DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Tanár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző üggyel kapcsolatosan, amelyet Bangóné képviselőtársam felvetett, helyi érintettség okán azért hadd tegyek még annyit hozzá, hogy különösen az az érdekes most abban a dokumentumban, amit át fog adni a biztos úrnak a képviselő asszony, túl azon, hogy ilyen megtörténhet egy pszichiátrián, illetve hogy egy betegnek a sorsáról nem teljesen tudjuk, hogy hol van (Bangóné Borbély Ildikó átad dr. Székely Lászlónak egy dossziét.), talán az alapjogi sérelem mégis abban áll vagy abban állhat, hogy a család nemhogy információt nem kap arról, hogy hol van a hozzátartozója, hanem az egyébként a család részére kiadandó egészségügyi dokumentációt és annak a kiadását is megtagadta a kórház. Tehát a jogsértés abban áll, hogy eltűnés esetén a legközelebbi hozzátartozónak, édesanyának, testvérnek az ő kérésére, és nem hivatkozva arra, hogy egyébként büntetőügy van folyamatban, az egészségügyi dokumentációval való rendelkezés joga nem csorbulhat, nem írhatja felül egy folyamatban lévő büntetőeljárás.
Én úgy gondolom, hogy kristálytiszta alapjogi sérelem van. Talán volt hasonló ügy, amelyben a dokumentáció meg nem ismerésével, az azzal kapcsolatos problémákban már a hivatal eljárt. Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben is különösen ez ad okot arra, hogy valamilyen módon egy hivatalból kezdeményezett eljárással az üggyel foglalkozni kell, nemcsak azért, mert egy családnak kell megnyugvást találnia, hanem mert biztosítani kell az egészségügyi intézményekben a megfelelő működési rendet, hiszen azt is látjuk, egészségügyi politikusként rengetegszer tapasztalom, illetve az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központnak, az OBDK-nak a működése során is rengeteg panasz érkezik arra, hogy az egészségügyi ellátással kapcsolatos iratoknak, információknak a hozzáférhetősége milyen nehéz, és hogy egyes kórházakban milyen eltérő gyakorlat van, persze beszélve olyan anomáliákról is, hogy különböző fénymásolási díjak vannak, különböző előre meghatározott feltételeket támasztanak ahhoz, hogy hozzáférjenek ezekhez az iratokhoz, holott ez az egészséghez való jognak az egyik integráns része, hogy az ember egy tájékoztatást, információt ne csak szóban, hanem utólag róla, illetve a felvett kezelésekkel kapcsolatosan is tájékoztatást kaphasson, tehát ezzel teljes az egészséghez fűződő joga a betegeknek. Így hát ebben - csatlakozva az MSZP felvetéséhez - valóban úgy gondolom, hogy valamilyen vizsgálatot folytatni kell, természetesen tiszteletben tartva a megindult büntetőeljárásnak a kereteit és tiszteletben tartva az esetleges közigazgatási eljárásokat, amelyek ebben vannak, de ebben nekünk tanácsot nem kell adni, a hivatal ezekben megfelelően jár el.
A magam részéről a hivatalnak az egészségügyet érintő tevékenységét vettem górcső alá, és annak különösen örültem, hogy az egészségügy és egy egészségügyi eset képezte talán az egyik legnagyobb rivaldafényt képező ügyet, és a hivatalnak talán a legnagyobb ismertséget hozta ebben az évben, ez a Merényi-ügy volt, amelynek egyébként lett… - illetve a Merényinek több ügye is, ha úgy tetszik, amely felhívta egyrészt a figyelmet pszichiátriai ellátásnak a rossz állapotára, amelyet a szakma is már nagyon régóta hangoztat, tehát ennek a rossz állapotára is felhívta a figyelmet, így ezáltal az ott tapasztalt viszonyok nemcsak a szakmán belül váltottak ki egy változtatási igényt, hanem a lakosság is jobban értesült róla. Tehát itt egybecsengett és egybe lett fésülve, hál’ istennek, a publicitásnak köszönhetően a szakmának az elvárása, és ez most már egybecsengett a lakosság elvárásával is, tehát jó volt látni azt, hogy ez az ügy megfelelő kezelés mellett kellő médiafigyelmet tudott irányítani erre a problémára.
Fontosnak tartom leszögezni, amit Gyüre Csaba képviselőtársam mondott, hogy vannak olyan területek, amelyekkel - és ebben önzőnek kell lennie egy egészségügyi politikusnak, és a saját területének kell több figyelmet szentelnie, és több figyelmet kérnie - kiemelten érdemes foglalkozni, és a magam részéről is megkerestem egyébként a hivatalt azzal, hogy egyes ügyekben foglalkozzon kérdésekkel. Nagyon jól említette Gyüre Csaba képviselőtársam, hogy például a budapesti ügyeletnek a korábbi működési rendszere bizony tartalmazott nagyon sok olyan, énszerintem az egészséghez fűződő, de az emberi élethez fűződő jogokat is érintő kérdéseket, amelyeket rendezni kell, illetve vizsgálatra szorultak. Természetesen ebben most egy jogszabályi változásnak köszönhetően egy másfajta sebészeti ügyeleti rendszer alakult ki a fővárosban, amely talán jobban fogja szolgálni a szakmának az érdekeit, jobban fogja szolgálni a betegeknek az érdekeit, de ettől függetlenül ezt a rendszert is folyamatosan nyomon kell követni, hiszen a jelenlegi rendszer úgy lett átszervezve, hogy bizonyos kórházak egyenlőtlen terhelést kapnak. Ez talán jól látszik azokból a betegágyakból és azokból a hozzárendelt ellátási területekből és lakosságarányból, amely mutatja, hogy egyes kórházak óriási terhelésnek vannak a budapesti ügyeleti ellátásban kitéve. Például a Dél-pesti Kórház komoly terhet visz, a Péterfy Sándor Utcai Kórház komoly terhet visz, pontosan azért, mert egy nagy terület, nagy lakosságszámmal vannak, az ő egy ágyra jutó esetszámaik kiugróak és messze meghaladják az egyes többi ellátásra kötelezett kórházét.
Ebben tehát valamilyen vizsgálatra mindenképpen szükség lesz, pontosan azért, hogy ezek a vizsgálatok, ahogy egyébként eljutottak a patikai ügyelet rendszerében is az egészségügyi államtitkársághoz, és lépéskényszerbe hozták őket, itt is valamilyen visszajelzésként jusson el az államtitkársághoz, és legyen majd valami korrekció belőle. Ez nem tisztán politikai érdek, sőt egyáltalán nem politikai érdek, ezt az abban dolgozó személyzet is javasolja, hogy valamifajta kiegyenlítés kell, ha mást nem, akkor az államtitkárságnak majd át kell tekintenie a területi ellátási kötelezettségnek a más módon való átszervezését, hogy egyenlő teher essék a kórházakra.
De azt is helyesen említette meg képviselőtársam, hogy a hálapénzzel is komolyan kell foglalkozni, ugyanis a hálapénz az egészségügyben élő korrupció, és a jelenlegi törvényi szabályozás egy nagyon felemás rendszert honosított meg Magyarországon, ahol egy bizonyos részét teljesen legálisan lehet űzni a hálapénznek, ez az az eset, amikor az intézmény vezetője megengedi, hogy az ellátást követően, tehát nem az ellátásért előre, hanem azt követően valaki az őt kezelő egészségügyi személyzetnek valamilyen juttatást adjon; a másik része, amikor előre kérik, amikor engedély nélkül adják vagy kérik azt, ebben az esetben ez tisztán egy büntetőjogi tényállás.
(12.10)
A hálapénzrendszernek ez a softkorrupt működési modellje lényegében nagyon hátrányosan befolyásolja az egészségügyhöz való hozzáférést. Önmagában a hálapénz jelensége, léte az egészséghez fűződő joghoz, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogát teljes egészében lerontja, és jól látszik, hogy egy álságos softkorrupt módon lehetőséget ad arra, hogy valamelyek több egészségügyet, valamelyek kevesebb egészségügyet kapjanak, ráadásul úgy, hogy félig a legalitás talaján járnak, és nagyon sokszor inkább az illegalitás talaján történik az ellátás és az ellátásért adott javadalmazás. Tehát itt lehet, hogy egy átfogó és nemcsak egyébként az alapjogok biztosát érintő kutatásra vagy felmérésre lenne szükség, hanem nagyon sok mindenkinek vizsgálnia kellene azt, hogy a hálapénz jelenlegi rendszerét hogy lehetne eltakarítani, vagy a jelenleg működő rendszerét hogy lehetne olyanná tenni, hogy abban ne legyenek állandó alapjogi sérelmek, illetve az alapjogok csorbulása.
Beszéltünk a betegjogi védelem egyik fontos pilléréről, azokról a bejelentésekről, amelyekkel a betegek élnek. Nyilvánvalóan helyes az a megállapítás a beszámolóban, hogy az ombudsman felé érkező bejelentési számok csökkenése egyenes arányban áll az OBDK-hoz érkező növekménnyel. Én egy közérdekűadat-kikérés során megkérdeztem, hogy miként alakultak, és jó volt látni, egyrészről azt, hogy az OBDK megtalálta a rendszerben a helyét, és egy növekvő számú bejelentéssel dolgozott, növekvő számú esetszámmal dolgozott, ami nagyon komoly növekedéseket mutatott, másrészről azt rossz volt tapasztalni, hogy az egészségügyben ennyire sok jogsérelmet élnek meg, vagy ennyire sok jogsérelemmel találkozhatnak a betegek. Én ezt sokszor abba a kontextusba is szoktam helyezni, és ez is egyébként egy alapjogi kérdés lehet, hogy egyre többen nyúlnak a kártérítési perek irányába, egyre több a műhibaperekkel foglalkozó eset, illetve egyre több teret kap a médiában is.
Jómagam többször vettem részt jogászként ilyen perekben. Látni kell azt, hogy nem feltétlenül sok esetben az ügyfélnek vagy akár jogi képviselőjének a pénzbeli motiválása, sokszor egy lelki motiváció, sokszor egy információs, nagyon csúnya szó, aszimmetria miatt kerülnek ezek a perek, illetve jogviták felszínre. Úgy gondolom, hogy ebben is kellene valamilyen előrelépés majd.
Ez persze már nemcsak az alapjogi biztos feladata, hanem maguknak a törvényalkotóknak is fontos feladata lesz abban, hogy áttekintsük, hogy miként lehet például a soron következő polgári perrendtartás vitájában vagy az ahhoz szükséges esetleges módosításokban vagy továbblépési lehetőségekben megvitatni azt, hogy a műhibaperek esetében, mint a kártérítési perek egy sajátos fajtájában, hogyan tudjuk ténylegesen helyes mederbe terelni ezeket a pereket, és hogyan lehet egyébként a betegek, az egészségügyi intézmények között fennálló problémákat majd helyesen megoldani és ténylegesen jó irányba terelni. Nyilvánvalóan most már megindultak azok a gondolatok, hogy miben kell majd a polgári perrendtartás vitában hozzászólni, de mindenképpen a biztos úr figyelmébe is ajánlom, hogy ezzel a problémával is különösen érdemes lesz foglalkozni.
Egyébként nagyon jó, hogy a gyógyszertári ügyelettel foglalkozott a 2015. év során, tevékenységi körébe vette, s erről végül is egy nagyon jó áttekintés, nagyon jó beszámoló született, amely arra ösztönözte magát a rendszert, hogy az elmúlt 25 év gyógyszertári ügyeleti megoldatlanságában valamilyen lépés történjen. Azonban itt is megint megálltunk félúton, ugyanis 2015 őszére az ajánlásoknak megfelelően megszületett az a törvényi szabályozás, amely lehetőséget biztosít majd arra, hogy az ügyeletet megfelelő fizikai elosztás szerint, tehát megfelelő területi elosztás szerint és megfelelő, remélhetőleg honoráció szerint végezzék el az egészségügyi szolgáltatók, pontosan azért, hogy az abban foglalt vállalkozások vállalkozás szabadságához és a versenyhez fűződő jogai kellően kiegyenlítettek legyenek. Viszont a kormány a törvényalkotáson túl egy dologról elfeledkezett, ez pedig a végrehajtási rendeletek és a végrehajtás mikéntje, ugyanis az a helyzet, hogy 2015 ősze óta, illetve már majdnem tél volt, amikor elfogadtuk ezt a törvénymódosítást, azóta egy helyben toporog az ügy, sem a költségvetésben nem látjuk egyébként azt a költségvetési fedezetet, ami a patikaügyeletek ellentételezése lenne, de még egyébként a végrehajtás sorát sem látjuk.
Tehát nincsenek készen azok a rendeletek, amelyek pontosan meghatároznák, hogy hol lesz vagy hol lehet, hol kell és milyen ellentételezés mellett ügyeletet tartani. Így gyakorlatilag félmunkánál járunk, és mindaddig, amíg félmunkában vagyunk, addig folyamatosan az az alapjogi sérelem áll fenn, ami egyébként megállapításra került a jelentésben, úgyhogy ebben talán egy utóvizsgálatra is szükség lenne, hogy mi az a mulasztás, amiben vagyunk, és hogy miért nem jön át az én információim szerint az egységes akarat az államtitkárság, a Magyar Gyógyszerészi Kamara, a hálózati gyógyszertárak, tehát gyakorlatilag egy teljes szakmai konszenzus nem tud átjutni azon a jogalkotási folyamaton, amely megnyugtatóan rendezné ezt a folyamatot. Természetesen ezt csak tájékoztatásként mondom, vagy esetleg egy utóvizsgálatként, ami ismételten felhívhatja a problémára a figyelmet.
Az pedig, hogy miért hoztam fel és miért hozunk fel olyanokat, amelyben szeretnénk vizsgálatot, valamilyen beszámolót vagy legalább egy jelentést kierőszakolni, az azért van, mert bízunk az önök tevékenységében. Pontosan az elmúlt 2015-ös évi események, a sajtóban megjelent és talán az egészségügyet pozitívan is érintő, bár a hírek maguk negatívak voltak, de a változás iránya pozitív lett, ami a hírekből következik. Pontosan ezért fordulunk önökhöz, hogy minden olyan területet, amelyeket vizsgálnak, úgy vettük észre, hogy ott valamifajta elmozdulás lett, akár szakmai konszenzus irányában, akár a törvényalkotói megoldások irányában.
Éppen ezért próbálnánk egyébként a hálapénz kérdését, ahogy mondtam, a budapesti ügyelet újravizsgálatát vagy a megvizsgálását, vagy például egyébként a műhibaperek vizsgálatát összességében egy ilyen vizsgálat alá vonni, mert úgy gondoljuk, hogy ezeken a pontokon előrelépésre van szükség, és valamilyen jelzés, egy megbízható forrásból eredő jelzés nagyon is szükséges a törvényalkotó számára, legyen szó egyébként akár a törvényalkotásról és az Országgyűlésről, vagy akár a rendeleti jogszabályalkotásról is a minisztériumok, államtitkárságok felé.
Tehát éppen ezért kérjük a fokozott figyelmet az egészségügy vonatkozásában, különösen azért, mert úgy gondolom, hogy ez talán az egyetlen olyan jogterület, ami, bár minden jogterület fejlődés alatt van, de az egészségüggyel kapcsolatos és az egészségügy fejlődése, a technika, a modernizáció jegyében, a kiterjedés jegyében, ez az a terület, ami egyébként egy fokozatos jogfejlődés alatt áll még mindig, és egyébként egy sokkal intenzívebb fejlődési terület, nemcsak technológiailag, hanem a jogi és egyéb alapjogi problémákkal kapcsolatosan is, amelyek újabb és újabb jogvitákat szülnek.
Így hát ezeken a területeken talán különösen fontos az alapvető jogok biztosának, a biztosoknak a feladata. Így mindenképpen ezzel különösen fontos foglalkozni, és reményeim szerint a 2016. évi beszámolóban is ismételten előjönnek azok az egészségügyi intézményeket, ellátásokat érintő jelentések, amelyeket végeznek.
Úgy gondolom, meghatároztuk azokat a területeket, nem akarok munkarendet meghatározni, nem is feladatom, és nem is kívánok semmilyen utasítást adni, de adtunk pár olyan példát, amin el lehet indulni, akár helyi példákból kiindulva a karcagi, részint püspökladányi eset, vagy ezek a nagy általánosságban elmondott kihívások, amelyekkel még meg kell küzdenünk.
Én ehhez kívánok a jelen évre is jó munkát, és remélhetőleg a következő évi beszámolóban már ezekről is vitázhatunk.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
