SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nyolcvan évvel ezelőtt, 1936. október 6-án halt meg a magyar történelem egyik legnagyobb formátumú, ám a marxista és a liberális történetírás által hazugságok és féligazságok alapján szándékosan démonizált magyar miniszterelnöke, Vitéz jákfai Gömbös Gyula.
Gömbös katonaként becsülettel végigharcolta az első világháborút, ezért generációja más tagjaihoz hasonlóan elementáris sokként hatott rá Károlyi Mihályék hazaáruló kormányzása, a kommunizmus magyarországi rémuralma, a trianoni országcsonkítás és a mindezeket követő súlyos gazdasági válság. Ambiciózussága és tettvágya gyorsan a politika irányába lendítette az 1920-ban Törökszentmiklós nemzetgyűlési képviselőjévé választott Gömbös Gyulát. A kormánypártot azonban 1924-ben elhagyta, mert hazánk újraépítését csak a belső erőforrások felhasználásával tartotta elképzelhetőnek, ezért elutasította a népszövetségi kölcsön felvételét és ezzel Magyarország kiszolgálását a nemzetközi tőke ellenőrzésének. Többedmagával, köztük Eckhardt Tiborral, valamint Bajcsy-Zsilinszky Endrével megalapította a Magyar Nemzeti Függetlenségi Pártot, közismertebb nevén a fajvédő pártot, ám négy év ellenzéki politizálás után kiegyezett Bethlennel és visszatért a kormánypártba. 1928-29 között honvédelmi államtitkár, majd honvédelmi miniszter, 1932. október 1-jé-től pedig miniszterelnök lett.
(16.10)
Második hivatali idejét azonban már nem tudta kitölteni, tragikusan fiatalon, alig 50 évesen, 1936. október 6-án végzett vele krónikus vesebaja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Leopold von Ranke, a professzionális történetírás egyik XIX. századi megalapozója szerint a történelemben minden kort a saját mércéjével kell mérni. Azaz tilos a retrospektív történelemszemlélet, történelmi személyiségeink múltbeli tetteinek jelen helyzetből történő bírálata. Gömbös esetében ez azt jelenti, hogy szavainak, tetteinek tartalmát saját korának viszonyai között kellene vizsgálni. Ráadásul az egész életművet tekintve, mint ahogyan ezt tesszük például Nagy Imre esetében is, aki ezáltal magasztosulhat egy Rajk Lászlóhoz hasonló véreskezű, padláslesöprő kommunista gyilkosból az ’56-os forradalom mártír miniszterelnökévé.
Tisztelt Országgyűlés! Balliberális történészek azonban rendre ráolvassák Gömbösre mindenféle kontextus vagy további vizsgálat nélkül, hogy fajvédő és antiszemita volt. Csakhogy a fajvédelem kapcsán Gömböst és többek között a németekkel való későbbi szembefordulásuk miatt ma nagyra becsült Eckhardt Tibort és Bajcsy-Zsilinszky Endrét is az a generációs életérzés vezette a fajvédő párt megalapításakor, hogy Trianon, a kommunista rémuralom, a mindent elemésztő gazdasági válság és a külpolitikai elszigeteltség miatt nemzetünk végveszélybe került, ezért minden eszközzel erősíteni kell és védeni a beolvadástól, a felemésztődéstől.
Való igaz, hogy Gömbös kezdetben gyengíteni akarta a hazai zsidóság kezében összpontosuló tőke befolyását, különösen igaz ez a spekulatív tőkére, miközben állami hitelekkel kívánta erősíteni a keresztény magyarság hazai gazdasági térnyerését. Ám történelmi tény az is, hogy a Tanácsköztársaság vezetői és a kommunista diktatúra működtetői között kiemelkedő volt a zsidó származásúak aránya, ezért a világháborút túlélt generációban súlyos bizalomvesztés alakult ki a zsidósággal szemben. Emellett pedig fontos hangsúlyozni azt is, hogy kormányra kerülve, 1932. október 1-jei programbeszédében kijelentette: „A zsidóságnak pedig nyíltan és őszintén azt mondom, revideáltam álláspontomat. A zsidóságnak azt a részét, amely sorsközösséget ismer el a nemzettel, éppen úgy testvérnek kívánom tekinteni, mint magyar testvéreimet.” De talán még ennél is fontosabb történelmi tény az, hogy semmilyen származási, vallási vagy egyéb alapon diszkriminatív intézkedést nem hozott, és évekkel az első zsidótörvények megszületése előtt elhunyt.
Gömbös valóban első európai vezetőként találkozott Hitlerrel, ám Németország, ahogyan most, úgy akkor is Európa vezető gazdasági nagyhatalma volt, amelynek piacait szomjazta a csőd szélén álló Magyarország, különösen a magyar agrárium. A közeledés tehát elsősorban gazdasági célszerűségeken alapult, ezt pedig megerősíti az a kevesek által tudott tény, hogy Gömbös ugyanezen céloktól vezetve Kelet-Európából az elsők között vette fel a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval is. Miniszterelnöksége alatt hazánk kilábalt a válságból, és újra fejlődő pályára állt.
Tisztelt Országgyűlés! Teleki Pált ma már csak egy szűk szellemi kör tartja Magyarországon a holokauszthoz vezető út kikövezőjének, ám egymásfél évtizeddel ezelőtt ez még egyáltalán nem így volt. Magam őszintén remélem, hogy hazánkat a gazdasági világválságból kivezető, országunk függetlenségét, nemzetünk gazdasági, társadalmi és kulturális felemelkedését politizálása alaptételének tekintő és a nemzeti önérdeket, nemzeti öncélúságot hangsúlyozó egykori miniszterelnök történelmi szerepének újraértékelése is hamarosan elkezdődhet majd. A Jobbik Magyarországért Mozgalom ugyanis úgy gondolja, hogy nemzeti emlékezetünkben vitéz jákfai Gömbös Gyula helye a legnagyobb magyar államférfiak között van. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
