MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az előbb hallható címen tartott - nincs egy hete - sajtótájékoztatót Fazekas Sándor miniszter úr, és nem is lenne semmi baj ezzel a címmel, ha bármilyen szempontból még hihetnénk a kormányzati sikerkommunikációnak, a gyakorlat azonban sajnos ennél jóval szomorúbb képet mutat.
Nagyon örülnénk, ha tényleg arról beszélgethetnénk itt, a Ház falai között, hogy miként lesz minőségi élelmiszer Magyarországnak és a világnak. De mit mutat a valóság? Önök már nem először járnak élen abban, hogy hosszú távú stratégiákat fogalmaznak meg, elég, ha 2010-re visszagondolunk, ahol is a nemzeti vidékstratégiával kezdték a kormányzást, pontosabban: annak a bejelentésével. Azóta eltelt hat év, és a stratégia nemhogy nem indult el, de az abban megfogalmazott céloktól messzebb vagyunk, mint eddig bármikor. Aztán a Darányi Ignác-tervvel, egyfajta végrehajtási tervvel igyekeztek szépíteni a helyzeten, azonban az is megmaradt a szép szavak szintjén.
Most előttünk van egy újabb stratégia, újabb szép szavak, és ez most már egy egész emberöltőt igyekszik átölelni, 2050-ig tervez a magyar élelmiszerrel. Ami már csak azért is hiteltelen, ahogy kezdtem felszólalásomat, mert a nemzeti vidékstratégiának 2020-ra kellene kifutnia, tehát bőven túl vagyunk a félidejénél, mégsem merik ezt a Ház elé hozni, nem mernek beszámolni arról, hogy mik is az eredmények. 2050 nagyon messze van, talán abban bíznak, hogy akik most itt ülünk és hallottuk ezeket a nagyszabású bejelentéseket, már nem lesz módunk arra, hogy számon kérjük a kormányt.
De miért is tartom hiteltelennek én ezt a stratégiát? Ugyanis alapvető eszközökkel, amelyek a kormány rendelkezésére állnak, és amelyek arra lennének hivatottak egy normális országban, hogy valóban elősegítsük a magyar élelmiszeripar feltámadását, és valóban elérjük azokat a célokat, amelyeket többek között ebben a stratégiában lefektettek, azokkal a kormány nem él, hanem visszaél, és éppen ellenkező irányú folyamatokat indított el. Gondolok itt arra, hogy a jogi környezetet folyamatosan úgy alakítja ki, korábban a kétharmad birtokában nagyon brutális eszközökkel, de egyébként a kormánytöbbség birtokában ma is folytatják ezt az utat, tehát olyan eszközöket alkalmaz, amelyek kizárják azt, hogy valóban megvalósulhassanak ezek a szép álmok. Önök a jogi környezetet nem arra használják, hogy az európai uniós lehetőségeket kihasználva, a hazai forrásokra támaszkodva egy valóban önfenntartó, valóban életképes magyar vidék alakuljon ki, hanem éppen ellenkezőleg, kizárólag a saját politikai céljaik megvalósítására használják ezeket az eszközöket.
De ugyanezt látjuk a birtokpolitika terén. Ma is több felszólalásban hallhattuk, hogy mennyire örülnek a magyar gazdák annak, hogy a kormány az állami földterületeket bizony számukra juttatta ki. Nem tudom, hogy Győrffy Balázs, aki ezt a témát felvetette, vagy éppen miniszter úr vagy államtitkár urak, akik válaszolnak az aktuális kérdésekre, milyen országot járnak, milyen országban élnek, de hozzánk egészen más jellegű információk jutottak el. Mi ott voltunk jó néhány árverésen, és gyakorlatilag nem telik el úgy nap, hogy ne kapnánk panaszos leveleket, megkereséseket, telefonokat a valódi, helyben élő családi gazdálkodóktól, méghozzá arra panaszkodnak, hogy a korábbi ígéretekkel szemben egyáltalán nem hozzájuk kerültek a földterületek. Persze tudom, hogy 3 hektár alatt, meg diribdarab földeket kaptak valódi gazdálkodók is, de a zsíros falatokat, ahogy már oly sokszor elmondtuk itt a parlamentben, a kormányközeli oligarchák és nagygazdák kapták meg. Ez is azt bizonyítja, azt vetíti előre, hogy ez a stratégia hiteltelen, nem fogja a céljait elérni, ezek az érdekkörök kizárólag a saját profitjukkal vannak elfoglalva, egyáltalán nem érdekli őket az, hogy egészséges élelmiszerrel lássuk el Magyarországot vagy akár a világot.
De itt van például a támogatáspolitika, ebben is brutális aránytalanságokat vélünk felfedezni. Még a 2010-es kormányváltást megelőző időszakban a Fidesz ellenzékből nagyon hangzatosan állt ki amellett, hogy a támogatások nagy részét a családi gazdaságoknak kellene kapniuk, és nem pedig a különböző tőkeerős érdekköröknek. Kormányra kerülve aztán nemhogy megállították volna ezt a folyamatot, ne adj Isten, visszájára fordították volna, hanem még brutálisabb léptekkel kötelezték el saját magukat a nagybirtok kiépítése és bebetonozása mögé. Elég, ha a 2015-ös adatokat megnézzük, ahol azt láthatjuk, hogy a támogatások döntő részét, közel kétharmadát a leginkább támogatott felső 10 százalék kapta.
A számok, a tények világosan mutatják azt, hogy valóban a Jobbiknak van igaza, amikor azt mondja, hogy a kormány szembement azzal a szavazóréteggel, aki leginkább egyébként a Fideszre szavazott, azaz a vidéki Magyarországgal, és a Jobbiknak lesz 2018-tól a feladata az, hogy bebizonyítsa, hogy igenis lehet Magyarországon egy vidékbarát politikát folytatni. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
