HERINGES ANITA
HERINGES ANITA
HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Ombudsman Úr! Első mondataim a köszönetéi, az egész hivatalának és az ott dolgozó minden embernek, mert azt gondolom, hogy tényleg az utolsó bástyái tudnak lenni a hátrányos helyzetű embereknek, akikhez még tudnak szólni, akiktől segítséget tudnak kérni. Azt gondolom, hogy munkájukkal nagyon-nagyon sok segítséget nyújtanak ennek a társadalmi rétegnek és egyébként az ország bármely lakosának.
A mai napon képviselőtársaimmal, Ildikóval benyújtottunk egy határozati javaslatot, ami a gyermekek sérelmére elkövetett testi, lelki és szexuális bántalmazás hatékony megelőzése érdekében szükséges intézkedésekről szól, amelyben pont a kormánynak fogalmaztuk meg a feladatokat, hogy melyek azok a lépések, amelyeket meg kell tennie. Azt gondolom, hogy ez pártállástól függetlenül mindenki számára elfogadható határozati javaslat, hiszen látjuk jól, hogy nem telik el úgy hét az elmúlt időszakban, hogy a híradókban, a sajtóorgánumokban ne értesülnénk olyan szörnyű helyzetekről, ahol a gyermekeket éri bántalmazás, akár családon belül, akár családon kívül, akár egyébként egy nevelőintézetben, akár bármilyen gyermekvédelmi rendszerben bent lévő gyermekről lenne szó.
Éppen ezért, miután mi úgy látjuk, hogy a gyermekvédelmi rendszer szétesett, szétverésre került az elmúlt időszakban, azt gondoljuk, hogy újra kell gondolni ezt az egész rendszert.
(12.20)
Hiszen sok esetben az elmúlt időszakban pont azok a gyermekek, akik egyébként az alapellátás szeme előtt voltak, kerültek bajba, és a rendszer maga mégsem tudta megakadályozni azt, hogy velük azok a szörnyűségek megtörténjenek, amikről a hírek szólnak. Sokszor a leterhelt, túlterhelt és alulfizetett szociális munkások, családgondozók, védőnők, az átalakított, de mégsem megfelelően működő jelzőrendszer nem volt képes a problémát jelezni. Éppen ezért felháborító véleményem szerint, hogy a munkaerőhiány ezen a területen még nagyobb, mint bárhol máshol, hiszen annyira alul vannak fizetve a szociális munkások, hogy nem marad az országban, aki ilyen képzettséggel rendelkezik, hiszen külföldön jóval jobban megfizetik ezt a területet.
Azt gondolom, hogy a gyerekek azok, akik nem tehetnek semmiről, ők azok, akiket tényleg védenünk kell. Régen, amikor én voltam még gyermek, a szomszéd jobban figyelt arra, hogy mit csinálnak az utcában élő gyermekek, de a mai szegénységi viszonyok mellett azt lehet látni, és a társadalom helyzetéből fakadóan azt lehet látni, hogy az emberek már nem figyelnek egymásra úgy, mint régen. S akkor itt van az alapellátó rendszer feladata, hogy ha a szomszédoknak és az embereknek nincs már erejük figyelni a szomszédra, akkor az ellátórendszernek kell még nagyobb erőt fektetni arra, hogy itt legyen megfelelő számú szakember, megfelelő képzettségű szakember, és rendesen meg legyenek fizetve ezek az emberek, mert a lélek, amivel ők dolgoznak, sokszor már kevés ilyen túlterheltségi szinten.
A gyermekvédelmi otthonokban elkövetett bántalmazások különösen súlyos helyzetre hívják fel a figyelmet, ami összefüggésbe hozható a megfelelő számú és képzettségű szakemberhiánnyal és a megfelelő szakmai ellenőrzés hiányával. Ombudsman úr is felhívta a figyelmet arra, hogy megfelelő végzettségű szakdolgozókra van szükség, illetve a gyermekvédelmi szakemberek számára megfelelő szupervízióra, mentálhigiénés támogatást szolgáló programokra van szükség.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a kormány egyáltalán nem tesz meg mindent a családon belüli erőszak megfékezése érdekében. Ezt bizonyítja az, hogy a magyar Országgyűlés a mai napig nem hajlandó ratifikálni az Európai Tanács 2011-ben elfogadott úgynevezett isztambuli egyezményét sem.
A gyermekvédelem rendszerét az elmúlt időszakban a kormány több ponton jelentősen módosította. Átalakult az alapellátás és a szakellátás rendszere is. Előbbieknek köszönhetően már csak összevontan működnek a családsegítő és gyermekvédelmi szolgálatok, a különböző feladat- és hatásköröket pedig a járási központokhoz telepítették, ezzel számos aggályt felvetve a szakmai munka minőségében. Az a baj, hogy ez majd csak a következő időszakban fogja igazán megmutatni a jelentőségét, hogy a járási központokba került át. Azt gondolom, hogy tényleg át kell gondolnunk ezt a rendszert. A határozati javaslatunkat ezért jobbító szándékkal nyújtottuk be, és tényleg azt gondolom, hogy pártállástól függetlenül mindenki számára elfogadhatónak kell lennie, hogy segítsük a gyerekeket.
Több nevelőszülő felhozta nekem azt a problémát, hogy nagyon-nagyon szeretik ezt csinálni, szívből csinálják, lelkesen és a nap 24 órájában a hét minden napján. Nekik sokszor csak lelkileg esik rosszul az, hogy amikor elolvassák a hivatalos papírokat, akkor azt látják, hogy ők napi nyolcórás munkavégzésben vannak minden hétköznap. Ha ők csak nyolc órában dolgoznának nevelőszülőként a gyerekek mellett, akkor elég nagy baj lenne, hiszen aki szülő vagy sokat van gyerekek között, az tudja, hogy ez nem napi nyolcórás munka. Éppen ezért az csak egy lelki többlet lenne, ha nem az szerepelne a papírokban, hogy ők napi nyolc órában csinálják ezt a munkát, ami nem is munka, hanem tényleg belülről jön ezen emberek nagy részének. Minden tiszteletünk az övék, azt gondolom.
Mindezek miatt különböző helyen és módon elkövetett testi és lelki, szexuális bántalmazások hatékony megelőzése érdekében nyújtottuk be ezt a határozati javaslatunkat. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a kormány vizsgálja felül a gyermekvédelmi ellátás rendszerét, továbbá erről nyújtson be jelentést az Országgyűlésnek. Azt gondolom, hogy muszáj beszélnünk erről a kérdésről. Nagyon sajnálom, hogy ilyen kevés képviselőtársunk ül ma a teremben. Sajnálom, hogy nem sokkal többször beszélünk erről a kérdésről, sokkal mélyebben. Mert tényleg én is azt gondolom, hogy amikor egy gyermek megszületik, semmiről nem tehet, miénk, felnőtteké a felelősség, hogy segítjük-e az ő életüket, segítjük-e azt, hogy minden esélyük meglegyen, hogy normális életet tudjanak majd felnőttként élni. Azt gondolom, jó lenne, ha visszajönne az a világ, hogy nemcsak a szakellátásnak, hanem a szomszédoknak is lenne újra türelmük és idejük figyelni a környezetükben élő gyermekekre. Csak ahhoz kell egy bizonyos jólét, amiben az emberek azt érzik, hogy nemcsak a mindennapi megélhetésre kell figyelniük, hanem mert van idejük, van türelmük arra, hogy figyeljenek oda másokra is. Ehhez kell a segítség, azt gondolom, ehhez kell a kormány segítsége is, és azt gondolom, hogy ez a határozati javaslat, ami ma benyújtásra kerül, sokat segíthetne mindenkinek, de legfőképpen a gyerekeknek és a szakellátásban dolgozóknak, akiknek még egyszer nagyon köszönjük a munkájukat. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
