DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlési Képviselőtársak! Tisztelt Biztos Úr, Biztoshelyettesek, Munkatársak! Hallhattuk Székely László úr beszámolóját, s láttuk, hogy megszaporodott szervezetének a munkája, hiszen 8240 panasz érkezett, amely egy év alatt körülbelül 50 százalékos növekedést hozott. Ez bizony egy nagyon-nagyon komoly szám. Azt gondolom, hogy bármelyik szervezetnek, amelynek egy év alatt 50 százalékkal nő a feladatköre, a munkája, és nem kap hozzá megfelelő emberlétszámot, mert nem lehet kiszámolni egyik évről a másikra, hogy ez hogyan fog változni, nem kis dolog ennek eleget tenni. Ez tehát biztos, hogy egy nagyon-nagyon nehéz dolog.
Azért is nehéz, mert ez egy olyan szervezet, amely leginkább az államhatalmi, önkormányzati, tehát a végrehajtói hatalom működését, annak az érvényesülését is vizsgálja, hogy az állampolgári jogokat vajon mennyire sértik ezek az államhatalmi szervek, közigazgatási szervek vagy más intézmények mennyire sértik ezeket, mennyire van esetleg bármilyenfajta társadalmi megkülönböztetés. Amikor egy állami szervről beszélünk, akkor nehéz a szintén állami szerveket vizsgálni, tehát itt is egy nagyon kényes területre evezünk.
Az elmúlt ciklusban volt szerencsém találkozni spanyolországi és svédországi kollégákkal, tehát a spanyolországi és a svédországi ombudsmannal, akik bizony nagyra értékelték a magyarországi kollégáik munkáját, és kiemelték, hogy Magyarország sokat tesz azért, hogy az alapvető állampolgári jogok működjenek, és ezzel kapcsolatosan a hivatalt meglehetősen dicsérték is. Ennek szellemében is örülünk annak, amiről tájékoztatást kaptunk, hogy további 100 millió forinttal nő a hivatal költségvetése, és azokat az elmaradásokat is, amelyek egyrészt az épületen, másrészt a szervezeten belül jelentenek problémát, lehet majd pótolni.
Egy kicsit részletesebben is szólnék a jelentésről. Nekem nagyon tetszett az, amikor egy-két évvel ezelőtt Székely úr azzal kezdte a beszédét, hogy nagyon jó lenne, ha a szociológushallgatóknak minden évben kötelező olvasmánnyá tennék az ombudsmani jelentést, hiszen a társadalom olyan problémáira világít rá, amelyeket Magyarországon minden szociológusnak ismernie kellene. Én is azt gondolom, hogy ez nagyon fontos lenne, hiszen ebből a jelentésből nagyon fontos társadalmi problémákra látunk rá.
Én örülök annak, hogy ezek a társadalmi problémák évről évre más megvilágításba kerülnek. Nyilván bejönnek új problémák és új feladatok is. Itt van a migránsválság, amiről a jelentés is leginkább szól, és az ebből adódó többletfeladatok, amik jelentkeztek. Egyrészt erről az oldalról közelítem meg a mostani jelentést, másrészt arról, hogy milyen más változásokat is látok benne, amikre majd ki fogok térni.
Nézzük egy kicsit részletesebben ezt a jelentést! Először is azt kell látnunk, hogy az oktatás kérdése egy nagyon fontos része a jelentésnek. Nem vagyunk teljesen megelégedve az oktatással kapcsolatos megállapításokkal, persze tudom, hogy nem egyszerű ezeknek a megállapításoknak a megfogalmazása. Ahogy Teleki úr is mondta, a szegregált, integrált oktatás kérdése - amely talán az egyik legalapvetőbb ebben a témában - egy nagyon kényes téma, amelyet a parlament is évek, sőt évtizedek óta feszeget. Nyilván nem maradhat ki az ombudsmani jelentésből ennek a témaköre.
Teleki úr elsősorban az integrált oktatás oldaláról fogta meg ezt a kérdést, és az ombudsmani jelentés is az integrált oktatás problematikáját elemzi, illetve azokra a problémákra tér ki, amelyekben a szegregáció az oktatás bármely szintjén bármilyen formában megjelenik, és nyilván azt érzi feladatának, hogy ezen a területen segítsen. Ebben valóban sok igazság van, hiszen amikor szegregált oktatásról beszélünk, akkor a szociálisan és társadalmilag legleszakadottabbak szegregáltságáról beszélünk, amit integrálni szeretnének.
Mi azonban rendszeresen megfordítjuk ezt a kérdést. Már korábban is megfogalmaztam kritikaként ezekkel a jelentésekkel kapcsolatosan, hogy nem jelenik meg a másik oldal problémája. Amikor integrált oktatásról beszélünk, akkor vajon nem sérülnek-e azoknak a tanulóknak a jogai, akiknek ugyanúgy joguk van a tanuláshoz, ahhoz, hogy megfelelő szakmai szintű oktatásban részesüljenek, de az integrált oktatás keretében gyakorlatilag olyan kezelhetetlen tanulók kerülnek be, akik miatt az oktatás színvonala rendkívüli mértékben süllyed, illetve szinte lehetetlenné válik. Az ő oktatáshoz való jogukkal mit fogunk kezdeni?
Megütötte a fülem Teleki úr vezérszónoki felszólalásából, hogy ő nem tartja ördögtől valónak, ha az integrált oktatási rendből elviszik egy másik iskolába a gyerekeket, ahol esetleg másfajta, egy magasabb szintű képzés folyik, csak azt nem tartja jónak, hogy akik ott maradnak, azok végül is nem olyan színvonalú oktatást fognak kapni. Jelen pillanatban valóban így oldják meg a kérdést. Nemegyszer panaszkodtak nekem tanárok arról, hogy ha három-négynél több nehezen kezelhető gyerek kerül egy osztályba, akkor ott már nem oktatni, nem tanítani fognak, hanem csak fegyelmezni. S más kérdés az, ha egy iskolában csak fegyelmezésről beszélünk, vagy arról is, hogy oktatás is folyik ott, mégpedig jó oktatói munka.
Egyébként mindenkinek a saját szintjén kellene megtalálni azt a megfelelő oktatási rendszert, amelyben hozzá tud jutni ahhoz a tudáshoz, ahhoz az oktatáshoz való joghoz, ami őt megilleti. Azt gondolom, hogy azok a gyerekek, akiket az integrált oktatás keretében egy gyengébb iskolából átvisznek egy magasabb szintű iskolába, szintén le fognak maradni, mert azt a színvonalat, amit addig az az osztály képviselt, nem tudják követni. Számos ilyen probléma volt például nálunk, Nyíregyházán is. Amikor a külvárosi iskolát megszüntették, akkor a külvárosi tanulókat, elsősorban cigány gyerekeket beintegrálták a belvárosi iskolákba, és ebből oda-vissza jelentkeztek a problémák. S nagyon érdekes, hogy ki tüntetett ez ellen: a helyi cigány lakosság tüntetett a saját helyi iskolájuk bezárása ellen, és elsődlegesen ők nem akarták azt, hogy az ő gyerekeiket beintegrálják a belvárosi iskolába.
Ez persze senkit nem érdekelt, és az sem, hogy mi történt utána, milyen lett a szakmai színvonal. A belvárosi iskolában ugyanis magasabb volt a szakmai színvonal, mint a külvárosi iskolában, amit a beintegrált gyerekek nem tudtak felvenni, nem tudtak követni. Ebből adódott az a probléma, ami miatt az oktatás gyakorlatilag mind a két oldalon nagyon nehéz helyzetbe került.
Azt gondolom, hogy amikor a szegregált oktatást vizsgáljuk, akkor a mérleg két serpenyőjébe ennek is bele kellene kerülni, és nemcsak egyoldalúan kellene a kérdést vizsgálni. Ilyen volt például egy évvel korábban a szociális kérdésekkel kapcsolatos jelentés, amit én nagyon egyoldalúnak tartottam. Ebben olyan megállapítások szerepeltek, amelyekben a cigány lakosság szociális helyzetét vizsgálta az ombudsmani jelentés. Nagyon sokszor találkoztunk a „diszkrimináció” szóval, a „társadalmi előítéletekkel”, a „kirekesztéssel”. Általános megállapításokat hozott ez az ombudsmani jelentés, amelyben a jelenlegi még többségi társadalom kritikája fogalmazódott meg.
(11.00)
Én most ebben a jelentésben, hál’ istennek, ezeket nem találtam meg, ami így, ilyenformán általánosította volna a problémákat. Azt gondolom, nem lehet ezeket a problémákat általánosítani.
És ha már arról beszéltünk, ha már felmerült az, éppen Teleki úr mondta, hogy a cigány lakosság felzárkóztatására, integrálására az államtól még többet kellene elvárni, akkor azt is megkérdezem, hogy vajon az a cigány lakosság, amely ezt elvárja, ő maga, illetve szervezetei, önkormányzatai, civil szervezetei mit tesznek meg azért önmaguk részéről, hogy a szegregáltság még inkább megszűnjön. Mert azt gondolom, hogy nagyon sok esetben csak várnak az államra, de nem tesznek érte eleget. Erről is szerettünk volna hallani Teleki úrtól, hogy ők hogyan gondolják, mit szeretnének ők tenni, mit kellene felajánlani a cigány lakosság részéről, hogy ők is tegyenek ezért.
Illetve ott van egy másik ilyen probléma, ha már ezt itt érintettük, ami a cigányság felzárkóztatásával kapcsolatos, és amiről szintén szívesen olvastam volna ebben a jelentésben, még akkor is, ha a jelentésnek önmagának nem kellene hogy témája legyen, mert ugyanúgy megkapnánk azt, mint a devizahitelesek problémájánál. Azt gondolom, hogy legalább említés szintjén kellene megjelennie ebben, hogy a cigányság felzárkóztatásának egyik alapvető problémája az, hogy az erre szánt összegek egy része sajnos Magyarországon kézen-közön eltűnik; illetve azok a szervezetek, amelyek ezt megkapták, ezzel az összeggel nem tudnak elszámolni. És nem a cigányság felzárkóztatására, hanem sajnos nem tudjuk, hová folyik el ez a pénz. Azt gondolom, jó lenne, ha erről is olvasnánk legalább egy-két mondatot, hogy ez is szerepet játszik abban, hogy a cigányság felzárkóztatása jelen pillanatban ott tart, ahol tart.
Az oktatásnál kihagytam még egy lényeges elemet, ez pedig a tankönyvellátás kérdése. Nemcsak az integrált-szegregált oktatás, de a tankönyvellátás is problémákat okoz Magyarországon, és ezt sem látom kibontva. Holott a gyermekeknek az oktatáshoz való jogánál azért az is lényeges, hogy amikor szeptember elsején iskolát kezdenek, a megfelelő tankönyvek rendelkezésre álljanak. Persze, itt hallottuk a mai és a tegnapi nap folyamán a felszólalásokban az ellenzék részéről azt, hogy nincsenek tankönyvek, a kormány részéről azt, hogy vannak tankönyvek. Akinek vannak iskolás gyermekei, azok mind tudják, hogy mi az igazság. Se idén, se tavaly, se tavalyelőtt nem voltak szeptemberben tankönyvek megfelelő számban. Persze, egy részük megvolt, egy részük nem, aztán van, amit majd októberben kapnak meg a gyereket, van, amit majd novemberben, van, amit csak decemberben, van, amit még utána sem kapnak meg a gyerekek. És majd internetről töltik le maguknak meg nyomtatják ki a tankönyvszövegeket, meg fénymásolatokat kapnak a tanároktól. Így működik a tankönyvellátás ma Magyarországon, és azt mondjuk, hogy gyakorlatilag szinte ingyenessé tette a kormány. Ezt is látjuk, hogy nem igaz, ezt is jó lenne olvasni a megállapítások között, hogy sajnos az oktatásban ez is problémát jelent.
Egészségügy: az egészségüggyel kapcsolatban találunk megállapításokat. Olvasom az angyalföldi tűcsereprogramot a drogosok körében, olvasom a gyógyszertárak ügyeleti ellátását. Ez mind nagyon jó és nagyon szép dolog, valóban foglalkozni is kell vele, azonban azt gondolom, hogy más problémák is vannak. Olvasom azt is a jelentésben, hogy a betegjogi panaszok száma nem növekedik, sőt, csökken az elmúlt időben, ami nagyon pozitív, azonban nem beszélünk egy másik nagyon nagy problémáról, amivel viszont nem találkozom a jelentésben. Ez a várólisták kérdése, amiről azt gondolom, a legalapvetőbb jogunk, az egészséghez való jogunk esetében óriási probléma.
Amikor 180 napos várakozási időkről, sőt néha éves várakozási időkről kell beszélni, akkor az embernek gyakorlatilag az élethez való joga is kétségessé válhat. Hiszen hiába beszélünk arról, hogy a legfontosabb problémák esetén nem kell betartani a várólistát. Igenis vannak olyan betegségek, olyan problémák, amikor 180 nap, 90 nap, 300 nap lesz a várakozási idő, és elképzelhető, hogy ezalatt a beteg meghal, mert olyan betegsége van. Tehát azt gondolom, ezzel is foglalkozni kellene legalább. Nyilván nem az ombudsmani hivatal fogja ezt a problémát megoldani, de azt gondolom, minden évben azért itt kellene legyen az asztalunkon, hogy bizony ez is komoly problémát jelent.
Ugyanilyen a járóbeteg-ellátásban, a járóbeteg-szakrendelésen az előjegyzési lista. Néha döbbenetes adatokkal találkozunk, mert több hónap is lehet az az előjegyzési lista, míg a járóbeteg-szakrendelésen az illető meg tud jelenni. De ilyen probléma például a budapesti ügyeleti ellátás is. Itt a kórházi ügyeletekről beszélek, amelyek megint súlyos problémát jelentettek az elmúlt időszakban. Ezt is jó lett volna látni ebben a jelentésben. Illetve van egy nagyon fontos kérdés, amivel megint nem foglalkozik, igaz, megint nem mondhatjuk, hogy ez konkrét feladata lenne a hivatalnak, de azt gondolom, ezt is illene megemlíteni ebben a jelentésben. Ez pedig a hálapénz problémája.
Tehát több olyan pontot érintettem, amiről azt gondolom, hogy nagyon fontos. Mert azt gondolom, hogy nagyon fontos a tűcsereprogram, de ettől azért fontosabb is van. Azt látom, az idő lejárt, úgyhogy majd egy hozzászólásban folytatom. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
