DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Láthatólag nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel a Magyar Szocialista Párt, de engedje meg, hogy komoly választ adjak a kérdésére.
Egyrészről a szentatyának nyilván mindenkinek meg kell adnia a tiszteletet, ahogy a miniszterelnök úr is megadta a tiszteletet akkor, amikor nála járt nyilvánvalóan. Azt hiszem, fontos volt ez a találkozó, mint ahogy fontos volt előtte a Közel-Keletről érkező pátriárkákkal való találkozó, a maronita pátriárkával, a katolikus pátriárkával és az ortodox pátriárkával való találkozó. A Magyar Szocialista Párt képviselőjének mondom, hogy ők nagyon fontos egyházi vezetők a Közel-Keleten, és az ott lévő emberek utolsó mentsvárát, mentségét jelentik a változó időkben. Ők azok, akik nem elhagyják a saját szülőföldjüket, hiszen kétezer éve ott élnek keresztényként, hanem megpróbálják az ott lévő embereket ott helyben segíteni. Nem abban kérnek segítséget, hogy onnan az embereket elhozzák, hanem elsősorban abban, hogy ott a saját szülőföldjükön tudjanak boldogulni.
Ezt a kérést hallotta meg Magyarország Kormánya, és úgy gondoltuk, amellett, hogy a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásban mindent megtett Magyarország (Bangóné Borbély Ildikó: A magyar embereket mikor halljátok meg?), amit nemzeti össztermékével arányban meg kell tennie, akár erbili iskolaépítésről van szó, akár az ENSZ keretében, nemzetközi keretben összejött humanitárius akciókról, ökumenikus segélyszervezet támogatásáról, mindezek mellett többletvállalást is tesz Magyarország: azokon a keresztényeken próbál segíteni, egyrészről figyelemfelhívással, másrészről humanitárius akciók szervezésével, akik ott élnek a Közel-Keleten évszázadok óta, és óriási veszteségeket szenvednek el. Ha csak Irakot nézzük, 1947-ben 4,5 millió keresztény élt ott, húsz évvel ezelőtt ott élt 1,5-1,6 millió keresztény, most pedig 250 ezer. A többieket elűzték, megölték vagy erőszakkal áttérítették. (Dr. Szakács László: Ez hogyan jön ide?)
Úgy gondoljuk, ezeknek az embereknek a jogai legalább olyan fontosak, mint azoké, akikkel az ENSZ - különböző kisebb csoportok kisebb veszélyeztetettségével - nagyon sokat foglalkozik. Itt valódi életveszélyben lévő emberekről van szó, akikről nagyon keveset tudunk itt Magyarországon és a fejlett nyugati világban, mert itt elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a kereszténységet üldözzék. Megéljük azt hétről hétre, hogy önök itt köszörülik a hívőkön a nyelvüket az ellenzéki MSZP padsoraiból, de ami a Közel-Keleten történik, az nem fogható ahhoz, mint ami itt Európában, Nyugat-Európában, Észak-Amerikában történik (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ezért fontos ez. (Bangóné Borbély Ildikó és Kunhalmi Ágnes közbeszól. - Az elnök csenget.) Bízom benne, hogy önök is ezt támogatni tudják.
