztetésének megelőzését és a veszélyeztetett helyzet megszüntetését. Tehát ez, amit most olvashatunk a beterjesztett törvényjavaslatban, tulajdonképpen egy tüneti kezelés, ami önmagában biztosan nem lesz elég.
Hallottam, amit Selmeczi képviselőtársam mondott, hogy most erről beszéljünk, erről a törvényjavaslatról. Erről is fogok beszélni a továbbiakban, viszont nekem kötelességem elmondani és ellenzékben duplán kötelességem elmondani, hogy a munka itt nem állhat meg. Nagyon súlyos helyzetben van a szektor, és önöknek, a Fidesznek és a KDNP-nek minden lehetősége megvan arra, hogy ezen változtasson. Úgyhogy legyenek kedvesek, ne álljanak itt meg, hanem menjenek tovább.
Viszont akkor nézzük meg, hogy most ebben a törvényjavaslatban mi szerepel! Az 1. pont szerint a gyermekvédelmi jelzőrendszer működésének és működtetésének a szakmai módszereit alkalmazva járnak el, amelyeket a miniszter az általa irányított minisztérium honlapján közétesz. Nyilván, tehát ez fontos, ez történjen meg.
De azért két problémám van ezzel a történettel. Egyrészt a jelzőrendszer működtetésének általános szakmai módszerei mellett nagyon fontos volna a speciális módszertani útmutatók közzététele is, mint a veszélyeztetettség felismerésének szakmai megalapozását szolgáló módszertani ajánlás vagy a védőnői szolgáltatások igénybevételének visszautasítása esetén követendő eljárások rendje. Ez azért lenne fontos, mert hiába mondja ki majd a törvény, hogy kötelező, mondjuk, a védőnővel való együttműködés, és ennek megtagadása súlyosan veszélyeztető oknak minősül, ettől a gyermekvédelmi, gyermekjóléti szolgálatok még nem fogják tudni, hogy milyen további lépések szükségesek. Tehát én azt gondolom, hogy ezt teljesen egyértelműsíteni kell. A másik pedig az, hogy attól, hogy a módszertani elveket közzéteszik a minisztérium honlapján, még nem fog megoldódni ezeknek az elsajátítása, illetve a gyakorlati alkalmazása. Tehát szeretném, ha erről gondoskodnának, hogy ne csak egy egyszerű közzététel legyen. Minden törvény annyit ér, amennyit belőle végrehajtanak, tehát ebben a szemléletben próbálják ezt meg explicit hatékonnyá tenni.
(10.40)
A 2. pont kimondja, hogy a gyámhatósági eljárás során az együtt nevelkedő testvérek ügyét együtt, egy ügyiratban kell kezelni. Ez a javaslat, azt gondolom, hogy támogatható. Azt a gyöngyösi és az általam az előbb ismertetett eset is mutatta, hogy alapvető hibát követtek el a hatóságok akkor, amikor nem kezelték együtt a testvérek ügyeit. Arról nem is beszélve, hogy a gyermek veszélyeztetettségének mérlegelése során fontos információ a szülő többi gyermekét veszélyeztető magatartása, a folyamatban lévő védelembe vételi eljárások megléte, az együttműködési hajlandósággal kapcsolatos tapasztalatok. Tehát ha ez eddig nem volt értelemszerű, és nekem is vannak olyan tapasztalatok a praxisomban, hogy ez nem volt egyértelmű, értelemszerű, fontos az, hogy a törvény ezt kimondja, és ehhez tartsa magát mindenki. Viszont szeretném itt is elmondani, államtitkár úr, hogy ez a nulladik lépés, és szeretnék javasolni egy olyan irányt, amit fontosnak tartanék, hogy a kormányzat végrehajtson.
Azt látom, hogy az egész rendszer végtelenül elavult, korszerűtlen módon működik. Azt látjuk, hogy papíralapú ügyintézés helyett vagy mellett akár, de igazi előrelépést jelentene, ha végre elektronikus rendszerben tudnák kezelni a gyermekeknek az adatait. Azt gondolom, hogy egy olyan informatikai rendszerre és infrastruktúrára lenne szükség, ami egyébként nemcsak a dolgozók munkáját könnyítené meg, de jelentősen gyorsítaná a folyamatokat, és ami ilyen esetekben gyorsítja a folyamatokat, az bizony életeket menthet. Úgyhogy azt gondolom, hogy ebben az országban önök már sokszor bizonyították, kormánypárti képviselőtársaim és leginkább a kormány, nagyon sok mindenre van pénz, hát legyen erre pénz, én azt gondolom, hogy erre tényleg szükség lenne. A jelzőrendszer működése is sokkal hatékonyabbá válhatna. Természetesen szigorú adatvédelmi szabályokat kell alkalmazni, de az egyes esetekhez hozzáférést kaphatnának a jelzőrendszer tagjai, nyomon lehetne követni a gyermekekkel kapcsolatos minden fontos információt.
A 3. pont arról szól, hogy a gyámhatóság az elővezetés ügyészi jóváhagyás nélkül történő foganatosításáról dönthet a gyermek veszélyeztetettsége esetén. Én ezt támogathatónak tartom. Azt láttuk, hogy sajnos sok esetben fordult elő, hogy a szülő az idézés ellenére nem jelent meg a tárgyaláson, és akkor többszöri idézést követően az ügyészhez fordultak, de nagyon sokszor lett ennek az az eredménye, hogy gyakorlatilag ez volt az egyetlen olyan lehetőség, hogy a szülővel kapcsolatba léphessenek és nem tudott megtörténni, ha az ügyész megtagadta. Azt gondolom, hogy a rendszert hatékonyabbá teszi, ha az elővezetett módon módosul a törvény.
A 4. pont szerint ezentúl, idézem: „Egyéb jelzés hiányában is súlyos veszélyeztető oknak minősülne, ha a szülő megtagadja az együttműködést a háziorvossal, házi gyermekorvossal, védőnővel, illetve a bölcsődei ellátást nyújtó szolgáltatóval, intézménnyel és köznevelési intézménnyel.” Ez az a pont, ami már a civil szervezetek részéről is kemény reakciókat váltott ki, és szeretném hangsúlyozni, hogy nem ok nélkül. Itt fontos, hogy ne legyen túlkapás ebből a törvénymódosításból. Azt kodifikálja a javaslat, hogy már önmagában az is súlyos veszélyeztetésnek minősülne, ha a szülő megtagadná az együttműködést a védőnővel vagy a gyermekorvossal, vagy az iskolával. Tehát ez azt jelenti, hogy a veszélyeztetettség alaposabb vizsgálata nélkül is lehetne olyan döntést hozni, hogy a gyermeket kiemelik a családból, ideiglenesen máshol helyezik el. Jogos az aggodalom, hogy ez ilyen formában, körültekintő szabályozás nélkül és a visszaélések elleni garanciák nélkül hatósági túlkapásokhoz vezethet.
Én magam is tudok indokolatlan kiemelésekről, tehát hozzám is fordultak ilyen ügyekben, és olyan történések is voltak, amikor jogellenesen emeltek ki gyermekeket a családjukból anyagi körülmények miatt, holott ezt elvileg nem tehetnék meg. Én azt gondolom, államtitkár úr és tisztelt benyújtó képviselőtársaim, hogy itt nagyon kellene arra figyelni, hogy véletlenül se eredményezze ez a jogszabályváltozás azt, hogy a gyermekeket indokolatlanul veszik ki a családjukból. És azért hozzáteszem, hogy nem előzmény nélküli ez a javaslat, az ombudsmannak a gyöngyösi halálesettel kapcsolatos jelentésében szinte szóról szóra szerepel. Hadd idézzem! Tehát a Heves Megyei Kormányhivatal gyámügyi főosztálya javasolta a gyermekvédelmi törvény módosítását, ez így hangzott: „Egyéb jelzés hiányában is súlyos veszélyeztető oknak minősül, ha a kiskorút gondozó szülő (törvényes képviselő) megtagadja az együttműködést az egészségügyi alapellátást nyújtó szolgáltatóval, háziorvossal, gyermekorvossal, védőnővel, illetve a gyermekjóléti szolgálattal vagy a gyámhatósággal.”
Mi történt? Kicsit nézzünk az eset mögé, hogy meglássuk azt, hogy pontosan mi történt. A gyöngyösi esetben az történt, hogy az együttműködést valóban megtagadták a szülők, emiatt nem tudtak a gyermeknek a valós állapotáról információt kapni a gyermekjóléti szolgálatnál, és ezért a veszélyeztetettségről való információk hiányában nem tudtak a gyámhatósághoz fordulni. Itt az történt, hogy a gyermekjóléti szolgálat úgy értelmezte a törvényt, hogy a védőnői és az egészségügyi ellátásnak a megtagadása önmagában nem minősül veszélyeztetésnek. Ez volt a hiba, ugyanis a veszélyeztetettséggel kapcsolatos módszertani útmutató már most is tartalmazza, hogy az egészségügyi elhanyagolás veszélyeztető helyzetnek minősül, vagyis az ajánlás már most kimondja, hogy a védőnői és egészségügyi ellátás visszautasítása egy veszélyeztető ok. Ami itt történt, az az volt, hogy a gyermekjóléti szolgálat munkatársai egyszerűen nem ismerték ezt az ajánlást, és láthatóan nem tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel, hogy a szülői együttműködés hiányában nem volt bizonyítható a gyermek életét, testi épségét, szellemi fejlődését sértő súlyos veszélyeztetés, és ezért nem tudtak javaslatot tenni a gyámhatóságnak.
Azt gondolom, hogy ezt fontos tisztázni jogszabályi szinten is, tehát ha az ajánlás nem elég útmutató, akkor ezt tisztázzuk le a törvény szintjén is, mert azt gondolom, hogy a szülői együttműködés hiánya nem lehet akadálya annak, hogy az állam ellássa a gyermekvédelmi funkcióit és teljesítse az életvédelmi kötelezettségét. Viszont fontos a körültekintő szabályozás, úgyhogy ez lesz az a pont, amikor a Lehet Más a Politika három módosító javaslatot be fog terjeszteni a törvényjavaslathoz. Nagyon kérem önöket, hogy abszolút pártpolitikából kiemelve vizsgálják ezeket, szülessen itt egy olyan szabályozás, ami abszolút a gyermekek érdekeit tudja szolgálni. Úgyhogy ezt holnap 4 óráig - úgy tudom, hogy addig kell leadni a módosításokat - be fogjuk terjeszteni. Esetmegbeszéléseket fogunk javasolni, illetve azt fogjuk javasolni, hogy a súlyosan veszélyeztető helyett legyen elég az, hogyha az együttműködés teljes megtagadása veszélyeztető helyzetnek minősül.
Az 5. pontnál még annyit szeretnék mondani, hogy ott önök azt mondták ki, hogy a háziorvosi, házi gyermekorvosi és a védőnői, egészségügyi szolgáltatás nem utasítható vissza, tehát így explicite kimondásra kerül. Ez alapvetően rendben van részünkről, viszont szeretnénk egy kis szabadságot adni a szülőknek például olyan vonatkozásban, tehát egy olyan módosítást fogunk javasolni, hogy a területileg illetékes védőnői vagy háziorvosi ellátás elutasítása, illetve a védőnő személyének szabad megválasztása ne minősüljön az együttműködési kötelezettség megszegésének, tehát itt javaslunk majd egy ilyen módosítást. A 6., 7., 8., 9. pontokkal alapvetően egyetértünk, úgyhogy ezekhez most továbbiakat nem szeretnék hozzáfűzni.
Egyvalamit viszont összességében szeretnék leszögezni: fontos lenne, ha ez a törvényalkotás itt most nem állna meg, hanem elkezdenének a kormányoldalon azon dolgozni, hogy a dolgozók terheit csökkentsék, és az azonnali és a jelentős béremelés meg tudjon a szakmában valósulni. Én azt látom, hogy tényleg ebben az országban olyan helyekre tudnak adni pénzt, ahol egyáltalán nincs rá szükség, én nem értem, hogy pont a szociális dolgozóknak miért kell a nemzetgazdaság legrosszabbul kereső munkatársainak maradni. Azt látom, hogy nettó 80-90 ezer forintokért végeznek ezek az emberek emberi sorsokról, gyermekekről döntő, felelősségteljes munkát.
Egyáltalán nem vagyok optimista azzal kapcsolatban, hogy mit terveznek, mert azt látjuk, most már lehet tudni, hogy jövőre milyen béremelések lesznek, legalábbis nagyjából, most önök arra készülnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a két eddigi pótlékot összevonják, de szeretném azt jelezni, hogy ettől egy fillérrel nem lesz több a szociális dolgozóknál. Ha ezzel kapcsolatban tévedek, akkor legyenek kedvesek, javítsanak ki, mert én nagyon szeretném azt hallani, hogy a szociális dolgozók béremelése végre megvalósul. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)
