KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Én, ellentétben másokkal vagy sokakkal, nem gondolom azt, hogy azokat a tragédiák, amiket itt szinte minden képviselőtársam említett, azért következtek be, mert a Fidesz van kormányon, és nem gondolom azt sem, hogy csupán azért került most ide benyújtásra ez, mert éppen azon a két településen Horváth László képviselőtársunk a parlamenti képviselő. Nyilván nem ezért történnek ezek a dolgok.
Ilyen dolgok elsősorban azért történnek, mert olyan hiátusok vannak az ellátórendszerben, amelyek nemcsak hogy felerősítik, hanem most már gyakorivá is teszik ezeket a történéseket. Én részletesen három dologgal szeretnék a törvény kapcsán foglalkozni: a testvérek ügyeivel, az elővezetéssel, a veszélyeztetettség fogalmával és a védőnői ellátás kötelező jellegével. Ezzel az utóbbival szeretném kezdeni.
Úgy látom, hogy a veszélyeztetettség meghatározása kijelöli a problémák jellegét és körét, továbbá a gyermekvédelmi közszolgáltatás célját, irányát, megvalósításának eszközeit. Ez a rész itt rendben van. A törvényjavaslat viszont, úgy gondolom, rossz irányba viszi a gyermekvédelmi rendszert azzal, hogy a szakembereket a hatósági és büntető szemlélet irányába tolja el. Ezért nem támogatandó, hogy a jelzőrendszeri tagok megfelelő együttműködésének előmozdítása helyett a törvényjavaslat kizárólag a szülők és más törvényes képviselők együttműködési kötelezettségét hangsúlyozza.
Ugyanis a szabályok be nem tartása, a jelzés elmaradása, az együttműködés hiánya miatt a szakemberek is felelősséggel, munkajogi, de akár büntetőjogi felelősséggel is tartoznak. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a gyermekvédelmi törvény egyik fontos alapelve az együttműködés elve, amit elvár a szakemberektől és a szülőtől, a törvényes képviselőtől, a gyermekektől egyaránt. Az együttműködés hiányát azonban önmagában nem lehet súlyos veszélyeztetettségnek minősíteni véleményem szerint, ehhez további vizsgálódásra van szükség.
A veszélyeztetettség ugyanis olyan, a gyermek vagy más személy által tanúsított magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, érzelmi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza. A veszélyeztetettség szempontrendszere: a helyzet ártalmas a gyermek fejlődésére, a probléma nem normális és a szülőnek felróható, a probléma megoldása nem bízható a családra, akkor szükséges az állami kontroll, a család autonómiájának korlátozása. Jelen esetben a gyermekorvos és a védőnő közös feladata megbecsülni, hogy milyen fokú a veszélyeztetettség, majd ennek függvényében kell dönteni a további teendőkről.
A védőnő is fontos jelzőrendszeri tag a gyermekvédelmi rendszerben, ezt tudjuk jól. A hatályos rendelkezések szerint, ha a szülő visszautasítja a védőnői ellátást, a védőnő értesíti a gyermekjóléti szolgálatot, amely bármikor ellenőrizheti a gyermek nevelkedésének körülményeit. A körülmények elégtelensége esetén a gyámhatóság a gyermeket védelembe veheti, és magatartási szabályként a szülőt akár kötelezheti a védőnői ellátás igénybevételére azzal, hogy a családot, annak gyermeknevelési, gyermekgondozási feladatait egy kirendelt szociális munkás is segíti.
Nem akarom megelőlegezni a részletes vitát, hiszen azt majd a bizottságban kell lefolytatni, de mégis idekívánkozik, mert ott is szóba hoztam: annyira elégtelen ma már Magyarországon az ellátórendszer, hogy törvényszerű, hogy ilyen esetek, amelyek a közelmúltban is napvilágot láttak, bekövetkeznek. Említettem képviselőtársaimnak a bizottsági ülésen a háziorvosi rendszer áldatlan állapotát. Ma már az országban térségek, kistérségek, mikrotérségek lehetetlenülnek el teljesen. Hoztam a példát: az abaúji kistérségben minden háziorvos nyugdíjas, és a nyugdíjas háziorvosok kétharmada elmúlt 70 éves. Kedves barátaim, néhány év múlva az egész abaúji térségben nem lesz orvos. Bocsánat, nem gyerekorvosról beszélek, nem lesz háziorvos.
Látjuk, hogy ahol betöltetlenek a házi gyermekorvosi szolgálatok, egyszerűen a kormány azt csinálja - vagy a felügyeletet ellátó szervezet -, hogy összevonja a házi gyermekorvosi és a háziorvosi praxist. Ha a képzőhelyen, Szegeden meghirdetnek kilenc állást, és senki nem pályázik rá, ha Budapesten kéttucatnyi meghirdetett helyre összesen három érdeklődő van, akkor itt nincs miről beszélni már.
(11.10)
Ezt akárhogy magyarázhatja Ónodi-Szűcs államtitkár úr, nincs miről beszélni! Hoztam a példát szintén képviselőtársaimnak. Kedves barátaim, szánjanak rá egy napot, jöjjenek el velem Burgenlandba! Csak magyarok dolgoznak már odakint a szociális ellátórendszerben, és mindegy, hogy melyik elemét nézem: a szociális étkeztetést vagy a házi segítségnyújtást - nagyjából ugyanaz a struktúra, mint nálunk - vagy bentlakásos idősotthon, Grazig csak magyarok dolgoznak. Bécsújhelytől Grazig csak magyarok. Itt hagyják a pályát, mert 70-80 ezer forintért nem dolgoznak, a legelszántabbak is elmennek már az országból. A legelszántabbak is!
Egyetértek Vágó képviselőtársammal, mindaddig, amíg nem lesz tisztességes fizetés és deklarált életpályamodell a szociális ágazatban, akkor erre kell számítani. Értsék meg, nem lehet közmunkásokkal minden feladatot elvégeztetni. Tudjuk jól, hogy mit csinálnak: egy csomó embert az államigazgatás valamelyik alrendszeréből kirúgnak, és néhány hét múlva a fizetése 60 százalékáért visszaveszik közmunkásként. Mert nem lehet az egész ellátórendszert arra építeni, hogy közmunkások fognak benne dolgozni.
Tehát eldöntendő szakmai kérdés, hogy a védőnői ellátás visszautasíthatóságának jogszabályi kizárását változatlanul hagyjuk, vagy a gyermek érdekében minden szülőt a területileg illetékes védőnői ellátás igénybevételére kötelezzük.
Vizsgálandó tehát, hogy a gyermekek életének és egészségének védelme arányban áll-e a védőnői ellátás visszautasíthatóságának jogszabályi kizárásával. Ha erre a szükségesség és arányosság követelménye szerint igennel is válaszolunk, akkor sem jelentheti az együttműködés hiánya további vizsgálatok nélkül a gyermek súlyos veszélyeztetettségét. Ugyanis a súlyos veszélyeztetettség esetén hatósági eljárást kell kezdeményezni, végül is a gyermeket ki kell emelni a családból.
Az igazi megoldás a korszerű gyermekvédelmi törvény rendelkezéseinek betartása, a gyermekjóléti szolgálat és a védőnői hálózat megerősítése, az esetszámok csökkentése, az anyagi és erkölcsi megbecsülés növelése. Arra is szükség lenne, tisztelt államtitkár úr, képviselőtársaim, hogy a jelzőrendszeri tagok kellő szakmai felkészítést kapjanak a veszélyeztető helyzetek felismerésére, kezelésére, az együttműködés módszereinek, technikáinak megismerésére. Ugyanis a gyermekek helyzetét, a gyermekjóléti szolgálat által szervezett esetmegbeszéléseken tudják a legjobban feltárni, amihez segítséget tud adni a családi és gyermekjóléti központ tanácsadója, esetmenedzsere.
Említettem azt, hogy vannak dolgok, amelyek kimondottan a kormányon múlnak, és a kormány döntései befolyásolnak minden bekövetkező cselekményt. Ne haragudjanak, nem mehetek el szó nélkül a bicskei eset mellett én sem. Egy kollégával beszélgetve, szakember kollégával beszélgetve, nem a szakértői páholyban ül az illető most, akivel folytattam ezt a beszélgetést; engedjék meg, nem anekdotázni akarok, felolvasom, hogy mit mondott: „Sokféle ügyünk volt a gyerekotthonokkal. Bár cinikusnak tűnhet, de önmagában az a tény, hogy egy gyereket az egyik alkalmazott zaklatja, nem volt meglepő, ahogy olyan ügy is elég sok volt, ahol a bent élő gyerekek között fordult elő szexuális visszaélés, zuhanyzói erőszak, a beavatási szertartások, hatalmi játszmák, kényszerítés, prostitúció.”
Elég sok mindent láttam már akkorra, de ez az ügy más volt. Egy jó nevű intézmény kikezdhetetlennek tűnő igazgatója ellen sorolták a vádakat a munkatársak. Nem a gyerekek, nem az ellátottak, a kollégák.
„Majd kaptunk egy cédét, amelyen az intézményben élő fiúk mondják el kamerába, hogy mi történt velük. Meséltek a kétértelmű beszédekről, a véletlen érintésekről, arról, hogy ki az esete az igazgató úrnak, hogy mi történik, ha a gyereket sakkozni hívják, és persze arról is, hogy az igazgató hogyan használta őket szexuálisan a saját vágyai kielégítésére.” Ezt szó szerint egy kolléga mondja.
„Amikor bekapcsolódtunk az ügybe, már elindult a büntetőeljárás, és bár egyre több jel utalt arra, hogy a gyerekek jogait nem tartják tiszteletben és alapvető jogsértések is történnek, azt hittem, annyira egyértelmű az ügy, hogy nem lehet más a vége, mint az, hogy a bűnös elnyeri méltó büntetését. Ezért azt tanácsoltam, ne forduljanak a nyilvánossághoz, hiszen nagyon nehéz lesz ezeknek a gyerekeknek később együtt élni a stigmával, hogy egy férfi használta őket. A gyerekek magánélethez való jogát védtem erősebben, hiszen azt gondoltam, az igazságszolgáltatás teszi majd a dolgát. Ezzel azonban hatalmas hibát követtem el.”
A büntetőeljárás és a gyermekvédelmi rendszeren belüli kötelező eljárás ugyan lezajlott, de hemzsegett a hibáktól, ezt utólag egy ombudsmani vizsgálat is megállapította. Mindannyian láttuk az ombudsmani vizsgálatot, és itt van Balog úr felelőssége. Itt van Balog Zoltán felelőssége! Tételesen leírták, hogy milyen problémák vannak, tételes javaslatot tettek arra, hogy mit kéne megoldani, és füle botját nem mozdította ennek a problémának a megoldására. Ide visszakanyarodok.
Az igazgatót ugyan az eljárás idejére felmentették, de végig ott lakott az otthon területén, és ezzel befolyást gyakorolt a gyerekekre és a nevelőkre is. A terhelő tanúvallomást tevő gyerekeket nagy értékű ajándékokkal, vesztegetéssel, manipulációval rávették arra, hogy vonják vissza a vallomásukat. Az ügyben érintett gyerekek törvényes képviselője nem volt független a súlyos vádakkal meggyanúsított igazgatótól. Azokat a felnőtteket, akik kiálltak a vallomást tevő gyerekek mellett, fokozatosan ellehetetlenítették, megalázó helyzetbe hozták.
Persze, nem lehet tudni, hogy mi lett volna, ha - ilyen nincs. Mégis, egy biztos: hogy 2012-ben bűncselekmény hiányában lezárták az eljárást. Az igazgató visszakerült eredeti pozíciójába, a nevelők, akik a gyerekek mellé álltak, elmentek, illetve el lettek küldve az intézményből. Értik ugye, képviselőtársaim? Nem az igazgató, hanem a kollégák, akik elmondták, hogy mit művel ez az igazgató, ők lettek elküldve az intézményből!
Visszatérek a törvényjavaslathoz. Elővezetést említettem, államtitkár úr, hogy ezzel szeretnék néhány gondolatot foglalkozni. Az idézett személy, ha az ismételt idézésre sem jelenik meg és távolmaradását nem menti ki, a rendőrség útján elővezethető. Az elővezetés foganatosításához, ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ügyésznek a hatóság vezetője által kért jóváhagyása szükséges, erre megvannak az illetékes paragrafusok.
Az elővezetés jóváhagyását meg kell tagadni például, ha az elővezetésre vonatkozó javaslat arra az ügyfélre vonatkozik, aki az eljárást kezdeményezte, kivéve, ha az eljárást a közigazgatási szerv hivatalból folytatja, továbbá az elővezetés feltételei az iratokból kitűnően nem állnak fenn, például írásbeli idézés kézbesítése nem igazolható. Az iratokból megállapítható, hogy az elővezetést elrendelő szervnek az ügyre nincs joghatósága, hatásköre, illetékessége, vagy az ügyben más semmisségi okok állnak fenn. Erre a főszabályra tekintettel erősen aggályos, hogy a törvényjavaslat a gyámhatóságnak meghatározott esetekben olyan jogkört adna, hogy az ügyészi jóváhagyás nélkül is dönthetne elővezetés foganatosításáról. Véleményem szerint, államtitkár úr, az igazgatás eme szegmensében dolgozó apparátus erre nincs felkészülve. Biztos, hogy erre nincs felkészülve.
A testvérek ügyeit említettem utolsónak. Támogatandó a törvényjavaslat azon szövegezése, hogy a gyámhatósági eljárás során az együtt nevelkedő testvérek ügyét együtt, egy ügyiratban kell kezelni, hiszen többen is említették, hogy alapvető gyermeki jog, hogy a testvéreket lehetőleg együtt helyezzék el, és a gyermekek maguk is kérhetik az együttes elhelyezésüket. Ez részben rendjén van.
Úgy látom, van még néhány másodpercem, elnök úr. Tudja, államtitkár úr, azért az mégiscsak gyalázat, hogy azt az előbb említett igazgatót kitüntették. Összevissza hazudoztak. Összevissza hazudoztak! Rátolták testületekre, bizottságokra, amikor egyértelmű volt, hogy ki volt a felterjesztő: Balog Zoltán! Balog Zoltán, és az irányítása alatt lévő intézmény kezdeményezte. Világ szégyene, hogy egy hónap múlva felmenti az az ember, aki előtte kitünteti! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Erre nincs magyarázat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
