BARTOS MÓNIKA,
BARTOS MÓNIKA,
BARTOS MÓNIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Több alkalommal beszéltünk arról e Ház falai között is és egyetértettünk abban, hogy milyen fontos a fiataljaink számára az, hogy világot lássanak, tapasztalatot gyűjtsenek, élményeket szerezzenek, tanuljanak, kipróbálják magukat, és hazatérve mindezeket hasznosítsák. Ez a javaslat egy olyan programot tartalmaz, amely ennek az egyik eszköze.
A 18-30 év közötti fiataloknak teremt lehetőséget arra, hogy másik országba utazzanak, kiránduljanak, megismerjék annak természeti szépségeit, kultúráját, és meghatározott feltételek szerint ideiglenesen munkát vállaljanak ott. A program egy évet meg nem haladó tartózkodással legfeljebb 200 magyar és 200 ausztrál fiatal fogadását biztosítja minden esztendőben. Ahogy az államtitkár úr is mondta, ez a gyakorlat nem előzmények nélküli, hiszen több országgal, így Új-Zélanddal már 2013-ban kötöttünk egy ilyen megállapodást, és ennek értelmében száz magyar és száz új-zélandi fiatal dolgozhat és utazhat a partnerországba.
Az Ausztráliával megkötött megállapodás azért is fontos, mert olyan fiataloknak nyújt lehetőséget a távoli országba, távoli kontinensre utazni, akiknek erre egyébként nem lenne lehetőségük, sőt ezeknek a fiataloknak esélyük van arra, hogy ott élő magyarokkal találkozzanak. A magyar-ausztrál kapcsolatokban nagyon fontos szerepet tölt be az ott élő, mintegy 60 ezer fős magyar közösség, akik főleg a nagyvárosokban élnek, és saját erőből, nehézségek árán, áldozatokat hozva tartják magyar kultúrájukat és az ezt szolgáló intézményeket. Az úgynevezett magyar házakban önszerveződő amatőr tánccsoportok, dalkörök, irodalmi asztaltársaságok működnek. Ezek szerepe nemcsak a magyar kultúra megtartása, hanem megmutatása is az ausztrál közönség számára. Ezen házak megőrzése, megtartása, tudásuk gyarapítása kiemelt feladat a jövőben nemcsak az ausztrál magyarság, hanem a magyar kultúrpolitika számára is.
2014-ben Kövér László elnök úr köszönetet mondott, amiért Ausztrália befogadta az 1956-os menekülteket. Így fogalmazott az elnök úr akkor: „Az Ausztráliában élő több mint százezres magyar közösség egyedi kötelék a két ország között, amely a jövőben jelentősen hozzájárulhat az együttműködés bővítéséhez.” A kulturális kapcsolatok erősítésének érdekében elnök úr kiemelt célként fogalmazta meg magyar kulturális központ nyitását Sydneyben és ezzel párhuzamosan egy hasonló ausztrál intézmény létrehozását Budapesten is. De nem csak ez az egy sikertörténetünk van, számos tudományos együttműködés alakult ki hazai és ottani egyetemek között és ezeknek a száma folyamatosan bővül. Annak ellenére, hogy a földrajzi távolság elég nagy az országaink között, gazdasági kapcsolataink sem jelentéktelenek.
Mindezekből látszik, hogy ez a program nem önmagában áll, és az Ausztráliába utazó magyar fiatalok és a hozzánk utazó ausztrál fiatalok nem légüres térbe érkeznek, de ők egy új kapcsolat, egy új híd lehetnek az országaink között, olyan lehetőség, amely nemcsak számukra, hanem országaink számára is lehetőséget jelent. Ezért kérem, hogy támogassák a javaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
