HORVÁTH LÁSZLÓ
HORVÁTH LÁSZLÓ
HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kicsit, nem is kicsit, de sajnálom, hogy nem sikerült megtartani azt a lelki testtartást, amire azért az elején még volt remény, mert úgy látom, hogy tényleg az ellenzéki felszólalók közül volt, aki tisztességgel a tárgyhoz szólt hozzá, például Vágó Sebestyén vagy Szél Bernadett, akik tisztességgel elolvasták, és tettek javaslatokat, megfontolható és megfontolandó javaslatot is. Például Vágó Sebestyén javaslata, hogy valóban kellene forrás ahhoz, hogy legyen egy érzékenyítő, akár kampány. De hogy a témát továbbvigyük, az a jelzőrendszer, ami egyébként a legjobb jelzőrendszer, a lakókörnyezet, ami a hagyományos világban működött, tehát Magyarországon azért pár évtizeddel ezelőtt, mondjuk, egy paraszti társadalomban volt jelzőrendszer, hibátlan jelzőrendszer volt, és hibátlan szociális ellátás is volt, csak ezeket a hagyományos közösségeket szépen szétverték, és ma mindenki belehullik abba a „jobb meg se szólalni”, „mert ne legyek rosszban a szomszéddal, kell nekem ez, hát nem”… - akkor inkább azt mondom, hogy üvölt, üvölt hetek óta a gyerek, hát akkor hasfájós, tényleg rossz az emésztése és így tovább. Tehát például ez a javaslat, ami egy szemléletformálás, nem is lenne talán fontosabb dolog, mint a szemléletet formálni ez ügyben.
Szél Bernadett felvetése és Korózs Lajos is érintette a tárgyat, de ne haragudjanak, Bangóné képviselő asszony kínai idézettel kezdte, úgy látom, a kínaitól nem tudott elszakadni, mert részben kínai, amit mond, és tudja, képviselő asszony, ki mint él, úgy ítél. Tehát ön azt feltételezi, hogy május 24-én én már azért mondtam azt nyilvánosság előtt, hogy szükséges törvénymódosítás több helyen is, mert én már akkor kapcsoltam az ön elgondolása szerint, hogy majd lesz valami mutyi, amit majd ezzel elfedünk. Ha ez kiderül, hogy önnek ez nem jó, mert ez az elmélet nem tartható, akkor meg azt mondja, hogy mit csináltam eddig. Például megvártuk azt, hogy az ombudsman letegye a jelentését a gyöngyösi ügyről. Ez a nyár végén történt meg. Egyfelől számon kérik, hogy az ombudsman javaslatait nem vesszük figyelembe; mikor jön egy javaslat, amiben tételesen a témával kapcsolatosan valamennyi lényeges ombudsmani ajánlás benne van, akkor meg az a bajuk, hogy miért képviselői indítvány.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
És azt sajnálom, ne haragudjon, Gúr képviselő úr, de én a vita első két órájában nem láttam önt. Lehet, hogy a tévén nézte. Vagy fönt volt? Elnézését kérem. (Gúr Nándor: Nézzél szét a teremben!) Elnézését kérem, ez nem is lényeges, elnézését kérem, de ez egy nettó bicskézés volt, amit ön csinált. Azért lehet, ahogy Szelényi Zsuzsa képviselő asszony mondta, ami önmagában egy nagyon szomorú, önleleplező állítás, hogy ugyan vannak kicsi sztorik, ezt mondta szó szerint. Két gyerek halála, egy két hónaposé meg egy 18 hónaposé, nem tudok mit mondani, milyen kínokon kellett átmenni, áthaladni ezeknek a gyerekeknek, és micsoda téboly áldozatai lettek - ez kicsi sztori? Legyünk életszerűek? Ezek kicsi sztorik? Foglalkozzunk a nagy ügyekkel? Ez elszomorító.
Nem sikerült megtartani azt a lelki testtartást, amiben némi alázat lenne, és nem azt feltételezi, hogy az önök összeesküvéses és nem tudom én, milyen teóriáit hivatott ez a törvényjavaslat elfedni.
Úgyhogy én mindenesetre azoknak köszönöm, akik eddig tárgyszerűek voltak, azok pedig, akik bicskézésre ültek ide be, úgy gondolom, hogy eltévesztették a házszámot. (Taps a kormánypárti sorokból.)
