BANA TIBOR,
BANA TIBOR,
BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen megállapodás egy sablonegyezmény két ország között, Magyarország és Ausztrália között. Több más állammal van már ilyen jellegű megállapodásunk, mint az elhangzott, például a Koreai Köztársasággal vagy éppen Új-Zélanddal. Ennek a megállapodásnak az a célja, hogy a két szerződő ország között fejlődjenek a humán- és ifjúságpolitikai kapcsolatok.
Ha szűken csak az előttünk fekvő törvényjavaslatról szeretnénk beszélni, akkor talán sokkal hosszabban nem is kellene szólni. Annyival még esetleg érdemes kiegészíteni, de szerencsére előttem ezt már megtették, hogy igen, ez jó lehetőséget biztosíthat a fiatalok számára, vagy akár összességében, hosszabb távon gondolkodva a magyar nemzetgazdaság előbbre jutása szempontjából. Tehát egy fontos céllal állunk szemben. A megállapodás pedig természetesen támogatható, igennel fogunk rá szavazni, de tágabb kitekintésben, azt gondolom, mindenképpen szólni kell a kivándorlás kérdéséről, hiszen úgy hiszem, olyan ügyről van szó ebben az esetben, amiről nem lehet eleget beszélni itt az Országgyűlésben.
Szeretném egyértelművé tenni, bár ezt a Jobbik már számtalan alkalommal megtette, azt gondolom, aki követte a mi megnyilatkozásainkat, akár a Jobbik országgyűlési frakciójának felszólalásait, akár a Jobbik ifjúsági tagozatának különböző kampányait, az tudhatja, hogy teljes mértékben támogatjuk, hogy a magyar fiatalok világot lássanak, tapasztalatokat szerezzenek, megismerkedjenek különböző országokkal, az ott élő fiatal társaikkal, a kultúrával, és az sem ördögtől való, hogy valaki adott esetben a tanulmányait is külföldön folytatja, akár valamilyen ösztöndíj formájában hosszabb időn keresztül.
(19.30)
Viszont akkor, amikor az elvándorlás olyan méreteket öltött, ahogy azt az elmúlt évek során tapasztalhatjuk, és ez különösen igaz a fiatalokra, akkor nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy sajnos hiába voltak ez ügyben felvetéseink, hiába volt a Jobbik Ifjúsági Tagozatának ez ügyben nagyon erőteljes kampánya, kormányzati oldalról érdemi válaszok nem érkeztek ezekre a felvetéseinkre, és a megoldási javaslatok is sajnos elmaradtak. Mint már utaltam rá, a kivándorlás üteme az elmúlt évek során egyértelműen gyorsult, sőt sokan már az egyetemi tanulmányaikat is külföldön folytatják.
Jeleztem már, hogy ezzel önmagában még nincs probléma, de az mindenképpen beszédes, hogy 2015-ben, tehát tavaly volt olyan gimnázium, ahonnan húsz jelentkezőből tizenkilencen külföldre adták be a felsőoktatási jelentkezésüket. (Kontrát Károly: Elnök Úr! Nem a tárgyról beszél a képviselő úr! Kérem, intézkedjen!) Azt gondolom, ez azért sokatmondó. Államtitkár úr jelezheti, hogy ez nem közvetlenül kapcsolódik az egyezményhez (Kontrát Károly: Egyáltalán nem kapcsolódik hozzá!), de úgy hiszem, hogy erről mindenképpen beszélni kell, és van kapcsolódása az előttünk fekvő megállapodáshoz.
Ebben az esetben azt természetesen alá kell húzni, hogy ennek a megállapodásnak az előnyei továbbmutatnak a kivándorlás kockázatánál. Ezért is tudjuk támogatni, hiszen mi is fontosnak tartjuk azt, hogy a magyar ifjúság számára nyíljanak ilyen lehetőségek, és ezt az irányt erősíteni tudjuk. De azt fontos aláhúzni, hogy a kormánynak mindent meg kell tennie azért, hogy a fiatalok az országban maradjanak. Higgye el, államtitkár úr, hogy nem mondanám el ennél a napirendi pontnál ezt, ha azt látnám, hogy az elmúlt évek során ilyen irányban történtek volna lépések, de sajnos nem ezt tapasztalhattuk. Nekünk, jobbikosoknak számtalan javaslatunk volt már a témában, készen állunk ez ügyben is a konstruktív vitára, amennyiben a kormány is komolyan gondolja ennek a problémának a megoldását. Én csak bízni tudok ebben, és a megállapodás kihirdetését, mint már jeleztem, természetesen támogatni tudjuk majd a szavazás során. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
