DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Ombudsman Úr, illetve Helyettesei! Örülök, hogy az Országgyűlés előtt is vitát tudunk folytatni erről a jelentésről, ezt már elkezdtük vagy megtettük az Igazságügyi bizottság ülésén. Én átnéztem a jegyzőkönyvet, mert az ember felejt, akármennyire is volt jelen, és próbálok építkezni a jegyzőkönyvre és az ott elhangzottakra, hogy egy kicsit bizonyos szakmai vitákat ne csak megismételjünk, hanem tovább is tudjunk vinni, hiszen közös felelősségünk, hogy ezek a jelentések egyre jobbak legyenek, és most nem feltétlenül csak szakmai értelemről kell beszélni, hanem hogy olyan területek is látókörbe kerüljenek, amelyek esetleg kevésbé voltak hangsúlyosak a múltban.
Természetesen azt is látni kell, hogy a parlamenti képviselői és különösen az ellenzéki képviselői pozíció egy opponensi pozíció, tehát nyilvánvalóan azzal tudunk mi is segíteni, ha egyrészről azokat a problémás területeket megjelöljük, ahol szerintünk előrelépésre van lehetőség, de én azért szeretem kiemelni azokat is, amelyek pozitív területek. Tehát a dicséret sem maradhat el, említeni is fogok néhány területet, ahol külön öröm és külön köszönet, hogy megnyilvánultak, illetőleg hogy a jelentésben is szerepelt és az Igazságügyi bizottságon is szóba került. Tehát így, csomagban kell majd értékelni azt, amit én is mondani fogok.
Kezdeném azzal, és itt szintén utalnék az Igazságügyi bizottságban lefolytatott vitára, hogy már a biztosnak, az alapjogi biztosnak a funkciójával kapcsolatosan is néha úgy éreztem, hogy nem mindenben értettünk száz százalékig egyet, hiszen a törvény behatárolja azt - és azt kell mondjam, sajnos -, hogy például egy normakontroll vagy egy alaptörvény-értelmezéssel ki fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Ezzel mi nem értettünk egyet, hogy ez így történt, de ha már az ombudsmannak megadatott ez a jog, akkor úgy gondolom, hogy ebben az esetben egy fokozott felelőssége is van, hogy ezzel éljen. Nem feltétlenül, bár tudom, hogy azonban az esetekben élhet ön ezzel, amikor egy olyan ügy van ön előtt, amikor ezzel kapcsolatosan felmerül, de amikor egyéb szervek vagy országgyűlési képviselők keresik meg az ombudsmant, akkor úgy gondolom, hogy fokozottan kell vizsgálnia azt, hogy egy országgyűlési képviselő sem, vagy akár egy képviselőcsoport sem fordulhat már egyedül, hiszen a képviselők negyedére van szükség az Alkotmánybírósághoz.
Tehát tulajdonképpen az ilyen igényekkel szemben egy fokozott figyelemmel kell eljárni, és amikor azt mondtuk, hogy több normakontrollt vagy akár több alkotmányértelmezést is elvártunk volna az ombudsman úrtól, akkor erre a fokozott igényre, a fokozott felelősségre hívnánk fel a figyelmet, és ez természetesen egy törvényi állapot. Hogyha meglenne nekünk a jogunk vagy ad absurdum, ahogy régen volt, bármely állampolgárnak, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulhasson, akkor higgye el, biztos úr, nem hívnánk fel a figyelmét erre, vagy nem ilyen fokozottan tennénk meg.
Aztán a bizottsági ülésen felhoztuk, hogy a devizahiteles ügyekben nem láthattunk kellő mennyiségű eljárást. Erre ön azt válaszolta, amiben részben igaza is volt, hozzáteszem, hogy az ügyeknek egy meghatározó hányadában polgári jogi szerződésről van szó, amelybe önök beavatkozni vagy az ombudsman beavatkozni nem tud.
Ez igaz is, tehát ezt én el tudom fogadni, viszont sok esetben azt tapasztalhattuk, hogy akár 2010 után is születtek olyan törvények a Magyar Országgyűlésben, amelyek véleményünk szerint alapjogokat sértettek, vagy akár olyan visszamenőleges joggyakorlatot, joggyakorlást valósítottak meg, amelyekkel a devizahitelesek igényérvényesítése sok esetben nehezebbé vált vagy ellehetetlenült; akár itt az érvényesség-érvénytelenség kérdéskörére is lehet gondolni.
Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy akkor történtek gyalázatos módon ezek a törvénymódosítások, miután devizahitelesek nyertek, elkezdtek nyerni a bíróságokon, és akkor a devizahitelesek megmentője, a Fidesz-kormányzat gyorsan egy-két törvénymódosítást beterjesztett, hogy ez ne történhessen meg - nem mennék bele a részletekbe, megtettük már akár a Kúria beszámolójánál, akár az adott törvényeknél -, nos, ezekben az esetekben szerintem felmerülhet az, hogy akár az ombudsman is fordulhatna vagy fordulhatott volna az Alkotmánybírósághoz, és kérhette volna annak megállapítását, hogy ezek a jogszabályok bizony alapjogokat sértenek és alaptörvényellenesek. Ezt csak azért szerettem volna kiemelni, mert szó volt erről a bizottsági ülésen és lehetőségem volt megismerni ombudsman úrnak az álláspontját.
Aztán felmerült az is, itt szeretném megerősíteni, főleg, ha több nemzetiségi szószóló is jelen van, hogy elhangzott részünkről, hogy bár a magyar állam, hál’ istennek, gáláns bizonyos jogokkal, és akár anyagilag is támogatja a nemzetiségeket, de sok esetben azt tapasztaljuk a visszajelzések alapján, hogy nem tudnak minden esetben ezzel élni és nem is feltétlenül azért, mert megátalkodottak a magyar hatóságok, hivatalok, hanem sokszor bürokratikus akadályok gördítődnek ezen jogok betöltése elé. Itt fel lehet hozni akár az okiratoknak a nemzetiségi nyelven való kiállítását, erről több visszajelzést kaptunk, hogy sok esetben megvan a jog, de a jog addig ér, ameddig az ügyintéző, a legalsó szinten lévő ügyintéző tudása terjed, és sok esetben ezeken csúszhattak el vagy váltak nagyon nehézzé azok a lehetőségek, hogy éljenek ezekkel a jogokkal, de itt lehetne említeni a KLIK és a nemzetiségi iskolák viszonyrendszerét is, itt is több problémát láthattunk.
(11.20)
Szeretnék felsorolni egy-két nagyon pozitív területet, és a jövőben is azt kérem, ha kérhetek ilyet, hogy szeretnénk, ha fókuszban maradna néhány terület.
Szabó Marcel beszélt részletesen arról, hogy a TTIP-nek, tehát a transzatlanti kereskedelmi szerződésnek amerikai-európai alapjogi aspektusait vizsgálták önök, és nagyon aktívak voltak benne; ezt nagyon köszönjük, és a jövőben is szeretnénk azt, ha ez folytatódna. Úgy gondoljuk, hogy valóban alapjogokat érinthet, hogy milyen szerződés születik. Mi is harcolunk a megfelelő fórumokon, akár itt, az Országgyűlésben, bízunk benne, hogy a magyar kormány is, bár sokszor nem tudjuk eldönteni, hogy pontosan mi az álláspontja ezzel kapcsolatosan, de hogy fel fog lépni, és nagyon fontos azt látni, hogy valóban alapjogoknak a sérelme is felmerülhet, ha egy nem megfelelő szerződésnek a kidolgozása kerül előtérbe. Szeretnénk, ha a jövőben is - ahogy mondtam - önök is foglalkoznának ezzel.
Aztán a hulladékgazdálkodás terén - ez is elhangzott - több beadvánnyal éltek önök felé, engem is mint országgyűlési képviselőt megkerestek nem egy esetben, és találtam is olyat, ez egy folyamatos, több évben felmerülő probléma, hogy önök nagyon helyesen felléptek abba az irányba, és több önkormányzatot is felhívtak arra, hogy a törvényeknek megfelelő hulladékgazdálkodási helyi rendeletet fogadjanak el vagy módosítsák ezeket. Ebben az esetben azt kellett látni, hogy azok az állásfoglalások, amelyek megszülettek a hivatal részéről, gyakorlatilag jogilag az ombudsman részéről, megkönnyítették az állampolgároknak a jogkeresését, hiszen ha az ombudsmantól érkezett egy felhívás, azért az önkormányzatok ennek eleget tettek. Itt arról volt szó, hogy volt-e lehetőség arra, hogy eldöntsék az állampolgárok, hogy mekkora kukákba gyűjtik a szemetet, és az arányosság kérdése, hogy annyiért fizetnek-e, amennyit meg tudnak tölteni, illetve egy fontos kérdés, hogy bár kötelezően igénybe veendő szolgáltatásokról beszélünk, de az, hogy valaki, mondjuk, nem lakik egy nyaralóban, és szüneteltethesse ezt a szolgáltatást, ez is fontos, hogy előtérbe kerüljön. Egyébként hozzáteszem, hogy vannak még ilyen önkormányzatok, ahol ez nem valósult meg, de én biztatom az állampolgárokat is, hogy ha az önkormányzatok nem teszik meg, akkor nyugodtan az ombudsman úrhoz is fordulhatnak.
Szó volt még előttem sok esetben - erre csak részben szeretnék az idő szűkössége okán is kitérni - a szegregáció fogalomrendszeréről. Szalayné Sándor Erzsébettől egy kimerítő fogalompontosítást hallhattunk szóban a bizottság ülésén. Én azt kifogásoltam, hogy a jelentés mintha nem kellő pontossággal használná ezt a fogalomrendszert, de a kiegészítés számomra kielégítő volt, hiszen az hangzott el, hogy azokban az esetekben, amikor valakit tudásszint alapján sorolunk, és egy iskola tudásszint alapján sorolja akár osztályokba a diákokat, és ilyen módon valósul meg megfelelő módon az ő képzésük, akkor ez nem valósít meg negatív értelemben szegregációt, ez számomra egy pozitív megnyilvánulás volt. Egyébként Balog Zoltán miniszter úrnak is feltettem ezt a kérdést, és ő is azt mondta el, hogy igen, ez egy olyan kérdés, amelynek helye lehet, már csak a gyakorlatban szeretnénk azt, ha ez megvalósulna. Meggyőződésem, hogy akkor lehet egy megfelelő helyi, akár egy kistelepülésen is egy megfelelő helyi oktatást - de ez nagy településekre is igaz lehet - megvalósítani, ha tudásalapon minden tanulócsoportnak meg tudjuk adni azt, ami számára a legnagyobb segítségként, igényként jelentkezik, megfelelő, akár speciális képzettségű oktatókat. Az egy másik kérdés, hogy ha ezek után bizonyos áljogvédők szegregációt kiáltanak, akkor jogilag és mindenféle módon meg is kell és meg is lehet védeni ezt az érvrendszert, és nagyon szeretnénk, ha a jövőben szakmailag ezek a folyamatok beindulhatnának.
Aztán felhívtam az ombudsman úr figyelmét - és bízom benne, illetve arról tájékoztattak, hogy vizsgálódnak az ügyben - az egyedi azonosító jegyeknek a rendőrségi fotózásával kapcsolatosan. Ezt nagyon röviden fel kell hoznom itt is, hiszen arról van szó, hogy törvényi háttér nélkül jelenleg az a gyakorlat, hogy fényképfelvételeket készítenek gyakorlatilag bármely esetekben, akár intim helyeken is a különböző, akár okkal, akár ok nélkül meggyanúsított elkövetőkről. És nem arról van szó, hogy mondjuk, veszélyes bűnözőknél ezt ne kellene megengedni, de egy közúti szabálysértés vagy egy közúti bűncselekmény elkövetésénél, vagy akár egy becsületsértéses ügynél, ha mondjuk, az egy közszereplő hátrányára történt és az ügyészség képviseli a vádat, akkor nem szabályozott módon, egy ORFK-utasítás mellékleteként arra kötelezni az eljárást elszenvedőket, hogy akár meztelenre vetkőzve fényképfelvételeket készítsenek, vagy akár, mondjuk, tetoválások után kutassanak az ő testükön, ez alapjogokat sért, és a jelenlegi jogi szabályozásban nem szerepel. Én egyébként a Belügyminisztériumhoz fordultam ez ügyben; azt válaszolták, hogy ennek azért van meg a törvényi felhatalmazása, mert ezekben az esetekben a személyleírás-kezelés az, amire felhatalmazása van a rendőrségnek. Szerintem még laikusként sem nehéz belátni, hogy egy személyleírás-kezelés nem jelenti fényképfelvételek készítését, főleg nem, mondjuk, akár egy intim testrészről. Ettől függetlenül törvényben szabályozni kellene a területet, mert bizonyos esetekben bizonyos elkövetőkről, mondjuk, a tetoválásaikról, egyedi azonosító jeleikről fényképfelvételt kellene csinálni, de ezt jogállami keretek között, hogy az alapjogok védelme is megvalósuljon - erre próbáljuk rábírni a kormányt. Kérem az ombudsman urat, hogy a vizsgálattal tegyük ezt közösen. Tudom, hogy ez már egy kicsit túlmutat a ’15-ös beszámolón, de ilyenkor van lehetőségünk ilyen komoly témákról is beszélni itt a parlament ülésén.
Ezen témák mellett, mert nagyon sok mindenre ki lehetne térni, illetve ki is tértünk, azt szeretném kérni, hogy idén is, ahogy a múltban, építsék be, mert azt láthatjuk, hogy sok esetben beépítették azokat a parlamenti meglátásainkat, amelyeket megtettünk, ettől függetlenül, ahogy elmondtam, kritikáink mindig is lesznek, hiszen ez egy ilyen műfaj. De azt is elmondtam, hogy a pozitív dolgokra is fel fogjuk hívni a figyelmet, és - most nem belemenve jobban a részletekbe - a jövőben is jó munkát szeretnénk kívánni az ombudsman úrnak, illetve a helyetteseinek, és bízunk benne, hogy még sok szakmai észrevételünk lehet, és a szakmai alapjogi viták folytatódnak a parlamenten belül és azon kívül is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)
