SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi egy másik Magyarországot látunk. Nem túlzás azt állítani, hogy Magyarország legnagyobb problémája az elszegényedés és a társadalom kettészakadása. Az elmúlt években felgyorsult a társadalom szétszakadása, nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek. A középosztályhoz tartozás ígérete látványosan megbukott. A szegények felzárkózása helyett az alsó középosztály lecsúszásának vagyunk a tanúi. Van egy maroknyi gazdag, akinek a kezében egyre nagyobb jövedelem és vagyon koncentrálódik, és egyre több szegény, akiknek lassan semmi esélye sem marad a visszakapaszkodásra. Vékony vonal választja el a még épphogy megélőket a teljes leszakadóktól.
A magyar társadalom a rendszerváltás óta nem volt annyira egyenlőtlen, mint ma. A Fidesz-kormány 2010 után tudatosan arra építette a politikáját, hogy hogyan lehetne minél inkább a víz alá nyomni az alsó középosztályt, és hogyan lehetne minél több jövedelmet átcsoportosítani a gazdagabb, tehetősebb rétegek javára.
Az elmúlt évek kormányzati intézkedései, a minimálbér megadóztatása, az adójóváírás kivezetése, a közszféra béreinek befagyasztása, az áfaemelés, az áthárított adók és a felső rétegeket kedvezményező intézkedések óriásira nyitották a társadalmi ollót. 2009 és 2012 között 7,6 százalékról 9,2 százalékra nőtt a társadalom legalján lévők aránya, az alsó középosztályba tartozók egy része lesüllyedt a szegénységbe. A társadalom még inkább kettészakadt, nőtt a legfelső és a legalsó réteg is. Ma a KSH hivatalos szegénységi statisztikája szerint a társadalom közel harmada él szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben, ami az Európai Unióban az ötödik legmagasabb arány. Jövedelmi szegénységben, azaz 70 ezer forint alatti jövedelemből körülbelül ma Magyarországon másfél millióan élnek. A magyar lakosság 40,5 százaléka él létminimum alatt, ez egy főre vetítve 88 ezer forint alatti jövedelem, vagyis nem tudják biztosítani maguknak a szerény megélhetéshez szükséges életszínvonalat sem. Ez több mint 4 millió fő, ami emelkedő tendenciát mutat.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Vitathatatlan, hogy ma a világ egyik legnagyobb kihívása a migráció, de ki kell emelni, hogy ugyanilyen súlyos kihívás az egyre mélyülő környezeti válság is. Azt látjuk, hogy a migráció kezelésében a kormánynak csak a kirakatpolitika fontos, szűklátókörűen és saját rövid távú politikai érdekei szerint kezeli. Ha ez nem így lenne, akkor nem kezdeményezte volna ezt az embereket is hülyének néző, a társadalomban csak indulatokat, gyűlöletet gerjesztő plakátkampányt.
Tudatában vagyunk annak, miniszterelnök úr, hogy a migrációs válság valóban komoly kihívás egész Európában, ebben nincs vita. Az LMP súlyos problémának tartja, hogy az elmúlt időszakban az Unió nem került közelebb a migrációs válság tartós és megnyugtató kezeléséhez, és ebben Brüsszel mellett megvan a felelőssége a magyar kormánynak is, nem lehet csak Brüsszelre mutogatni. A valódi problémákat még miniszterelnök úr sem meri kimondani.
A menekültválság megoldásához véget kell vetni az erőforrások szélsőségesen egyenlőtlen elosztásának, korlátozni kell a globális kapitalizmust, és nemcsak látszatharcot kell vívni a környezeti válsággal, a klímaváltozással. Ma különbséget teszünk a háborús konfliktusok, erőszak elől menekülők és a gazdasági bevándorlók között, de még a nemzetközi jog sem ismeri el a környezeti menekültek fogalmát, pedig a globális felmelegedés előrehaladtával ez lesz korunk legmélyebb oka a felerősödő népmozgásoknak. A vízhiány, az aszály, a tengervízszint-emelkedés, a termőföldek tönkretétele, a szélsőséges időjárási viszonyok az elkövetkezendő évtizedekben akár 1 milliárd embert is földönfutóvá tehetnek, pedig már napjainkban is milliók kényszerülnek ezért lakóhelyük elhagyására. Ezt a menekültáradatot nem lehet majd semmilyen kerítéssel megállítani.
Tudjuk, hogy azonnali lépésekre is szükség van, ezért hangsúlyozta az LMP már eddig is, hogy mielőbb meg kell valósítani a közös európai határvédelmet, és létre kell hozni azt az infrastruktúrát, amely már az Unió határán kívül képes megkülönböztetni a háború elől menekülőket azoktól, akik egy jobb élet reményében jönnek az Unióba, illetve azoktól, akik ártó szándékkal érkeznek.
A mi álláspontunk szerint a háború elől menekülők támogatásában minden európai államnak szerepet kell vállalnia, ugyanakkor a gazdasági bevándorlók esetében minden nemzetállamnak a saját hatáskörében kell eldönteni vagy van joga eldönteni, hogy kit akar befogadni. Úgy látjuk, hogy a magyar kormány elsősorban politikai haszonszerzésre használja ezt a témát; ha lehetősége lenne, akkor a népszavazási kampány örökké tartana, a hazug és félelemkeltő plakátoknak soha nem kéne lekerülniük az utcáról, és a köztévé évek múlva is kaotikus menekülttáborokról mutathatna fényképeket.
(14.10)
Önök félrevezetik az embereket. Miközben a plakátokon egy kisvárosnyi idegen kultúrájú menekült betelepítésével riogatnak, addig jó pénzért három kisvárosnyi idegen kultúrájú embernek adtak el letelepedési kötvényt, a hírek szerint különösebb biztonsági ellenőrzés nélkül. Mert a Fideszt csak addig érdekli a magyar emberek biztonsága, ameddig nem fűződik anyagi érdeke ennek az ellenkezőjéhez. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Úgy van!) Azt tapasztaljuk: pénzért bármire hajlandóak. Ez az emberek igazi átverése. Ennek a része a mostani népszavazás is. Az LMP ugyan egyetért abban, hogy a migráció kérdéséről nemzetállami hatáskörben kell dönteni, de ez a népszavazás, miniszterelnök úr, nem erről szól, és ebben önnek nagy a felelőssége. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
