TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök 15 milliárdos, érvénytelen népszavazási kalandja után ideje lenne egy kicsit beszélni most már a valóságról. A valóság ma Magyarországon az, hogy az orosházi műtő leszakadt plafonja alól madártetemek potyognak ki. Ezt a műtőt - ez a régi - azért kell használni, mert az új használhatatlan, amit milliárdokért ruháztak be; nyilván a barátok közös stábjának valamelyik tagja tervezte vagy kivitelezte.
A valóság, tisztelt államtitkár úr, ma Magyarországon az, hogy daganatos betegek várnak arra, hogy 18 daganatos betegség elleni gyógyszer ügyben önök döntést hozzanak. Ezt hónapok óta halogatják. Méltányossági eljárásban 887 nap a legtöbb eltelt idő, amikor önök dönteni tudtak. 887 nap számukra az élet vagy a halál.
Államtitkár úr, azonban mégis inkább arról kérdezném, hogy az ön egészségügyi államtitkártársa öt pontja közül az elfekvőkre, azaz a krónikus osztályokra vonatkozó kérdéssel mi van. Ugyanis ő megvalósította már a konferenciakormányzás műfaját, konferenciákon jelent be dolgokat, nem itt, a parlamentben. Legutóbb azt mondta, hogy azért csúszik az elfekvők megszüntetése és szociális intézményekké alakítása, mert ezzel támadási felületet adnak az ellenzéknek. Nem azért csúszik, államtitkár úr.
Az ott lévő emberek öregek és egyben betegek, ápolásra és egyben gyógyításra szorulnak. Nekik szükségük van erre az ellátásra. S ha önök Ferenc pápát idézték humánumról, szolidaritásról, akkor legyenek szívesek, valóban éljenek a szavaik szerint: emberséggel és szolidaritással. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
