DR. BITAY MÁRTON ÖRS
DR. BITAY MÁRTON ÖRS
DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Megértő vagyok, elnök úr, Gőgös Zoltán képviselő urat nyilván nagyon nyomasztja, hogy egy ilyen sikertelen kampányba állt bele. Éppen ezért elnézzük neki, hogy ilyen indulatosan reagál erre a kérdésre.
(16.50)
Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen, hogy föltette ezt a kérdést. Hallottam, itt az ellenzéki padsorokból próbáltak élcelődni vele, de nem várhatjuk el, hogy ők megkérdezzék azt, hogy tulajdonképpen hogy alakult ez a dolog. Hiszen itt arról volt szó, hogy a gazdák nagyon elégedetlenek ezzel a programmal, arról volt szó, hogy közfelháborodás övezi a földértékesítési programot, és arról volt szó, hogy itt valami csúnya dolog történik, amit kormányzati vezérléssel végrehajt a Nemzeti Földalapkezelő. És láss csodát! Mi történt? Majdnem 30 ezer földműves vásárolt a földértékesítési programból. Csak viszonyításként, ugye, ön agrárkamarai elnökként tudja, de a kedves képviselők kedvéért, 100 ezer földműves van Magyarországon, aki tud termőföldet vásárolni. Nagyon jó program, ahol az egyharmada valamilyen módon részt vett ebben a földértékesítési programban. Nagyon örülök annak is, hogy a meghirdetett, közel 290 ezer hektár termőföld 70 százaléka gazdára talált, és megvásárolták ezeket a földeket a gazdák.
Említette ön is az árakat. Csak hogy konkrétan is mondjam, nemcsak hogy többért keltek el ezek a termőföldek, mint az átlagárak, hanem a legutóbbi nyilvános és hiteles központi, Központi Statisztikai Hivatal által közzétett átlagáraknak közel duplájáért értékesítette. Tehát az átlagár, amiért értékesítettük ezeket a földeket, több mint a duplája volt az eddig szokásos árnak. Így 250 milliárd forint körüli összeg folyt be az államkasszába.
Szeretném megemlíteni azt is, hogy a rengeteg árverési nap, több mint tíz hónapon keresztül zajlott ez a program, nyilvánvalóan a kormányhivatali munkatársak segítségével tudott csak megvalósulni. Ezt szeretném nekik is megköszönni, hogy a különféle provokációk ellenére gyakorlatilag problémamentesen levezényelték a földértékesítési programokat.
Amit szeretnék még külön idehozni, ha már említette, a népszavazási kérdés, mert azért mégiscsak érdekes dolgokat rejt magában, amit egyszer majd érdemes lesz talán végiggondolni, hogy valójában mi lehet a dolog háttere. Ugye, február 23-án kezdték meg az aláírásgyűjtést a szocialista képviselők, amihez csatlakozott az LMP is. Június 17-én jelentették be azt, hogy 200 ezer aláírás kerekedett ki, tehát meg lehet tartani az ügydöntő népszavazást. Majd aztán június 28-án, alig tíz nappal később összesen 220 ezernél valamivel több aláírást adtak le. Ez önmagában is érdekes. Én végeztem ilyen pártmunkát annak idején, gyűjtöttem aláírást. Szívből gratulálok ahhoz, hogy az aláírásgyűjtés utolsó pillanatában ilyen hatalmas növekményt ért el az aláírások száma, mert inkább az elején szokott, nekem az volt a személyes tapasztalatom, működni ez, a végén már nem annyira. És mit ad Isten, mit nem, a Nemzeti Választási Iroda közzétett sajtóközleményéből elég érdekes dolgok derülnek ki. Például van benne az aláírások között, ami fénymásolat volt. Életszerű verzió ez egyébként. (Gőgös Zoltán folyamatosan közbeszól.) Vagy volt olyan is, aki 12-szer írta alá a kezdeményezést. De nagyon érdekes, mert ebből egy érvényes van, 11 érvénytelen, ami szintén érdekes kérdéseket vet föl.
De ami a legérdekesebb: emlékeznek a 20 ezres számra, 200 ezer, 220 ezer. Az azonosítás eredménytelen, a személyes adatok teljes vagy jelentős eltérése miatt 20 678 darab található ezekben az ívekben. Az a helyzet, kedves képviselő úr, attól tartok, hogy az 1948-as kékcédulás választásokhoz hasonlóan azóta sem tudott a baloldal más eredményt elérni népszavazási vagy választási kezdeményezésnél. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
