ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2015. június 25-én és 26-án az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala négy munkatársa vizsgálódott a Somogy megyei Kaposváron a Zita Speciális Gyermekotthonban, úgyhogy Somogy megyei jobbikos képviselőként kézenfekvőnek tűnik számomra az is, hogy ennek kapcsán némileg tágabb összefüggésrendszerbe ágyazva beszéljek erről a vizsgálatról, illetve az ezzel kapcsolatos gondolataimat megosszam önökkel. Már csak azért is, mert szentül meg vagyok róla győződve magam is, hogy a közeljövő társadalmi nyugalma nagyon nagy részben azon fog múlni, hogy a problémákkal küzdő, hátrányos helyzetű, adott esetben deviáns viselkedésű fiataloknak és gyerekeknek milyen nevelést, oktatást, milyen felzárkóztatást és milyen szocializációs mintát tudunk biztosítani, akár állami résztvevőkkel is, hogy ne csak a családról legyen szó.
(11.30)
Ez az ombudsmani jelentés aztán, ami idén, 2016 márciusában látott napvilágot, óriási sajtóvisszhangot váltott ki, a bulvársajtó fölfújta, mondhatni, az egészet, ki is forgatta egyébként a sokszor jó meglátásokat, jó szándékú ajánlásokat, és úgy próbálta bemutatni, mélységesen megsértve egyébként az ott dolgozókat, ezt a speciális gyermekotthont a nagyközönség számára, mintha ez a horror háza lenne, mintha a pokol tornáca lenne a Zita Gyermekotthon.
Nyilvánvalóan itt az ajánlásokon, a 30 oldalas jelentés 18 ajánlásán nem tudok, nem is kívánok végigmenni, azok közül teljes mértékben egyet tudunk érteni nagyon sokkal, például a gyermekszegénységhez kapcsolódó ajánlással. Nagyon fontos lenne az, hogy 2016-ban Európa kellős közepén csak azért, mert anyagi lehetőségei korlátozottak valamelyik családnak, ne kerüljön kiemelésre egyetlenegy gyermek sem a családjából, és ne kerüljön csak emiatt a gyermekvédelmi ellátórendszerbe. Viszont vannak olyan pontok is, mondjuk, az 5. vagy a 6., amelyek kissé megalapozatlannak tűnnek még talán a laikus olvasó számára is, hiszen ha itt az izolációs időszakkal kapcsolatos fenntartásokra utalok vagy éppen a gyermekek szabadságának úgymond korlátozására, akkor azzal tisztában kell lenni mindenkinek, hogy ezek a gyermekek nem véletlenül kerültek ebbe a speciális intézetbe, hiszen disszociatív magatartászavarokkal küszködnek. Ilyen formában pedig nagyon is van létjogosultsága annak a szabadságkorlátozásnak, legalábbis a bent tartózkodásuk első időszakában, amellyel úgymond sújtják őket.
Sok esetben ezek a fiatalok bűncselekményeket követtek el vagy éppen bűncselekmények által fenyegetettek maguk is, hiszen ha a jelentésben nevesített prostitúcióra gondolunk vagy éppen a kábítószer-fogyasztásra, akkor nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ha ezeket a fiatalokat meg akarjuk menteni, akkor sok esetben bizony máshogy nem lehet megmenteni, mint hogy elszeparáljuk és izoláljuk attól a környezettől, ahonnét bekerültek ebbe a speciális intézetbe. Sok esetben egyébként maguk a családtagok azok, akik mondjuk, prostitúcióra kényszerítik ezeket a fiatalokat, tehát véleményem szerint mindenképpen jogos az, hogy a bekerülés első időszakában legalábbis egyfajta izolációs időszakon essenek át.
Az a sajtóbotrány, amely ezt a jelentést követte, az a felfújt sajtóbotrány, azok a szenzációhajhász szalagcímek, amelyek - mint már mondtam - a horror házaként kívánták beállítani ezt az intézetet, mindenesetre nem megalapozottak, és ahogy mondtam, mélységesen sértik azokat az elhivatott dolgozókat, akik a lelküket kitéve munkálkodnak azon, hogy ezekből az oda bekerült fiatalokból a magyar társadalom számára hasznos embereket tudjanak nevelni. Én magam is ellátogattam egyébként ebbe az intézetbe, nyilvánvalóan hajtott a kíváncsiság, és Somogy megyei képviselőként, azt hiszem, ez kötelességem is volt, hogy magam is szembesüljek azzal, ami ott van. Én rendezettséget, tisztaságot és kielégítő körülményeket tapasztaltam.
Magát az intézményt egyébként 32 fiatalra tervezték. Az ombudsmani jelentés alapján a látogatásuk idején 30 fő volt a gyermeklétszám, ebből azonban kilencen tartósan úgymond szökésben voltak, 2 fiatal pedig elkövetett bűncselekmények miatt fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetébe került. Tehát összességében 19 bent lakó fiatalról beszélhetünk, akikre 38, írd és mondd, 38 dolgozó jutott. Ilyen formában, ha ezt végiggondoljuk, akkor látni kell, hogy a magyar állam ennél többet nem nagyon tud tenni szakember szintjén azért, hogy ezeket a fiatalokat megmentsék. 38 dolgozó 19 fiatalra!
Véleményem szerint ha már a magyar állam beavatkozik - és nyilván be kell avatkozni -, akkor egyébként bölcsebben tenné, ha ezt a beavatkozási folyamatot valamikor korábban kezdené, és nem várná meg, hogy az események ilyen formában kulminálódjanak, és olyan állapotba jussanak ezek a fiatalok, sok esetben egyébként a saját kiilleszkedett társadalmi normát követő családjuknak köszönhetően is, ahonnét a visszaút már nagyon-nagyon nehéz lesz. Az ott dolgozó pedagógusok, nevelők egyébként pontosan erre panaszkodtak, ezt hozták fel az egyik legnagyobb hibaként, hogy mire ezek a fiatalok őhozzájuk kerülnek, vért izzadhatnak, de a sikerre való esély vajmi csekély lesz.
Mindazonáltal maga az aktuális vizsgálat és a jelentés tulajdonképpen csak a felszínt kapargatja, és sokkal-sokkal mélyebb társadalmi problémarendszerről van itt szó, nevezetesen: a több évszázados problémahalmazt maga előtt görgető és a rendszerváltás óta végképp kisiklatott cigányintegráció ügyéről van itt szó.
Magam egyébként nagyon rosszul látok, ez néha problémát is okoz, mert nem látom az időt, viszont színvak nem vagyok. Az ombudsmani jelentés is beszámolt arról, hogy az intézményben található fiatalok 90 százaléka cigány származású. Nem lehet leegyszerűsíteni a kérdést a szegénység témakörére sem, hiszen pontosan tudjuk, hogy Magyarországon egyébként a térségben is borzasztó módon kiemelkedő gyermekszegénység aránya már a 40 százalék fölött van, szemben, mondjuk, a szlovák 10 százalékkal vagy a még alacsonyabb csehországi arányokkal. Tudni kell, hogy a szegénységben élő gyermekek 25 százaléka cigány származású, és a mélyszegénységben élő gyermekek fele szintén cigány származású. De látni kell, hogy ott van a többségi társadalom oldaláról is nagyon-nagyon sok olyan fiatal, akit a szegénység sújt.
Viszont ebbe az intézetbe mégsem ilyen alapon kerülnek be a gyerekek. Nyilván azt senki nem mondja, és senki nem hozhatja fel vádként, hogy a gyermekvédelemben dolgozók valamiféle rasszista indulattól vagy ügybuzgalomtól hajtva összefogdosták volna a cigány gyermekeket. Nem, ide nem ilyen okból kerülnek csupán a gyermekek, hanem azért, mert ahogy az intézmény filozófiája is szól, illetve az alapító nyilatkozata vagy a feladatkör, amivel megbízták, az antiszociális, disszociatív magatartászavarral küszködő fiatalokat kellene megmenteni. Ha ebből 90 százalék a cigány gyermekek aránya, akkor itt olyan kérdések merülnek fel, amin bizony el kell gondolkodni. A többségi társadalom által megkövetelt normák betartása, az, hogy ezek a fiatalok már a családjukban is olyan magatartási mintákkal találkoznak és olyan magatartási mintázatokat hoznak ide, ami örökre megpecsételi az ő sorsukat, ez egy olyan kérdés, amivel mindenképpen foglalkozni kell, hiszen a jövő nagyon fenyegető, tisztelt képviselőtársaim. Ha a kiilleszkedett társadalmi csoportok körében megfigyelhető népességrobbanásra gondolok, arra, amit egyébként úgy fogalmazott meg az egyik cigány politikus, romaügyi szakértő, Forgács István, hogy fiatalon, iskola nélkül a nyomorba sokat szülni bizony nem kulturális jog és erény, nagyon jó lenne, ha ezt meghallanák, és valahogy ezt az üzenetet, az integrálódott cigány emberek üzenetét át lehetne vinni arra a cigány társadalmi csoportra is, amely bizony ezt nem hallotta meg, és hatványozottan termeli újra ilyen formában a problémákat, különösen, ha ez a népességrobbanás egyfajta társadalmi dezintegrációval párosul.
Ha erre gondolunk, akkor azt is látni kell, hogy itt néhány éven belül nagyon-nagyon komoly problémák lehetnek az olyan elgettósodott térségekben, mint például a Cserehát vagy akár például mint a dél-dunántúli Ormánság környéke. Ilyenkor kell arra gondolni, hogy az az oktatási, mondjuk úgy, megoldási csomag, amit mi is letettünk az asztalra és többször követeltünk, az nincs sehol. Látni kell, hogy ezeknek a fiataloknak a jelentős része, akikről itt egyébként beszéltem, a Jean-Paul Brighelli által a Kairosznál megjelent könyvében megjelenteknek tökéletesen megfelelő módon viselkedik. Ez a szerző a Butaságra kárhoztatva című könyvében azt írta, hogy ezeknek a fiataloknak a családi példaképe is sokszor bűnöző, a háziállataik pitbullok és rottweilerek, már az általános iskolában megismerkednek a kábítószerrel és semmi mással.
(11.40)
Ezekkel a fiatalokkal márpedig valamit kellene kezdeni, mert ahogy itt az elején is elmondtam, a közeljövő társadalmi nyugalma attól függ, hogy őket hogyan tudjuk integrálni. De ha arra gondolunk, hogy a roma fiatalok 25 százaléka úgy fejezi be még napjainkban is a középiskolai karrierjét, hogy sem érettségivel, sem szakmával nem rendelkezik, akkor ez is csak azt támasztja alá, hogy a cigányintegráció kapcsán óriási gondok vannak Magyarországon. Nem is csodálkozhatunk, hogy ez így van, hiszen a kormány nem hajlandó elengedni annak a cigány vezetőnek a kezét, akinek az enyves kezéhez bizony a romaintegrációra szánt súlyos milliárdok eltüntetése tapad. Míg mi azoknak a becsületesen dolgozó és gondolkodó cigány embereknek nyújtunk, kínálunk baráti jobbot, akik a felelősen vállalt gyermekeik jövőjét a tanulásban és a munkában látják, addig tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, még ha önök azzal fognak vádolni, hogy egyfajta kormányellenes támadásra használom fel ezt a napirendi pontot, akkor is ki kell mondani, hogy bizony azokkal szövetkeznek, akik ezeket az integrációs pénzeket eltüntetik. A cigányság ellen tesznek ezzel és a magyarság ellen tesznek ezzel.
Óriási lenne… - márpedig az állam felelőssége, hiszen ezekben a zsebükben lévő, illetve kompromittálódott cigány vezetőkkel ezeket a problémákat megoldani nem lehet. Önök ezekkel szövetkeznek. Korábban az SZDSZ pedig azokkal a szélsőliberális megmondóemberekkel, akik a magyar többségi társadalmat kirekesztéssel, diszkriminációval és fasizmussal vádolták. Még egyszer mondom, a Jobbik nem így gondolkodik. A Jobbik a becsületes cigány embereknek nyújt baráti jobbot.
Viszont lenne itt négy olyan súlyos feladat, ami egyfelől az államot, másfelől a cigány közösségeket érintené, és ha ezeket nem tudjuk megoldani, akkor semmiféle előrelépés nem lesz cigányintegráció ügyében. Bizony a cigányság részéről fel kell számolni azt az önszegregáló és a kirekesztést tulajdonképpen magával vonó kívülállás kultúráját, amiről Romano Rácz Sándor is annyit beszélt annak idején. Igenis be kell dobni a köztudatba és beszélni kell a felelős, tudatos gyermekvállalás gondolatáról, mert - és nem én mondtam, hanem a borsodi cigányvajda, Lakatos Attila - a gyermek nem állat, hanem felelősség. Ez lenne egyfelől a cigány vezetőknek, a felelősen gondolkodó cigány vezetőknek egy nagy feladat, ezt keresztülvinni, és ezért harcolni.
Másfelől viszont az államtól is elvárna nagyon sok mindent ez a terület. Nevezetesen azt, hogy válságövezetekben dolgozó pedagógusokat, szociális szakembereket fizessék meg. Kínáljanak számukra olyan életpályamodellt, ami vonzóvá teszi az ezen a területen való dolgozást, foglalkozást azokkal a gyermekekkel, akiket valóban integrálni kellene közös jövőnk, a közös boldogság érdekében. És bizony, beszélni kellene a bentlakásos iskolák rendszeréről is, azokról az iskolákról, amelyek ezekkel a gyerekekkel még korán kiemelve abból a visszahúzó családi környezetből valamit kezdeni tudnának, de sajnos nincs szó ilyesféle párbeszédről, különösen akkor nem, ha zárszóként, mondjuk, a nagy bajban lévő tanodák helyzetére utalok, azoknak a tanodáknak a helyzetére, amely tanodák pontosan az ilyen nehéz sorú gyermekekkel foglalkoznak, de a kormány mulasztása miatt óriási anyagi bajban vannak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy gondolkodjunk el közösen ezekről a kérdésekről. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
